Főoldal / Albumok / Turisztikai objektumok (A-Z) /

Komárno (Komárom), Komáromi vár

Nyit – k Komárno (Komárom-Lándorpuszta), Komári-vár, Szeder László.JPG Komárno (Komárom), Klapka-térBélyegképekKomárno (Komárom-Lándorpuszta), Apáli Természetvédelmi Terület


Komárno, Sk (Komárom-Lándorpuszta), Komáromi vár (Nyitrai kerület)



Évezredekkel ezelőtt a Duna és a Vág összefolyásánál az év minden szakában járható átkelőhely alakult ki. Ezen a helyen találkoztak a Vág, a Nyitra és a Zsitva völgyéből délre vezető utak, itt keresztezték azt az ókori nemzetközi kereskedelmi útvonalat, amely a folyam déli partja mentén húzódott. E jelentős forgalmi és kereskedelmi csomópont birtoklásával (a közelben más átjáró nem volt) együtt járt a környék feletti uralom is.



A mai komáromi Öregvár helyén elsőként valószínűleg (egyelőre erre nincs bizonyíték) a rómaiak építettek erődöt (a Limes Romanuson belül), akik általában minden folyóátjárót és folyótorkolatot védelemmel biztosítottak. A Duna jobb partján fekvő mai város területe stratégiailag a kissé keletebbre fekvő Brigetio (Szőny) körzetébe tartozott. Marcus Aurelius római császár (161–180) a kvádok veresége után 171-ben erődök építésére adott parancsot a folyam bal partján is. Ezek közül az egyik Komáromtól 4 km-nyire, Izsa község határában található (Celemantia – Leányvár). A földsáncokkal körbevett állótábor még Domitianusz császár uralkodása alatt felépült, ezt később az I. római segédlégió katonái (I. Adiutrix légió) kőfalakkal erősítették meg. A állótábor kőfalait évszázadokkal később lebontották, és az építőanyag jelentős részét a komáromi ún. ‚‚Öregvár“ építésénél használták fel. Egyelőre nem bizonyítható, hogy létezett-e hasonló római erőd a mai Öregvár területén is.



A mai komáromi vár helyéről, a környék lakott részeiről és a természet adta védelmi lehetőségekről Anonymus tudósít először. A Gesta Hungarorumban Anonymus így szól a város alapításáról: "De nemcsak ezt kapta Ketel, hanem jóval többet, mivel Árpád vezér egész Pannonia meghódítása után hűséges szolgálatáért nagy földet adott neki a Duna mellett ott, ahol a Vág folyó beletorkollik. Itt utóbb Ketel fia, Alaptolma várat épített, és ezt Komáromnak nevezte. Ennek a várnak szolgálatára odaadta mind a magával hozott, mind pedig a vezértől nyert népnek kétharmadát. Hosszú idő múltán ugyancsak ezen a helyen temették el pogány módra magát Ketelt, meg a fiát, Tolmát..."



Komárom királyi vár volt, közel az ország nyugati határához, természetes tehát, hogy évszázadokon át állandóan erősítették, tökéletesítették. A tatárjárás – melynek során az ország tekintélyes része elpusztult – igazolta ezen erősítések szükségességét. Miután a tatárok elhagyták az országot, IV. Béla király nagy mértékben támogatta a városok kiépítését. Rövid idő alatt 25 településnek adott jelentős kiváltságokat, s köztük Komárom is városi jogokat nyert 1265-ben. IV. Béla a komáromi várat és a hozzátartozó birtokokat Henok (Henel, Henul) őrgrófnak adta el. Az őrgróf fiai azonban nem tudták kiegyenlíteni adósságaikat, ezért a király a várat elkobozta, és 1265-ben Komáromfalva községgel együtt Walter ispánnak ajándékozta. Ő veszi körbe a várat és a mostani Öregvár területét falakkal. Bár erről nincsenek adataink, feltételezzük, hogy ezek a falak kőből épültek, így az első kőből emelt erőd vagy vár építésének időpontját az 1265–68-as évekre tehetjük.



A XIII. századtól Mátyás király uralkodásáig tartó időszakról (1458–1490) szintén nagyon hiányosak a komáromi várral kapcsolatos ismereteink. 1317-ben a komáromi erődben Csák Máté védte magát Károly Róberttel (1307–1342) szemben. A vár az akkori ostrom alatt annyira megrongálódott, hogy újra kellett építeni. Felépítéséhez Donch (Doncs, Dancs) mester, zólyomi főispán anyagilag is nagyban hozzájárult, így szolgálataiért 1333-ban a királytól más várakért cserébe megkapta Komáromot.



Mátyás király gyakran és szívesen tartózkodott a komáromi várban. Olasz mesterekkel át is építtette azt. Egy másik művében az Averolinus-fordítás előszavában Visegrád, Komárom és Buda királyi palotáinak szépségét és nagyságát dicséri. A "legkitűnőbb olasz mesterek" által épített várról bővebben is ír Bonfini: "Kissé odább, a sziget szögletében, a nagy területen épült Komárom vára látható. Tágas udvarain nagyméretű paloták emelkednek, mindenhol roppant költséggel készült, gerendázatos mennyezetekkel. Itt állomásozik a dunai kirándulásokra épített Bucentaurus nevű hajó, berendezése palotaszerű: elejétől végig ebédlő-, alvó- és társalkodótermek sora húzódik rajta végig, külön a férfiak és külön a nők számára."



Metszetek, rajzok ugyan nem maradtak ránk ebből a korból, viszont a rendelkezésünkre álló adatok alapján állítható, hogy a komáromi vár a XV. század végére csodálatosan kiépített palotáival királyi igényeket kielégítő épületegyüttessé vált. Mivel az 1317. évi ostrom óta a vár nem volt katonai támadás színhelye vagy célpontja, a katonai létesítmények felújítása és kiépítése másodrendű feladattá vált. Így érthető, hogy a korabeli építészeket elsősorban a művészi szempontok érdekelték. A másfél évszázados török megszállás megváltoztatta a vár jellegét és további fejlődésének irányát. Az állami hivatalok központjául szolgáló és a királyi udvar szórakozására fenntartott királyi vár ismét az ország védelmi rendszerének legjelentősebb elemévé, fontos harcok és ostromok színterévé vált.



Link:



Komárno (Komárom-Lándorpuszta), Komáromi vár-Lapidárium



www.komarno.sk


Szerző
Szeder László
Képméret
1024*768
Fájlméret
166 Kbájt
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás