Háziméh (Apis mellifera) - Richard Bartz.jpg A maláriaszúnyog menekül a csirkeszag előlBélyegképekA mudi


A méhekről



Rejtélyes tájékozódás



Mindenki tudja, hogy a méhek képesek odatalálni a kaptártól a virágokhoz, aztán pedig vissza. De vannak olyan vándorméhbolyok, amelyek az észak-indiai Asszámból indulva nyilvánvalóan több száz kilométert tesznek meg, utána pedig nemcsak hogy ugyanahhoz a fához térnek vissza, de ugyanahhoz az ághoz is, ahol rokonaik laktak mintegy két évvel azelőtt! Ez azért annyira meglepő, mert a dolgozók legfeljebb csak három hónapig élnek. Eszerint a visszatérő méheket több nemzedék választja el az eredeti kaptárt megépítő elődeiktől. Rejtély, hogy hogyan találnak vissza. A The Sydney Morning Herald című újság tudósítása szerint talán a szaglóérzéküket használják fel. Egy másik lehetőség az, hogy az életben maradt királynő valamiféle tánccal tudatja a felderítő méhekkel, hogy melyik irányba kell repülniük.



Elefántrettentő méhek



Kenyában növekszik az elefántok száma, ám ez bajokkal is együtt jár. A csatangoló és garázdálkodó elefántok tönkreteszik a fákat meg a vetést, és átlagosan minden két hétben halálra tipornak egy embert. Az Oxfordi Egyetem biológusa, Fritz Vollrath azonban rájött valamire, ami elrettentheti az elefántokat. Amikor megbolydítanak egy méhkast, az elefántok „már nem olyan hetykék; menekülnek, a méhek meg kilométereken át követik őket”. A méhek érzékeny területeken szurkálják meg az elefántokat: a szemük körül, a fülük mögött, az ormányuk alatt és a hasukon. Fritz Vollrath afrikai mézelő méhek üres vagy méhekkel teli kasait helyezte el néhány fán, melyek a pusztaság olyan helyein nőnek, ahol gyakran járnak elefántok. A New Scientist arról számol be, hogy az állatok elkerülték mindazokat a fákat, amelyeken méhekkel teli kasok voltak, és azoknak a fáknak az egyharmadát, amelyeken üres kasok voltak. Viszont azok közül a fák közül, amelyeken nem voltak kasok elhelyezve, tízből kilencnek nekirontottak. A biológus megfigyelte, hogy az elefántok akkor is menekülnek, ha hangszórón át hallják a felbőszített méhek hangját.



A kaptár fogságában



„Az afrikai méhek kissé bizarr, de igen hatásos módszert fejlesztettek ki arra, hogyan bánjanak el a nemkívánatos betolakodókkal — számol be a New Scientist című folyóirat. — Bebörtönzik őket a kaptárban. Ezzel az eljárással visszaszorítják az élősködőket, és a kolónia időt nyer vele az elmeneküléshez, ha arra van szükség.” A kutatók „tanulmányozták, hogyan védekeznek a dél-afrikai méhek a kis kaptárbogár, az Aethina tumida ellen, amely körülbelül feleakkora, mint egy méh”. Az egyik kutató, Peter Neumann leírása szerint „a kaptárbogár felépítésében olyan, mint egy páncélautó”. Ezért a méhek egyetlen védekezési lehetősége a bogár fogságba ejtése. „Mialatt néhány méh a börtönt építi, a többiek vigyáznak a bogarakra, nehogy elmeneküljenek” — mondja Neumann. A börtön alapanyaga fagyanta, amelyet a méhek gyűjtenek, és az építés akár négy napig is eltarthat. Az Európában őshonos méhek, köztük Észak-Amerikában elterjedt fajok is, nem használják ezt a módszert. Így amikor a kaptárbogarak — melyek véletlenül kerültek be az Egyesült Államokba úgy öt évvel ezelőtt — megszállnak egy kaptárt, ahol ilyen méhek élnek, a kaptár „gyakorlatilag halálra van ítélve”.



Részeges állatok



A világ minden részéről érkező beszámolók szerint nem az emberek az egyetlenek, akik tapasztalják az alkohol mámort keltő hatását. Nemrég egy elefántcsorda, miután egy faluban (Asszám, India) sört fedezett fel, lerészegedett, és dühöngeni kezdett, valamint épületeket rombolt le. Boszniában egy medve, amely fokozatosan megkedvelte az eldobott dobozokban lévő maradék sört, kezdett többet követelni. A falubeliek belefáradtak abba, hogy a lármázását hallgassák, ezért elhatározták, hogy alkoholmentes sört hagynak kint neki. Ez a csel bevált. A medve még így is élvezi az italt, de többé nem agresszív. Észak-Kaliforniában a madarak az útszéli bokrok erjedő bogyóitól lerészegedtek, és autókat támadtak meg. A helyzetet úgy orvosolták, hogy kivágták a bokrokat. Az erjedő nektár miatt a méhek nekirepülnek a fáknak, vagy csak lepottyannak a földre. Arra is képtelenek, hogy megtalálják a kaptárhoz visszavezető utat. Azok, akiknek ez mégis sikerül, egy további nehézséggel néznek szembe: a kaptár feldühödött őrzőivel, amelyeknek eltökélt szándékuk meggátolni, hogy az egész kolónia „felöntsön a garatra”.



Hogyan repülnek a méhek?



Egy tréfás mondás szerint a mérnökök bebizonyították, hogy a méhek nem tudnak repülni. Úgy tűnt, hogy ilyen „súlyos” rovarok apró szárnycsapásaikkal képtelenek elegendő felhajtóerőt létrehozni. A rovarok titkának megfejtése érdekében a mérnökök „levegőben köröző méheket filmeztek másodpercenkénti 6000-res képfrekvenciával” — írja a New Scientist. A méhek technikáját „szokatlannak” minősítették. „Szárnyuk 90 fokos ívben hátracsapódik, majd visszafelé szárnylapjuk is fordul — s mindezt 230-szor teszi meg másodpercenként . . . Olyan, mint egy propeller, melynek a lapátjai is forognak” — magyarázza a kutatócsoport egyik tagja. Felfedezésük a mérnökök segítségére lehet, hogy újratervezzék a propellereket, és még jobban irányítható légi járműveket építhessenek.



Kaptárfűtés



A háziméhek azért, hogy túléljék a hideg telet, „a szárnyizmukkal verdesve” hőt termelnek, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Ám a kaptárban a hőmérséklet nem mindenütt egyforma. A méhek átlagos testhőmérséklete a kaptár közepén 30 Celsius-fok, mely kintebb 12 Celsius-fokra vagy ennél is alacsonyabbra süllyed. Ausztriában a Grazi Egyetem tudósai rájöttek, hogy a méhek a kaptár közepén sokkal többet verdesnek, mint a kaptár falaihoz közel. Ezáltal a méhek kevesebb hőt adnak le a környezetnek, és így kevesebb élelemre van szükségük télen. A kérdés még mindig ez: Honnan tudják a méhek a kaptár meleg, kényelmes belsejében, hogy több hőt kell termelniük, mint azon társaiknak, akik közelebb vannak a külső környezethez?



Szöveg: jw.org


Szerző
Fotó: Richard Bartz
Képméret
1024*683
Fájlméret
153 Kbájt
Átlagos pontszám
4.46 (1 értékelé)
Értékelje a képet

0 hozzászólás