Főoldal / Albumok / Növényfajok (A-Z) /

Pézsmatök (Cucurbita moschata)

pézsmatök (Cucurbita moschata) Fpalli.jpg Arizónai pálmaliliom (Yucca baccata var. brevifolia)BélyegképekBételdió (Areca catechu)


Pézsmatök (Cucurbita moschata)



A pézsmatök (Cucurbita moschata) a tökvirágúak (Cucurbitales) rendjébe, ezen belül a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozó faj. A mai pézsmatök ősei eredetileg az amerikai kontinens melegégövi területein éltek (Észak-Amerika déli és Dél-Amerika északi szubtrópusi vidékein), de napjainkra szinte az egész világon elterjedt, és népszerű kultúrnövény. Évelő, lágy szárú kétlaki kúszónövény. Szára 5 szögletű, akár a 10 métert is elérheti. A leveleik nyelesek vagy ülők, egyszerűek, többnyire nagyon változatos alakúak. A kacsok egyszerűek vagy kettéágazók. Pálhaleveleik vannak. Virágaik színe krémfehértől a sötét narancssárgáig változik, ritkán rózsaszín beütéssel. A porzós virágok egyesével, csoportosan vagy rövid fürtökben állók. A pártacső többnyire rövid, széles és harang alakú. A csészelevelek általában kicsik, szabadok, fog alakúak. A párta forrt, ötkaréjú, karéjai ép szélűek. A három porzó általában két-két portokfelet visel, ritkábban egyikük csak egyet. A porzószálak a pártacsőhöz forrtak, általában egymással összenőttek vagy legalább összefüggenek. A portokok is egy gömbölyű fejhez kapcsolódnak, csak ritkán szabadok. A csatlók szélesek, a portokfelek S alakúan görbültek. A termős virágok egyesével, ritkán fürtben fejlődnek. A magház kopasz, sok horizontális helyzetű magkezdeményt tartalmaz. A bibe háromkaréjú. A termés alakja gömbölyű, elliptikus vagy hengeres, fala vékony, húsos, éretten halvány sárgától a pirosig sokféle árnyalatú lehet, súlya 1–2 kg-tól akár a 20 kg-ig terjedhet. A magok alakja ovális, lapos.



Termesztése



Melegigényes, fagyérzékeny növény, ezért április végén javasolt a vetése 5–8 cm mélyen. A magok csírázása csak 12 °C felett kezdődik el. A talaj típusára kevésbé igényes, viszont nem kedveli a nagyon savanyú talajt. A jó terméshozam szempontjából nélkülözhetetlen, hogy a termőtalaj tápanyagban gazdag legyen. Érdemes a magvetés helyén fészket készíteni, ami abból áll, hogy egy 50 cm átmérőjű gödröt kiásva feltöltjük jóminőségű komposzt, istállótrágya föld keverékével, és erre ültetjük a magokat (3-4 szemet egy helyre, melyből kikelés után csak maximum 2 növényt hagyunk meg). Rendkívül vízigényes növény, melynek felvételét kiterjedt gyökérhálózata teszi lehetővé. Fontos azonban, hogy a növény nem kedveli a pangó vizet, ezért öntözését nem szabad tulzásba vinni. Területigénye igen nagy, lehetőleg 1,5-2,5 méter távolságra ültessük őket egymástól. A tenyészidőszakban a növény az öntözésen kívül nem igényel különösebb gondozást. Talajtakaró jellege miatt a gyomnövényeket általában sikeresen elnyomja, kártevőkkel és betegségekkel szemben ellenálló. Termései késő őszre fejlődnek ki, ekkorra levelei fokozatosan elszáradnak. A terméseket nem szabad a szárakról letörve betakarítani, mert ez csökkenti eltarthatóságukat. Javasolt a szárral együtt éles késsel levágni, így a termésen kialakul a növényrészből egy természetes „dugó” ami megakadályozza a víztartalom eltávozását. Egy tövön átlagosan 4-6 termés várható, melyek száraz hűvös helyen akár hónapokig is elállnak.



Forrás: wikipedia.hu, Dr. Kappel Noémi: Tökfélék termesztése


Szerző
Fpalli
Képméret
1024*680
Fájlméret
119 Kbájt
Címkék
Növényfajok
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás