Főoldal / Albumok / Címke Európa /

Égeres láperdő

eger1-12maj.jpg Earl Grey fekete teája BélyegképekEhalkivi, a legnagyobb európai vándorkő


Égeres láperdő



Az égeres láperdő a láperdők és lápcserjések (Alnetea glutinosae Br.-Bl. & Tx. ex Westhoff & al. 1946) növénytársulástani osztályában az éger- és kőrislápok (Alnion glutinosae Malcuit, 1929) társuláscsoportjának egyik növénytársulása. Ez Észak-Európa nagyobb tóvidékeinek és folyóvölgyeinek záró növénytársulása, a pangó vizes mocsárrétek vagy láprétek szukcessziójának végső fázisa. A Kárpát-medencében posztglaciális reliktum jellegű; legnagyobb elterjedése a bükk korban lehetett. Mostanra – főleg a lecsapolások eredményeképpen – rendkívül megfogyatkozott. Az égeres láperdők (Carici elongatae-Alnetum Koch, 1926) Magyarország talán legösszetettebb erdei: sokféle élőhelyet kínálnak, ezért a diverzitásuk is viszonylag nagy. Az európai flóraelemcsoport részaránya 80%-nál is több. Az égerfák támasztógyökereiből – jelentős mértékben a többszöri sarjaztatás miatt – óriásira nőtt, úgynevezett égerlábak alakultak ki. Ezeknek a tetején liget- és láperdei, alsóbb részein láperdei, vízbe nyúló aljzatán mocsári növények élnek, a fák közti vízben pedig hínárfajok. A fákra folyondárok kúsznak.



A lombkoronaszint uralkodó faja az enyves (mézgás) éger (Alnus glutinosa). Ehhez szálanként elegyedhet: a magyar kőris (Fraxinus pannonica) és a vénic-szil (Ulmus laevis). A cserjeszint fajai: kutyabenge (Frangula alnus), kányabangita (Viburnum opulus), rekettyefűz (hamvas fűz) (Salix cinerea). Leggyakoribb liánja a keserédes csucsor (Solanum dulcamara). A gyepszint jellemző fajai: nyúlánk sás (Carex elongata), zsombéksás (Carex elata), mocsári sás (Carex acutiformis), tőzegpáfrány (Thelypteris palustris), szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana), mocsári kocsord (Peucedanum palustre), mocsári vagy sárga nőszirom (Iris pseudacorus). A láperdő vizében nő: békaliliom (Hottonia palustris) és számos békalencse faj (Lemna spp. és Spirodela polyrrhiza). Az égerfák támasztógyökérszerűen kiszélesedő tönkjein gazdag mohaszint alakul ki olyan, ritka mohákkal, mint: ezüstös vánkosmoha (Leucobryum glaucum), Campylopus pyriformis, Pohlia nutans, Mnium punctatum, Mnium affine, Amblystegium riparium stb. A közép-európai magyarországi láperdőket egy ideig két különböző fajgazdagságú, részben földrajzi asszociációra bontották (Thelypteridi-Alnetum és Dryopteridi-Alnetum). Ma újra egy társulásnak (Carici elongatae-Alnetum) tekintik őket.



Az alegységeket a karakterfajok és a degradáltság alapján különítik el: 1. Természetközeli, bővizű, békaliliomos típus, nagyobb nyílt vízfelszínekkel, zsombékoló sásokkal (pl. Carex elata) és hínárfajokkal (pl. Hottonia palustris). Jellemző, bár ritka karakterfajai: babérfűz (Salix pentandra), fekete ribiszke (Ribes nigrum), fűzlevelű gyöngyvessző (Spiraea salicifolia), széles pajzsika (Dryopteris dilatata), királypáfrány (Osmunda regalis), tőzegeper (Comarum palustre), dárdás nádtippan (Calamagrostis canescens), tavaszi forrásfű (Montia fontana), gázló (Hydrocotyle vulgaris), keleti békakorsó (Sium sisaroideum), lápi csalán (Urtica kioviensis). 2. Sásos típus – a nyár közepére kiszárad, ezért ebben a tarackoló sások dominálnak. Karakterfajai elsősorban az égerfák tövén növők. 3. Ligeterdei típus, amelynek gyepszintjében a sédbúza (Deschampsia caespitosa) és a hölgypáfrány (Athyrium filix-femina) veszi át a vezető szerepet, de az égerfák tövén még megtalálható a láperdő jellemző fajainak egy része is. Ebben a típusban az előzőknél többnyire kevesebb faj nő. Feltöltődve ligeterdővé alakul át, miközben koronaszintjében is fokozatosan a magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica) és a vénic-szil (Ulmus laevis) kerül előtérbe.



4. Kiszáradó, szedres-aranyvesszős típus. Nem természetes szukcesszió, hanem a mesterséges vízlevezetéssel kiszárított égerlápok leromlott, degradált típusa. Magaskórós kinézetű, nitrofil erdei gyomokkal terhelt típus, amelyben azonban sokszor még megtalálhatók a társulás ellenállóbb, jellemző fajai, például: szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana), kétlaki macskagyökér (Valeriana dioica), lápi kocsord (Peucedanum arenarium). Gyakori benne: nagy csalán (Urtica dioica), magas aranyvessző (Solidago gigantea), hamvas szeder és (a Dunántúlon) más szederfajok (Rubus caesius és Rubus fruticosus agg.), magas kúpvirág (Rudbeckia laciniata), fűzlevelű őszirózsa (Aster salignus), fekete bodza (Sambucus nigra). Magyarországon legjelentősebb állománya a híres kapuvári égeres, amely elöregedett ugyan, de felújításáról új mesterséges tó építésével gondoskodnak. Kisebb állományai maradtak fenn: a Zempléni-hegységben, az Őrségben, a Vendvidéken, Somogyban, a Hanságban és az Alföld északi peremvidékén. Talaját csaknem az egész évben víz borítja.



Jellemző növényei



Lombkoronaszintjének domináns faja – amint ezt a társulás neve is mutatja – az enyves éger (Alnus glutinosa). A fák gyökerei a talajszint fölé emelkednek, ezért a népnyelv „lábas égernek” hívja őket. Tövüket tavasszal és ősszel rendszerint mintegy méternyi víz önti el. Mellette a lombkoronaszintben mindenekelőtt a magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica) és közönséges nyír (Betula pendula) játszik szerepet. Az égertöveken termő fajok: szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana), tarajos pajzsika (Dryopteris spinulosa), tőzegpáfrány (Thelypteris palustris), nyúlánk sás (Carex elongata). A tövek között, tócsákban, időszakos elöntésekben tenyésző fajok: békaliliom (Hottonia palustris), mocsári vagy sárga nőszirom (Iris pseudacorus), lápi csalán (Urtica kioviensis), sás fajok (Carex ssp.): töviskés sás (Carex echinata), ritkás sás (Carex remota), nagy csalán (Urtica spp.), nőszirom (Iris spp.), békaliliom (Hottonia spp.). A fák tövét vastagon vonja be a lombosmoha. (Fotó: Brindzák Attila, Forrás: Környezet- és Természetvédelmi Lexikon I., Turcsányi Gábor, Turcsányiné Siller Irén: Növénytan 23. Növényföldrajz: A talajvíz által befolyásolt intrazonális erdők, Borhidi Attila, 2003: Magyarország növénytársulásai)


Képméret
2016*1512
Fájlméret
1696 Kbájt
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás