Főoldal / Albumok / Növényfajok (A-Z) /

Pipacs (Papaver rhoeas)

pipacs2.jpg Pillás perjeszittyó (Luzula pilosa)BélyegképekPiros árvacsalán (Lamium purpureum)


Pipacs (Papaver rhoeas)



A pipacs vagy vadmák (Papaver rhoeas) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe és a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó faj. A mák (Papaver) nemzetség más fajait is szokták pipacsnak nevezni, ezért megkülönböztetésül a Papaver rhoeas-t magyarul a közönséges pipacs, mezei pipacs vagy vetési pipacs nevekkel is illetik. Népies nevei: pipacsmák, büdös mák, czúczik, lúdmák, pitypalatyvirág, veres mák, vad mák. A pipacs elterjedési területe Dél- és Közép-Európa. A pipacs feltűnő és ismert, 30–80 centiméter magas, egyéves növény. Levelei szárnyasan, mélyen szeldeltek, durván fűrészes szélű szeletekkel, a szárral és a virágkocsánnyal együtt rásimuló vagy elálló serteszőrösek. A végálló virágok átmérője 5–8 centiméter. Mindegyik virágnak négy lángvörös sziromlevele van, a tövén fekete folttal. Termése fordított tojás alakú, kopasz, többrekeszű, lyukakkal nyíló tok, amit népiesen „borstartónak” neveznek.



1800 m magasságig



Szántók szélén, tarlókon, parlagokon közönséges gyom. Utak szélén, parlagokon, gyomtársulásokban nő, 1800 m magasságig. A 20. század közepén még a gabonák egyik alapvető gyomnövénye volt, azóta a vegyszeres gyomirtás jobbára kiszorította a vetésekből. A búzatáblák szélén a mezei szarkalábbal és a búzavirággal együtt ma is tömegesen terem. Kerti növénynek ma már ritkán ültetik (bár több, dísznövényként nemesített változata létezik); ilyenkor magról szaporítható. Terméséből a szél rázza ki a magokat.



Felhasználása



Magját sütemények és saláták ízesítésére, salátaolaj készítésére használják. Leveleit nyersen vagy főzve fogyasztják (mint a spenótot), de csak a virágbimbók kifejlődése előtt. Virágszirmait vörös ételfesték készítésére, szirupkészítésre használják. Régen bort is színeztek vele. Gyermekeknél a friss hajtás mérgezési tüneteket okozhat! A pipacsvirág (Papaveris rhoeados flos) Jó köhögéscsillapító és enyhe nyugtató hatású, teáját toroköblítésre használják. A növény magját, leveleit, kinyílt virágszirmait májustól augusztusig gyűjtik, ami nagy figyelmet igényel: a szirmokat nem szabad összetörni, mert elvesztik a színüket és fekete foltossá válnak. Vékony rétegben kiterítve, napfénymentes helyen szárítják. A szárítás során a szirmok elvesztik élénkpiros színüket és liláspirosakká válnak. 



Forrás: Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás, Garami Márta: Természetes kert pipacsokkal, Martin Walters: Vadvirágok. Fürkész Könyvek


Szerző
Brindzák Attila
Képméret
900*744
Fájlméret
650 Kbájt
Címkék
Növényfajok
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás