Főoldal / Albumok / Állatfajok (A-Z) /

Házi zugpók (Tegenaria domestica)

házi zugpók (Tegenaria domestica) – Joseph Berger.jpg Hídi keresztespók (Larinioides ixobolus)BélyegképekHatszemű darócpók (Segestria senoculata)


Házi zugpók (Tegenaria domestica)



Magyarországon a házi zugpók (Tegenaria domestica) a leggyakoribb a lakásokban. A melléképületekben, pincékben, fáskamrákban gyakran találkozhatunk az előzőnél lényegesen nagyobb méretű hegyi zugpókkal (Tegenaria ferruginea) is. A tőlünk nyugatra és északra általánosan elterjedt nagy házi zugpók (Tegenaria atrica) hazai előfordulásáról kevés adatunk van. Az egész világról ismert 130 fajból Európában 70 faj fordul elő. Ezek a pókok a szabad természetben kövek alatt, odvas fák üregeiben, vagy a sűrű növényzet között szövik hálóikat. Emellett tipikusan jellemző rájuk, hogy az emberi településeken is előszeretettel foglalnak el számos alternatív élőhelyet.



A Tegenaria fajok sűrűszövésű, lepedőszerű hálót szőnek, amelyet az épületekben leggyakrabban a szobák sarkaiban találhatunk meg. Ez a legideálisabb hely a hálóik kifeszítéséhez, illetve a hálóhoz tartozó csőszerű menedékük megépítéséhez. A pókok a hálójukban többnyire mozdulatlanul töltik idejüket. A menedékhelyként szolgáló lakócsövöket rendszerint valami védett, eső-, illetve vízmentes helyre építik. A háló többi része jól elkülönül ettől a lakócsőtől, és a szabadba, avagy például a szoba falán kívüli térben kerül kifeszítésre. Ha egy rovar vagy egy pinceászka a hálóba kerül, a pók érzékeli az általa keltett rezgéseket. Ekkor villámgyorsan kirohan a zsákmányhoz, megmarja, és egyúttal mérget is injektál az áldozatába.



A kisméretű zsákmányokat általában rögvest beviszi magával a lakócsövébe, de amennyiben a zsákmány nagyobb és nem pusztul el azonnal, a pók visszavonul mindaddig, míg a méreg teljesen ki nem fejti hatását. Ismételt marással képes a nagyobb prédákat is legyőzni, és később a lakócső biztonságos védelmében elfogyasztani. Ezeknek a pókoknak nagyon tekintélyes lehet a lábfesztávolsága. A különösen hosszú lábú hímeknél ez akár a 10 centimétert is elérheti, emiatt különösen nehéz meggyőzni az embereket az ártalmatlanságukról. A kutatók tesztelték a Tegenaria fajok veszélyességét. Abban az esetben sem tapasztaltak semmilyen érdemleges és említésre méltó hatást, ha a csáprágóikkal bizonyítottan át tudták szúrni a bőrt és a mérgüket is bejuttatták a sebbe. Marásuk többnyire csak egy kis tűszúráshoz hasonlítható. Kellő szakértelem és türelem kell ahhoz, hogy valaki a marás után úgy távolítsa el a pókot, hogy annak ne essen baja. Ha a kezünkkel vagy egy söralátéttel kitessékeljük a pókot a kádból, s ezt követően szabadon is engedjük, nem csak megmentettük a biztos pusztulástól, de egyúttal közelebb is kerültünk a bennünket körülvevő természethez. (Fotó: www.bugwood.org/, Forrás: www.european-arachnology.org/esy/esy08/magyar.shtml)



Link:



Félni kell-e a pókmarástól?


Szerző
Joseph Berger
Képméret
740*578
Fájlméret
187 Kbájt
Átlagos pontszám
2.08 (7 értékelés)
Értékelje a képet

0 hozzászólás