Főoldal / Albumok / Címke Ember és természet /

Veremházak a Kárpát-medencében

Veremház Axel Hindemith.jpg Miért gyűjtenek a méhek virágport?BélyegképekHogyan állítják elő a citromsavat?


Veremházak a Kárpát-medencében



A veremház (süllyesztett ház) egyidős a letelepült ember történetével. A legkorábbi veremházleletek Európa rideg éghajlatú, kedvező talajadottságú keleti részeiből ismertek. A veremházak elkészítésének módja rendkívül egyszerű, anyagszükséglete pedig elhanyagolható volt, jóformán csak a tetőszerkezet és a héjazat anyagát kellett biztosítani.



Hogyan épültek?



A legfeljebb 0,5–1 méter mély verem kiásásából adódó földet egyfelől az oromzat vagy az alacsony hosszanti felmenő falak kialakítására használták fel, másfelől az épület közvetlen környezetét töltötték fel, hogy így oldják meg a csapadékelvezetést. Ezt követően alakították ki az ágasfás-szelemenes tetőszerkezetet, és készítették el a héjazatot nádból, gallyból, kukorica- vagy napraforgószárból. Erre gyakran földréteget is terítettek, és a kiásott verem falához hasonlóan a héjazatot belülről is kitapasztották, majd esetenként kimeszelték. A veremházak padlózatát a felszíni lakóházakhoz hasonlóan döngölték és tapasztották. Régészeti ásatások alapján feltételezhető, hogy az egyosztatú veremházak esetében régebben először a tetőszerkezetet állították fel, s csak ezután alakították ki alatta a vermet.



A Kárpát-medencében



A Kelet-európai-síkságon, a vándorló magyarság átvonulásának helyén régészeti ásatások alkalmával egy egész sor, a Kárpát-medenceiekhez hasonlóan ágasfás, így feltehetőleg szelemenes tetőszerkezetű, kemencés, egyhelyiséges veremház nyomait találták meg. Ezeknél az épületeknél a gerendákon nyugvó tető széle nem a verem partjához illeszkedett, hanem túlnyúlt rajta, s az így kialakult padka szolgált fekvő- és tárolóhelyül. Emellett egy további kisebb ülőgödör volt található a veremházakban, amelynek partjára ülve végezhették munkájukat a lakók. Levédia és Etelköz területéről kizárólag veremházakból álló települések is előkerültek a 6–9. századi rétegekből, így a veremházépítés ismeretét őseink feltehetőleg magukkal hozták a Kárpát-medencébe. Ugyanakkor régészeti ásatások arról is tanúskodnak, hogy a helyben élő szláv népek a 7–9. században szintén ismerték a veremházakat, amelyekben valamely négyszög alaprajzú tüzelőalkalmatossággal fűtöttek (jelentős leletek: Alsócsernáton, Maroscsapó, Alsókomána, Cege, Fiatfalva). Mindenesetre az egyosztatú veremházak a 13. századig általánosak voltak Magyarország agyag, lösz vagy homok borította területein, legjellemzőbben az Alföldön. Harmincöt ilyen Árpád-kori lakóépület nyomát tárták fel a Tiszalök melletti Rázompusztán, de hasonló települések kerültek elő Malomfalva, Székelykeresztúr, Orosháza, Doboz, Szarvas, Tiszaeszlár, Abaújvár, Dunaújváros, Visegrád, Répcevis térségében is. A putriházak többnyire kis alapterületű (3–4×4 méteres), négyszögletes építmények voltak. A falba vájt boltozatos vagy kőből épített kemence elhelyezkedése és típusa változatos lehetett, sőt, ismerünk putriházakat középütt elhelyezett, kövekkel körberakott nyílt tűzhellyel is. Felmenő fala – az oromzat kivételével – ritkán volt, s ágasfás-szelemenes tetőszerkezete a földön ült.



A késő középkortól



A késő középkortól az egyosztatú putriházakat mindinkább ideiglenes jellegű szállásként használták a pásztorok, csőszök, summások és erdölők. Emellett a falvakban is megmaradtak, de mint kis építőanyag-igényű, ezért olcsón előállítható épületek a legszegényebb réteg (zsellérek, uradalmi cselédek, cigányok) hajlékai voltak, illetve a háborúk, járványok, aszályok sújtotta korokban, a tömeges elszegényedés kísérő jelenségeként egészen a 20. század közepéig fennmaradtak. A török hódoltság idején, 1686-ban például a Caraffa által is feldúlt Debrecen 2599 házából 336 „föld alatti gunyhó” volt. Az Alföld nagy határú pusztáiban emellett egészen a 19. századig fennmaradtak a kunyhószerű, földbe süllyesztett putricsárdák is. Árpád-kori veremházak rekonstrukciója található ma Magyarországon a tiszaalpári Árpád-kori skanzenban, a százhalombattai és a szarvasgedei régészeti parkokban, valamint a szigethalmi Emese Várispánságban. Újkori változataik megtalálhatóak majd valamennyi szabadtéri néprajzi múzeumban.



Fotó: Axel Hindemith, Forrás: Filep Antal: Földház. In MNéprLex. Magyar néprajzi lexikon II. (F–Ka). Főszerk. Ortutay Gyula, Építészet. In Magyar néprajz IV: Gazdálkodás, wikipedia.hu, Zay Orsolya: Egy Árpád-kori veremház rekonstrukciója, Dan Banister Fletcher: History of architecture


Képméret
728*498
Fájlméret
189 Kbájt
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás