Főoldal / Albumok / Brainman magazin /

Gyertyános tölgyesek

20150701140551-4e51a5fa.jpg A nap-éj egyenlőségBélyegképekMit neveznek szuperholdnak?


Gyertyános tölgyesek



Kép: Tölgy (Quercus) tavaszi levelei, Fotó: Brindzák Attila



A gyertyános–tölgyes Magyarországon a 400 m és 600 m közötti magasságok legjellemzőbb erdőtípusa. Olyan, üde termőhelyekre jellemző, amelyek egyes évszakokban a cser számára túlságosan hűvösek, a bükknek viszont túl szárazak. A gyertyános tölgyerdők lombkoronaszintjét a közönséges gyertyán mellett vagy a kocsányos, vagy a kocsánytalan tölgy határozza meg. Maga a lombkoronaszint kétszintű: a felsőben a tölgy dominál, az alsóban a gyertyán. A tölgyerdőkénél kevesebb fényt enged át, ezért alatta a cserjeszint szegényesebb, gyepszintjében pedig főleg a kora tavaszi hagymás és gumós növények nőnek. Nyárra a gyepszint a bükkösökéhez válik hasonlóvá.



Jellemzőbb növényfajok



A lombkoronaszintek jellemző fái: kocsánytalan tölgy (Quercus petrea), közönséges gyertyán (Carpinus betulus), vadcseresznye (Cerasus avium subsp. avium), nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos), korai juhar (Acer platanoides). A cserjeszintben gyakori fajok: közönséges fagyal (Ligustrum vulgare), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), cseregalagonya (Crataegus laevigata), veresgyűrű som (Cornus sanguinea), hólyagfa (Staphylea pinnata), ükörkelonc (Lonicera xylosteum). A gyepszint jellemző fajai: odvas keltike (Corydalis cava), ujjas keltike (Corydalis solida), hóvirág (Galanthus nivalis), orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis), berki szellőrózsa (Anemone nemorosa), bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides), medvehagyma (Allium ursinum), erdei galambvirág (Isopyrum thalictroides), kapotnyak (Asarum europaeum), nemes májvirág (Hepatica nobilis).



Fajtái



A gyertyános-kocsánytalan tölgyes (Querco petreae-Carpinetum), egyes szerzőknél: középhegységi gyertyános – kocsánytalan tölgyes a Magyar Középhegység egyik meghatározó erdőtípusa, a gyertyános-tölgyes öv névadó növénytársulása. Alatta a cseres-tölgyesek (cseres-kocsánytalan tölgyesek), fölötte a bükkösök zónája húzódik. Extrazonális helyzetben: 600 m fölött a délnek néző hegyoldalakon és az Alföld egyes, nedvesebb részein nő. A mecseki gyertyános-kocsánytalan tölgyes (Asperulo taurinae-Carpinetum) a Mecsekben és a Tolnai-dombságon nő. Az illír jellegű gyertyános-tölgyes (Helleboro odoro-Carpinetum) eredetileg az ország délnyugati dombvidékein volt honos, mára jórészt visszaszorult. A mészkerülő gyertyános-tölgyes (Luzulo-Carpinetum) hegy- és dombvidéken, savanyú alapkőzeten, erodált felszínű (csonka) erdőtalajon gyakran másodlagosan alakul ki. A savanyú gyertyános-tölgyes (Luzulo-Querco carpinetum) kis foltokban a Soproni-hegységben fordul elő. A gyertyános-kocsányos tölgyes (Querco robori-Carpinetum) az Alföldön az ártérből kiemelkedő magaslatok öntéstalajának jellemző erdőtársulása. Állományai nagyon megfogyatkoztak. A dél-dunántúli gyertyános-kocsányos tölgyes (Fraxino pannonicae-Carpinetum) Belső-Somogyra és a Dráva öntésterületeire jellemző. A hegyvidéki gyertyános-tölgyes (Carici pilosae-Carpinetum) elterjedése tájegységenként igencsak eltérő: a Pilisense flórajárásra például általánosan jellemző, viszont a Mátrában csak szórványosan fordul elő.



Szöveg: www.fsz.bme.hu, www.novenyzetiterkep.hu, Kiss G. et al. (szerk.): A Karancs–Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet Nógrád és Gömör határán, foek.hu, terra.hu, mek.oszk.hu


Képméret
719*501
Fájlméret
134 Kbájt
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás