Főoldal / Albumok / Címke Gyógynövények /

A kasvirágok gyógyhatásai

Bíbor kasvirág (Echinacea purpurea) - H. Zell.JPG A kábító mákgubóBélyegképekA katáng gyógyhatásai


A kasvirágok gyógyhatásai



Kép: Bíbor kasvirág (Echinacea purpurea), Fotó: H. Zell



A kasvirág (Echinacea) általában július és szeptember között virágzó, évelő növény – a szelektált változatok esetenként korábban vagy később virágoznak. Fontosabb hatóanyagai: alkilamidok, cikóriasav-származékok (átlagosan 0,3%), glikoproteinek, nagy molekulasúlyú poliszacharidok, flavonoidok, monoterpének, kávésav-származékok. A kereskedelmi forgalomba nem kerülő készítményekben stabil formában maradó hatóanyagként elsősorban a poliszacharidokat és az alkilamidokat tartják számon. A készítményekre írt útmutatásokat célszerű pontosan betartani. Hat hétnél hosszabb kúra nem ajánlott. Előrehaladott stádiumban lévő szisztémás megbetegedések (például tuberkulózis, sclerosis multiplex) kezelésére ellenjavallt. Befolyásolhatja az immunszupresszív szerekkel végzett terápiát. A legfrissebb kutatások szerint az immunkezeléshez használt adagoknál jelentősen alacsonyabb hatóanyagmennyiség (tizede) esetén sikerrel alkalmazható néhány idegi alapú (például szorongásos) betegség kezelése során.



Gyógyhatások



A bíbor kasvirág és a keskenylevelű kasvirág ismert gyógynövény (erősítik az immunrendszert és csökkentik a gyulladásokat). A hajtás orvosi neve Echinacea herba, a gyökéré Echinacea radix. Jóval kevésbé népszerű, de a gyógyászatban ugyancsak használható a halvány kasvirág. Elsősorban kivonatokat készítenek belőle különféle gyári készítményekhez, de az utóbbi években a szárított leveleket és hajtásokat tartalmazó gyógyteák is megjelentek a piacon (ezek hatása enyhébb, mint a kivonatoké). A kasvirág története gyógyászati szempontból igen érdekes, hiszen hazájában majd két évszázadig nem kapta meg azt a megbecsülést, amit megérdemelt volna. Az utóbbi 100–150 évben kiderült, hogy számos indián nép használta gyógyászatában a kasvirágokat olyan betegségek, illetve mérgek gyógyítására, amikre legfeljebb csak placebóként hat, ezért a hódítók primitív babonaságnak tekintették. Szinte mindenütt gyógyították velük a kígyómarást és különféle mérges rovarok csípését (pedig ezekre nem hat). A használatukra utaló első bizonyítékok az 1600-as évek sziú településeinek ásatásaiból kerültek elő. Továbbá kezeltek vele: a sájenek ínygyulladásokat és szájfertőzéseket, a krík meghűléseket, fogfájást és kólikát, a dakoták bélbetegségeket, mandulagyulladást, veszettséget és vérmérgezést az oglalák a meghűlések okozta gyulladásokat, az omahák a vérmérgezéssel járó betegségeket, a vinebégók az égéseket (és érzéstelenítőként is alkalmazták).



Forrás: Agyban nagy (Somogyi Péter); National Geographic, radiomures.hu, naturprodukt.hu



 


Képméret
740*554
Fájlméret
228 Kbájt
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás