Főoldal / Albumok / Állatfajok (A-Z) /

Cetcápa (Rhincodon typus)

Cetcápa (Rhincodon typus) Arturo de Frias Marques.jpg Afrikai marabu (Leptoptilos crumeniferus)BélyegképekFarkos lombszöcske (Tettigonia caudata)


Cetcápa (Rhincodon typus)



A cetcápa (Rhincodon typus) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának rablócápa-alakúak (Orectolobiformes) rendjébe, ezen belül a monogenerikus cetcápafélék (Rhincodontidae) családjába tartozó faj. Egyéb magyar elnevezései: érdescápa, rablócápa, érdes cetcápa vagy bálnacápa. Ez a porcos hal a legnagyobb méretű élő cápafaj. Lassan, nyugodtan mozog, és táplálékul apró állatokat szűr ki a vízből. Hivatalosan is ellenőrzött legnagyobb példánya 12,65 méter hosszú és körülbelül 21,5 tonna tömegű volt, és ez azt jelenti, hogy méretét tekintve akkora körülbelül, mint egy észak-amerikai iskolabusz. Egyes beszámolók szerint 14 méternél hosszabb és 30 tonnánál nehezebb példányokról szólnak, létezésüket azonban tudományosan még nem igazolták. Amellett, hogy a legnagyobb cápafaj, a legnagyobb gerinces állat is, ha nem vesszük figyelembe az emlősöket. Az állat nemének, azaz a Rhincodonnak az egyetlen faja, továbbá az egyetlen életben maradt képviselője a cetcápaféléknek (Rhincodontidae) (1984 előtt e két taxont Rhiniodon, illetve Rhinodontidae-ként írták). A szóban forgó cápafaj körülbelül 60 millió éve, a paleocén korban jelent meg.



Felfedezése



A cetcápa a trópusi óceánok nyílt vizeit részesíti előnyben. Ritkán található meg 22 °C-osnál hűvösebb vízben. Egyes kutatás és becslés szerint, élettartama akár 70 év is lehet, ez azonban nehezen bizonyítható. A szája a testéhez mérten nagy, melyet vízkiszűrésre használ, fő táplálékai a planktonok. Manapság csak három vízkiszűrő cápafaj ismert, a cetcápa mellett ilyen még az óriáscápa (Cetorhinus maximus) és az óriásszájú cápa (Megachasma pelagios). E három cápafaj nem veszélyes az emberre. A cetcápa majdnem állandó kísérője a kalauzhal (Naucrates ductor), és egyes Remora-fajok, melyekkel szimbióta kapcsolatban él. A tudomány először 1828 áprilisában szerzett tudomást erről a porcos halról, amikor a dél-afrikai Tábla-öbölben (Table Bay (wd)) megszigonyoztak egy 4,6 méteres példányt. Andrew Smith skót katonai tábori sebész - aki akkortájt Fokvárosban szolgált az ott állomásozó brit hadsereg tagjaként - a következő évben leírta az újonnan felfedezett állatot. A cápa nevében a „cet” az állat méreteire akar utalni, hiszen van akkora, mint jó néhány cetfaj, továbbá ugyanúgy táplálkozik, mint a cetek egy bizonyos csoportja, a sziláscetek.



A legnagyobb halfaj



A szájának szélessége 1,5 méter; ebben 300–350 sor apró fogacska és tíz szűrőlap ül. Öt pár, nagyméretű kopoltyúja van. A feje széles és lapított. Kisméretű szemei kissé oldalt ülnek, azonban előre is tud nézni. A háti részének alapszíne szürke, a hasi része fehér. A háti részen világossárga foltok és csíkozások láthatók, melyek egyedenként változóak. E cápa mindkét oldalán három-három jól látszó oldalkiemelkedés vehető észre. Bőre akár 10 centiméter vastag is lehet. Két hátúszója és két melluszonya van. Fiatal példány esetében a farokúszó felső nyúlványa jóval nagyobb, mint az alsó nyúlvány, míg a felnőttnél a két nyúlvány majdnem egyenlővé válik, félholdalakot, úgynevezett holdsarlót kölcsönözve a farokúszónak. A cetcápánál a szaglónyílások mindjárt a szemek mögött találhatók. A cetcápa a legnagyobb jelenleg élő halfaj, továbbá a legnagyobb állat, amely nem cetféle. Átlagosan mintegy 9,8 méter hosszú és 9 tonna tömegű, de előfordulnak ennél nagyobb példányok is. A tudományos hitelességgel megmért legnagyobb cetcápa 12,65 méter hosszú, körülbelül 21,5 tonna tömegű, és a test legnagyobb kerülete 7 méter volt; ezt a példányt 1949. november 11-én Pakisztánban fogták, a Karacsihoz tartozó Baba-sziget közelében. Ezzel a nagysággal egy nagyobb buszméretet képvisel. Beszámoltak már 18 méter hosszú és 45,5 tonnás példányokról is, de ezeknek a beszámolóknak a hitelessége kérdéses. 1868-ban Edward Percival Wright ír természettudós szert tett néhány kisebb cetcápa példányra, amelyeket a Seychelle-szigeteknél fogtak ki; azonban Wright azt állítja, hogy 15, illetve 21 méteres példányokat is megfigyelt.



1800 méteres mélységben



Ez a porcos hal a Föld összes trópusi és mérsékelt övi, melegebb vizű tengerében fellelhető. Elsősorban nyílt vízi halfaj. Nemigen úszik túl mélyre, bár megfigyelték már 1800 méteres mélységben is. Táplálkozási célból évszakonként összegyűlnek példányaik, és ilyenkor partközelben is előfordulnak. Az ilyen helyek a következők: Dél-Afrika déli és keleti partjai, az Atlanti-óceánban levő Szent Ilona-sziget, a Dzsibuti melletti Tadjoura-öböl, a belizei Gladden Spit, a nyugat-ausztráliai Ningaloo-zátony, az indiai Laksadíva, Kutch-öböl, Saurashtra és Gudzsarát, a hondurasi Útila, a fülöp-szigeteki Dél-Leyte, Donsol, Pasacao és Batangas, a yucatáni Isla Mujeres és Isla Holbox, a kaliforniai-félszigeti Bahía de Los Ángeles, az indonéziai Ujung Kulon Nemzeti Park, a Pápua Új-Guinea-i Cenderawasih Bay Nemzeti Park, a madagaszkári Nosy Be, a mozambiki Off Tofo-zátony Inhambane mellett, a tanzániai Mafia-, Pemba-, Zanzibár-szigetek, az ománi-öböli Ad Dimaniyat-szigetek, az arab-tengeri Al Hallaniyat-szigetek, és nagyon ritkán az izraeli Eilatnál és a jordániai Akabánál. Habár általában a nyílt vizeken tartózkodik, időnként a cetcápa megfigyelhető a partok közelében, a lagúnákban, az atolloknál és a folyótorkolatok közelében. Előfordulási területe általában a 30° szélességi körök közé korlátozódik. Az átlagos mélység, melyre lemerül, 1286 méter. Vándorló életmódot folytat. 2012. február 7-én a pakisztáni Karacsitól 150 kilométerre, egy 11-12 méteres és 15 tonnásra becsült példányt figyeltek meg. 2011-ben Yucatán partjainál több mint 400 cetcápa gyűlt össze; eddig ez volt a legnagyobb megfigyelt cetcápa csoport. Ezen a helyen rendszeresek az évszakonkénti cápaösszegyűlések. Az ilyen jelenségek főleg május és szeptember között figyelhetőek meg. Az ehhez kapcsolódó ökoturisztikai tevékenységek hamar túlnőtték az ottani lehetőségeket, hiszen nehéz összhangba hozni és a jól fizető érdeklődőknek megmutatni ezt a csodálatos természeti jelenséget úgy, hogy közben ne zavarják meg a cápákat.



Hogyan táplálkozik?



A legnagyobb testű hal, de mérete ellenére mégsem húsevő: a vízből szűri ki az állati planktont. Ez a planktoni táplálék evezőlábú rákokból (Copepoda), krillből (Euphausiacea), halikrából, vörös rákok (Gecarcoidea natalis), valamint medúzák (Medusozoa) lárváiból] és rajokba tömörülő, kisméretű kalmárokból (Teuthida), illetve csontos halakból (Osteichthyes) (szardíniák, szardellák, makrélák és kis tonhalak) tevődik össze. Évszakonként felkeresi azokat a helyeket, ahol a csontos halak és korallok (Anthozoa) tömegesen ívnak. Az a sok maradvány fogsora nem játszik semmiféle szerepet táplálkozás közben. Maga a táplálkozási folyamat kétféle lehet; az egyikben a cápa úszik neki a táplálékmasszának, míg a másikban addig szívja és szűri a vizet, amíg a táplálék hozzá nem sodródik. Az állat kitátja a száját, amelyen keresztül befolyik a víz, tele milliónyi apró élőlénnyel. A plankton a szájában marad, a víz pedig a kopoltyúnyílásain keresztül távozik, a planktont a fentebb említett szűrőlapok fogják ki. Ezek a fekete színű, szitaszerű képződmények valószínűleg a porcos hal egyes kopoltyúszálaiból fejlődtek ki. A cetcápa az úgynevezett kereszt-átfolyásos módszerrel szűri át a vizet; vagyis a beszívott víz majdnem párhuzamosan halad a szűrőlapok felszínével, nem pedig merőlegesen; ilyenformán a szerves részek nem gyűlnek fel e képződményeken, hanem a torok felé haladnak. Ez egy nagyon gazdaságos szűrési módszer, ami megakadályozza azt, hogy egy nagy darab táplálék megsértse a szűrőlapokat. Ha a szűrőlapokra mégis felgyülemlik a táplálék, akkor a cetcápa egyszerűen „kiköhögi” azt, mint amint azt már megfigyelték a kutatók. Táplálkozási és szaporodási célból a cetcápa hosszú vándorutakat tesz meg. A cetcápa aktív vadász is egyben, mert megy a tápláléka után. A kisebb hal- és egyéb állatrajokat megkeresi és nekikúszik, közben állandóan nyitja-csukja a száját; ezzel ellentétben a másik nagy szűrő cápa, az óriáscápa mindig nyitva tartja a száját és a táplálékának mindig nekiúszik. A cetcápa ezzel szemben egy helyben is képes táplálkozni, úgy, hogy magához szivattyúzza a táplálékát. Ez utóbbi módszert főleg akkor alkalmazza, amikor a tápláléka nem ül rajokban, hanem nagyobb területen szét van szóródva. Becslések szerint egy fiatal egyed naponta 21 kilogrammnyi planktont fogyaszt.



Veszélyes az emberre?



Bár hatalmas méretű ez a cápafaj, de nem jelent komolyabb veszélyt az emberre. A cetcápa nagyon nyugodt természetű, néha még azt is hagyja, hogy a búvárok rácsimpaszkodva vitessék magukat; bár ezt a szokást a kutatók és állatvédők erősen ellenzik, mivel megzavarja az állat viselkedését. A fiatal példány a felnőttnél is békésebb, olykor szívesen játszik a búvárral. Fiona Ayerst vízalatti fényképész többször is lefényképezte az embereket és a cetcápákat egymás mellett úszva, anélkül, hogy a porcos hal veszélyt jelentett volna az ember számára.



Forrás: iucnredlist.org, www.imdb.com, www.fishbase.org, www.elasmo-research.org, wikipedia.hu, www.animaldiversity.org, J. G. Colman. A review of the biology and ecology of the whale shark


Szerző
Arturo de Frias Marques
Képméret
800*533
Fájlméret
58 Kbájt
Átlagos pontszám
4.51 (1 értékelé)
Értékelje a képet

0 hozzászólás