[ Vetítés megállítása ]

Hajnalpírlepke (Anthocharis cardamines)

Hajnalpírlepke (Anthocharis cardamines) - Michael H. Lemmer.jpg Gyepi béka (Rana temporaria)BélyegképekHegyi zugpók (Malthonica ferruginea)


Hajnalpírlepke (Anthocharis cardamines)



A hajnalpírlepke (Anthocharis cardamines) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a fehérlepkék (Pieridae) családjába tartozó faj. A hajnalpírlepke elterjedési területe Európa, az északi sarkkörig. Hiányzik Krétán, Elbán, Észak-Afrikában és Spanyolország déli részén. Korábban gyakoribb volt.



A hajnalpírlepke elülső szárnya 1,6-2,5 centiméter hosszú. A hím elülső szárnyának csúcsán nagy narancsszínű folt („hajnalpírfolt”) van, a nőstényen ez az ismertetőjegy hiányzik. A lepke alapszíne felül szürkés- vagy sárgásfehér. Az elülső szárny fekete szegélyfoltja egységes, legfeljebb a szárnyrojt mellett látunk apró, fehér foltokat. A középsejt fekete zárófoltja kicsiny, néha hiányzik. A hátulsó szárny fonákja sárgászöld márványozású. Hernyója kékeszöld, fekete pontokkal, oldalán fehér csíkkal. Alsóteste sötétzöld.



A hajnalpírlepke erdők ritkás, félárnyékos részein, erdőszéleken él, de nyílt területeken, virágos réteken és kertekben is megtaláljuk, a hegyvidékeken 2000 méter magasságig. A korai lepkék közé tartozik; már az első melegebb időszak után repül — többnyire április elejétől júniusig, az Alpokban még augusztus elején is. A növényeken megpihenő lepke összecsukja szárnyait, ezért nehéz észrevenni. Évente egy nemzedéke kel ki.



Petéit virágbimbókba rakja, és a kikelő hernyók először a magtokokat fogyasztják. Hernyóidőszaka június-július. A hernyók tápnövényei: réti kakukktorma (Cardamine pratensis), szapora zsombor (Sisymbrium officinale), kányazsombor (Alliaria petiolata), borzas ikravirág (Arabis hirsuta), vadrepce (Sinapis arvensis), holdviola (Lunaria sp.) és más keresztesvirágúak. A hernyók májusban jelennek meg, és többnyire júliusban bábozódnak be. Bábja zöld vagy barnás, fejrésze sarló alakúan görbült. A bábot fonal erősíti övszerűen a növény szárához, amin áttelel. (Forrás: Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás., Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek)