Főoldal / Albumok / Brainman magazin /

A makrofágok szerepe az emberi szervezet védelmében

makrofag Tim Vernon fineartamerica com.jpg Mik azok a növényi tejek?BélyegképekHogyan készül a sikhye?


A makrofágok szerepe az emberi szervezet védelmében



Kép: A makrofágok igen jól specializálódtak arra, hogy fagocitózissal eltakarítsák a pusztuló és halott sejteket, valamint az utánuk maradt törmeléket. Amikor a makrofág bekebelez egy idegen testet (baktériumot, sejtdarabot), azt körbeveszi a sejthártyájával és körülötte létrehoz egy fagoszómát, Forrás: Tim Vernon, fineartamerica.com



A makrofágok (görögül "nagy evő") a fehérvérsejtek egy csoportja, amelyek elsődleges feladata, hogy bekebelezzék és eltakarítsák a szervezetben a sejttörmeléket, baktériumokat, ráksejteket és általában minden idegen testet, amely nem hordozza felületén a megfelelő fehérjemolekulákat. Ezek a jókora, amőbaszerű mozgással közlekedő sejtek gyakorlatilag valamennyi szövetben megtalálhatóak (ahol specializált alcsoportjaikat hisztiocitának, Kupffer-sejtnek, alveoláris makrofágnak, mikrogliának, stb. nevezhetik). Fontos szerepet játszanak a veleszületett immunrendszer működésében és a szerzett immunrendszerben segítenek beindítani a védekezési mechanizmusokat, például antigéneket prezentálnak a T-limfocitáknak. Az emberi makrofágok átmérője mintegy 21 mikrométer és a véráramból a szövetekbe vándorló monocitákból jönnek létre. A makrofágokat az orosz I. I. Mecsnyikov fedezte fel 1884-ben.



Összetett szerepek



Két csoportjuk egymással ellentétes feladatot lát el: az M1 makrofágok stimulálják a védekezést és beindítják a gyulladásos folyamatokat; az M2 makrofágok viszont csökkentik a gyulladást és elősegítik a szöveti regenerálódást.  A vérben keringő monociták a véredény falán, endotéliumán átlépve kerülnek be a szövetek sejtközti terébe és több lépésben átalakulnak makrofágokká. Erre többek között a szövetpusztuláskor a sejtekből felszabaduló anyagok, vagy a már helyszínen tartózkodó makrofágok által kibocsátott citokinek késztetik őket. A hasonló feladatú, gyulladási folyamatban részt vevő vagy kórokozókat eltakarító neutrofil granulocitáktól eltérően a makrofágok nem néhány napig, hanem akár több hónapig élnek.



Fagocitózis



A makrofágok igen jól specializálódtak arra, hogy fagocitózissal eltakarítsák a pusztuló és halott sejteket, valamint az utánuk maradt törmeléket. A gyulladásos folyamatok elején még a neutrofil granulociták vannak többségben, majd 48 óra után elkezdenek tömegesen pusztulni és felfalják őket a makrofágok.  Az egészséges szövetekben (pl. tüdő, máj, idegrendszer, csont, lép, kötőszövet) "állandó" makrofágok járőröznek, amelyek szintén eltakarítják az elhalt sejteket, bekebelezik a kórokozókat vagy egyéb idegen testeket (mint a tüdőbe kerülő finom porszemek). Szükség esetén citokinek kibocsátásával újabb makrofágokat hívnak a helyszínre. Amikor a makrofág bekebelez egy idegen testet (baktériumot, sejtdarabot), azt körbeveszi a sejthártyájával és körülötte létrehoz egy fagoszómát. Ehhez egy bontóenzimekkel és peroxidokkal teli lizoszóma kapcsolódik és a keletkező fagolizoszóma lebontja a belsejében lévő szerves anyagokat. Egyes baktériumok, mint a tüdővész kórokozója, a Mycobacterium tuberculosis megtanulta hogyan álljon ellen az emésztőenzimeknek. A Salmonella törzsek maguk indukálják a fagocitózist, hogy aztán blokkolják a lizoszóma enzimeit és a makrofágot saját szaporodásukhoz használják fel és elpusztítsák. Egy makrofág mintegy 100 baktériumot tud megemészteni.



A szerzett immunrendszerben játszott szerepük



A fizikai takarításon kívül a makrofágok fontos szerepet játszanak az immunreakció működésében. A dendritikus sejtekkel és B-limfocitákkal együtt prezentálják a kórokozók antigénjeit a T-limfociták számára, hogy azok felismerhessék a hasonló jelzést viselő sejteket és elpusztíthassák őket. Az antigének az esetek többségében a bakteriális felszíni fehérjék (amelyekhez a limfociták könnyen hozzáférnek) darabjai, amelyeket a makrofág a saját felszínére tesz ki, úgy hogy az az MHC II (major histocompatibility complex - fő hisztokompatibilitási komplex) molekulához kapcsolódik. Az MHC II-vel jelzi a többi fehérvérsejt számára, hogy bár baktériumantigént visel, ő maga nem betolakodó. A prezentált antigén-MHC II komplexet a T-helper limfociták ismerik fel, amelyek elősegítik az antigénhez illeszkedő ellenanyag (antitest) képződését. Az ellenanyag a többi baktériumhoz kötődik, amely megkönnyíti a makrofág számára is, hogy felismerje és bekebelezze a kórokozót. Egyes baktériumok meg tudják akadályozni a makrofágok kapcsolódását. A T-helper limfociták differenciálódását az interleukin-12 fokozza, amelyet szintén a makrofágok bocsátanak ki.



Forrás: Macrophages.com, Ressign.com, insciences.org, sepa.duq.edu, researchgate.net, jbc.org, Mercandetti M., Cohen A.J.:  Wound Healing: Healing and Repair, pnas.org, Souppouris, Aaron: Scientists identify cell that could hold the secret to limb regeneration


Képméret
807*594
Fájlméret
139 Kbájt
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás