Főoldal / Albumok / Állatfajok (A-Z) /

Hosszúlábú bűzbogár (Blaps mortisaga)

hosszúlábú bűzbogár (Blaps mortisaga - Hans Hillewaert.jpg Jajgató rétisáska (Stenobothrus lineatus)BélyegképekKaréjos keresztespók (Argiope lobata)


Hosszúlábú bűzbogár (Blaps mortisaga)



A halottbűzű bogár vagy hosszúlábú bűzbogár (Blaps mortisaga) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjéhez, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjéhez és a gyászbogárfélék (Tenebrionidae) családjához tartozó faj. Nevét vészhelyzetben kibocsátott, kellemetlen szagú riasztóanyagairól kapta. Köznyelvi elnevezése pincebogár.



Megtalálható Európa nagy részén (a déli és a nyugati területek kivételével), keleten Szibériáig fordul elő. Magyarországon, főleg lakott területeken közönséges volt, de az 1980-as évek óta csak elvétve kerül elő. A vidéki életkörülmények és higiénés viszonyok javulása, és a hagyományos gazdálkodó életmód, valamint a vályog mint építőanyag visszaszorulása miatt Nyugat-Európában is egyre ritkábban találják meg (az Észak-Rajna vidéken mintegy 30 éve nem fogták).



A halottbűzű bogár 20-31 mm hosszú rovar. Test egyszínű, zsírfényű fekete. Feje a testhez viszonyítva nem túl nagy, a szemek mögött enyhén befűzött. 11-ízű csápja zsinórszerű, a vége felé enyhén vastagodó, viszonylag rövid, eléri az előtor szélét. Előtora kb. olyan széles, mint hosszú; finoman szegélyezett.



Szárnyfedői hosszúkás tojásdad alakúak, mindkét ivarnál hosszú farokszerű nyúlványban végződnek, oldalai majdnem párhuzamosak. A bogarak nagy többségével szemben ez a faj röpképtelen: szárnyfedői varratuknál összenőttek, és nincsenek hártyás szárnyai sem. A szárnyfedők szinte körülölelik a potrohot, így csökkentik a folyadékvesztést és segítik a száraz körülményekhez való alkalmazkodást. A hímek 1. és 2. haslemeze közt sárga szőrcsomó található. Lábai, kiváltképp a lábfejek hosszúak, és vékonyak. Lábfejei a gyászbogárszerűek családsorozatára jellemző módon 5-5-4 ízűek, tehát a hátulsó lábfej csak négy ízből áll. Az elülső lábszár végén 2 végtüske található. A karmok közt található nyúlvány lekerekített hegyesszögű.



Életmódja



A gyászbogárfélék többségéhez hasonlóan éjszakai életmódú bogár, a nappalt kövek alatt, repedéseken rejtőzve tölti. Főleg lakott területeken: agyagos padlójú pincékben, istállókban, fészerekben találkozhatunk vele. Szabadban egyre ritkábban fordul elő, ott is főleg agyagos ill. homokos talajú területeken él. Ijesztő neve ellenére ártalmatlan bogár: növényi törmelék, szalma, dohos korpa képezi a táplálékát; élőhelyén gyakran társasan, lárvákkal együtt lehet megtalálni. Ha fenyegetve érzi magát, jellegzetesen merev testtartást vesz fel, hátsó testvégét a magasba emeli, és bűzmirigyein keresztül riasztó hatású kinon-származékokat bocsát ki.



Hosszú életű rovar, az imágók 2-3 évig is elélnek. Fogságban is könnyen tartható. A nőstények korhadó növényi részek közé helyezik tojásaikat. Lárváik 3-4 cm-esek is lehetnek, a drótférgekre emlékeztető, hengeres testalkattal, viszont az előbbiekkel ellentétben testük alul lapított. Magyarországon 4, egymáshoz elég hasonló Blaps-faj él. Köztük a karomízek alakulása, a hímek haslemezeinek alakulása és a szárnyfedők alakja alapján lehet. (Forrás: Kaszab Zoltán: Felemás lábfejízes bogarak I. in Magyarország Állatvilága, mek.oszk.hu, Pherobase: Database of Insect Pheromones and Semiochemicals. © 2003-2011 - The Pherobase - Ashraf M. El-Sayed, Szabó I. szóbeli közlés, GASKÓ, B.: Csongrád megye állatvilágáról, -in.: Rakonczai, J. -szerk.- Napfényország)


Szerző
Hans Hillewaert
Képméret
1280*960
Fájlméret
249 Kbájt
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás