Főoldal / Albumok / Állatfajok (A-Z) /

Csíkos boglárka (Polyommatus damon)

csíkos boglárka (Polyommatus damon) Hectonichus.jpg Édesvízi nyálkáshal (Salaria fluviatilis)BélyegképekÁzsiai márványospoloska (Halyomorpha halys)


Csíkos boglárka (Polyommatus damon)



A csíkos boglárka (Polyommatus damon) a lepkék (Lepidoptera) rendjében, ezen belül a boglárkalepkefélék (Lycaenidae) családjának egyik faja. Típuslelőhelye Bécs környéke. Nyugat felé az Alpokon át Franciaországig terjedt el, délkeletnek a Balkán-félsziget északi részéig, keletnek az Altáj hegységig (Mongóliáig) úgy, hogy Dél-Szibéria hegyvidékein és a Ka­ukázusban ez az egyik leggyakoribb lepkefaj. Az Ibériai-félszigeten halo­ványabb színű testvérfaja, az Agrodiaetus noguerae (Polyommatus noguerae) váltja fel. Kis-Ázsiában sok, hozzá ha­sonló faj él; ezek közül talán az Agrodiaetus wagneri (Polyommatus wagneri) áll hozzá a legközelebb. Az utóbbi 25 évben szerte Európában megfogyatkozott: Lengyelországból kipusztult; Albániában, Csehországban, Dániában és Szlovákiában veszélyeztetett, Bosznia-Hercegovinában, Franciaországban, Horvátországban sérülékeny, Finnországban, Görögországban, Litvániában, Romániában és Oroszországban ritka. Magyarországon a 19. században még gyakori faj volt, de az 1960-as évekre csak néhány népessége maradt a Dunazug-hegységben és a Budai-hegyvidéken. A 70-es évek elejére Magyarországon már csak csak egyetlen, bizonyított populációja volt a Normafánál. Az akkor még legalább 500 egyedből az 1990-es évek végére csak pár tucat maradt. Elképzelhető, de nem bizonyított, hogy van egy másik, ugyancsak kicsiny populációja a Cserhátban.



Fokozottan védett



Az IUCN vörös listáján nem szerepel, viszont a Magyarországon kiadott Vörös Könyvben igen. 1982 óta védett, 2001 óta fokozottan védett, mint „közvetlenül veszélyeztetett (a kipusztulás közvetlen veszélyébe került)” faj. Szárnyának fesztávolsága 30–34 mm; az első szárny felső szegélyének hossza 15–17 mm. A hím szárnya alapszíne ragyogó ultramarinkék, fekete erezettel és széles, fekete szegéllyel. A hátsó szárny fonákja alapján különíthető el a rokon fajoktól, mivel annak barna alapszínén hosszában egy fehér sáv fut végig, viszont nincs rajta narancssárga folt. Az első szárny fonákja szürke. A nőstény szárnya fölül egyszínű barna, alul kávészínű; rajzolata a híméhez hasonló. Egyes nőstények hátsó szár­nyának felszínét a belső szöglet mellett kék szegélyfoltocska díszíti, egyébként nem változékony.



Élőhelyei



Hűvös és csapadékos területeken honos, ahol elsősorban a mészkövön növő pusztaréteken és sziklagyepeken, hegyi sztyeppréteken, fölhagyott szőlőkben él. A nőstények igen keveset mozognak, többnyire a fűben ülnek, és csak délelőtt szívogatnak nektárt fő­ként lila virágú növényekről, elsősorban ugyancsak a takarmánybaltacimról, de más lila virágú növényektől is, mint például az imola fajairól (Centaurea spp.). A hí­m imágók a nedves földön is gyakran szívogatnak. A hímek „őrjáratozva" keresik a nőstényeket. A nőstény megtermékenyített petéit egyesével helyezi a hernyó tápnövénye, a takarmánybaltacim (Onobry­chis viciifolia) virágaira és leveleire. Mivel a takarmánybaltacimot Európában csak a 16. században honosították meg, a kutatók feltételezik, hogy korábban más baltacim fajokon (hegyi baltacim: Onobrychis montana, homoki baltacim: Onobrychis areanaria) élhetett. Oroszországban fő tápnövénye ma is a homoki baltacim (O. arenaria), miként a jelenlegi magyarországi állományé is. Jóformán csak a kaszálatlan és szinte teljesen legeltetetlen mezofil gyepeken (Mesobrometum) képes kifejlődni. A hernyók éjszaka táplálkoznak; eközben hangyák őrzik őket. Leggyakoribb hangyagazdáik a Formica pratensis és a fekete hangya (Lasius niger). A hernyók első vagy második alakja telel át. Évente egyetlen nem­zedéke repül, július első hetétől augusztus közepéig. Hasonló faj a bronzfényű sokpöttyös boglárka (Polyommatus ripartii), melynek  hátsó szárnyának fonákját ugyanilyen fehér csík díszíti, de a hím fölül barna, és mindkét ivar első szárnyának fonákja barna.



Forrás: Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek, iucnredlist.org, wikipedia.hu


Szerző
Hectonichus
Képméret
800*600
Fájlméret
77 Kbájt
Címkék
Állatfajok
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás