Főoldal / Albumok / Brainman magazin /

Cetcápa, a legnagyobb a cápák között

Cetcápa Feefiona123.jpg Pajcsiu, egy különleges alkoholos italBélyegképekSzajkó, az erdő éber őre


Cetcápa, a legnagyobb a cápák között



Kép: A cetcápa nagyon nyugodt természetű, Fotó: Feefiona123



A cetcápa (Rhincodon typus) a legnagyobb méretű élő cápafaj (egyéb magyar elnevezései: érdescápa, rablócápa, érdes cetcápa vagy bálnacápa). Lassan, nyugodtan mozog, és táplálékul apró állatokat szűr ki a vízből. Egyes beszámolók 14 méternél hosszabb és 30 tonnánál nehezebb példányokról szólnak, létezésüket azonban tudományosan még nem igazolták. (A tudományos hitelességgel megmért legnagyobb cetcápa 12,65 méter hosszú, körülbelül 21,5 tonna tömegű, és a test legnagyobb kerülete 7 méter volt; ezt a példányt 1949. november 11-én Pakisztánban fogták, a Karacsihoz tartozó Baba-sziget közelében.) A szájának szélessége 1,5 méter; ebben 300–350 sor apró fogacska és tíz szűrőlap ül. Öt pár, nagyméretű kopoltyúja van. A feje széles és lapított. Kisméretű szemei kissé oldalt ülnek, azonban előre is tud nézni. A háti részének alapszíne szürke, a hasi része fehér. A háti részen világossárga foltok és csíkozások láthatók, melyek egyedenként változóak. E cápa mindkét oldalán három-három jól látszó oldalkiemelkedés vehető észre. Bőre akár 10 centiméter vastag is lehet. Amellett, hogy a legnagyobb cápafaj, a legnagyobb gerinces állat is, ha nem vesszük figyelembe az emlősöket. Az állat nemének, azaz a Rhincodonnak az egyetlen faja, továbbá az egyetlen életben maradt képviselője a cetcápaféléknek (Rhincodontidae). 



Az óceánok nyílt vizeiben



A cetcápa a trópusi óceánok nyílt vizeit részesíti előnyben. Ritkán található meg 22 °C-osnál hűvösebb vízben. Egyes kutatás és becslés szerint, élettartama akár 70 év is lehet, ez azonban nehezen bizonyítható. A szája a testéhez mérten nagy, melyet vízkiszűrésre használ, fő táplálékai a planktonok. Manapság csak három vízkiszűrő cápafaj ismert, a cetcápa mellett ilyen még az óriáscápa (Cetorhinus maximus) és az óriásszájú cápa (Megachasma pelagios). E három cápafaj nem veszélyes az emberre. A cetcápa majdnem állandó kísérője a kalauzhal (Naucrates ductor), és egyes Remora-fajok, melyekkel szimbióta kapcsolatban él.



Felfedezése



A tudomány először 1828 áprilisában szerzett tudomást erről a porcos halról, amikor a dél-afrikai Tábla-öbölben megszigonyoztak egy 4,6 méteres példányt. Andrew Smith skót katonai tábori sebész - aki akkortájt Fokvárosban szolgált az ott állomásozó brit hadsereg tagjaként - a következő évben leírta az újonnan felfedezett állatot. A cápa nevében a „cet” az állat méreteire akar utalni, hiszen van akkora, mint jó néhány cetfaj, továbbá ugyanúgy táplálkozik, mint a cetek egy bizonyos csoportja, a sziláscetek.



Hogyan táplálkozik?



A legnagyobb testű hal, de mérete ellenére mégsem húsevő: a vízből szűri ki az állati planktont. Ez a planktoni táplálék evezőlábú rákokból (Copepoda), krillből (Euphausiacea), halikrából, vörös rákok (Gecarcoidea natalis), valamint medúzák (Medusozoa) lárváiból] és rajokba tömörülő, kisméretű kalmárokból (Teuthida), illetve csontos halakból (Osteichthyes) (szardíniák, szardellák, makrélák és kis tonhalak) tevődik össze. Évszakonként felkeresi azokat a helyeket, ahol a csontos halak és korallok (Anthozoa) tömegesen ívnak. Az a sok maradvány fogsora nem játszik semmiféle szerepet táplálkozás közben. Maga a táplálkozási folyamat kétféle lehet; az egyikben a cápa úszik neki a táplálékmasszának, míg a másikban addig szívja és szűri a vizet, amíg a táplálék hozzá nem sodródik. Az állat kitátja a száját, amelyen keresztül befolyik a víz, tele milliónyi apró élőlénnyel. A plankton a szájában marad, a víz pedig a kopoltyúnyílásain keresztül távozik, a planktont a fentebb említett szűrőlapok fogják ki. A cetcápa az úgynevezett kereszt-átfolyásos módszerrel szűri át a vizet; vagyis a beszívott víz majdnem párhuzamosan halad a szűrőlapok felszínével, nem pedig merőlegesen; ilyenformán a szerves részek nem gyűlnek fel e képződményeken, hanem a torok felé haladnak. Ez egy nagyon gazdaságos szűrési módszer, ami megakadályozza azt, hogy egy nagy darab táplálék megsértse a szűrőlapokat. Ha a szűrőlapokra mégis felgyülemlik a táplálék, akkor a cetcápa egyszerűen „kiköhögi” azt, mint amint azt már megfigyelték a kutatók. Táplálkozási és szaporodási célból a cetcápa hosszú vándorutakat tesz meg. A cetcápa aktív vadász is egyben, mert megy a tápláléka után. A kisebb hal- és egyéb állatrajokat megkeresi és nekikúszik, közben állandóan nyitja-csukja a száját; ezzel ellentétben a másik nagy szűrő cápa, az óriáscápa mindig nyitva tartja a száját és a táplálékának mindig nekiúszik. A cetcápa ezzel szemben egy helyben is képes táplálkozni, úgy, hogy magához szivattyúzza a táplálékát. Ez utóbbi módszert főleg akkor alkalmazza, amikor a tápláléka nem ül rajokban, hanem nagyobb területen szét van szóródva. Becslések szerint egy fiatal egyed naponta 21 kilogrammnyi planktont fogyaszt.



Veszélyes az emberre?



Bár hatalmas méretű ez a cápafaj, de nem jelent komolyabb veszélyt az emberre. A cetcápa nagyon nyugodt természetű, néha még azt is hagyja, hogy a búvárok rácsimpaszkodva vitessék magukat; bár ezt a szokást a kutatók és állatvédők erősen ellenzik, mivel megzavarja az állat viselkedését. A fiatal példány a felnőttnél is békésebb, olykor szívesen játszik a búvárral. Fiona Ayerst vízalatti fényképész többször is lefényképezte az embereket és a cetcápákat egymás mellett úszva, anélkül, hogy a porcos hal veszélyt jelentett volna az ember számára. A Föld több pontján is lehet úszni eme óriásokkal; ilyen helyek a következők: a hondurasi Bay-szigetek, Thaiföld, a Fülöp-szigetek, a Maldív-szigetekhez tartozó Maamingili-atoll, a Vörös-tenger, a nyugat-ausztráliai Ningaloo-zátony, a Kínai Köztársaság, a panamai Coiba-sziget, Belize, a mozambiki Off Tofo-zátony,  a Galápagos-szigetek, Szent Ilona-sziget, Isla Mujeres a Karib-térségben, a mexikói Bahía de Los Ángeles és La Paz, a Seychelle-szigetek, Malajzia, India, Srí Lanka, Omán, az Egyesült Arab Emírségekhez tartozó Fudzsejra és Puerto Rico. A fiatal cetcápák Afrika szarvánál, főleg Dzsibuti mellett egészen közel mennek a parthoz.



Forrás: iucnredlist.org, www.imdb.com, www.fishbase.org, www.elasmo-research.org, wikipedia.hu, www.animaldiversity.org, J. G. Colman. A review of the biology and ecology of the whale shark


Képméret
704*472
Fájlméret
37 Kbájt
Címkék
Állatok világa
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás