Főoldal / Albumok / Brainman magazin /

Pulzárok - Gyorsan forgó neutroncsillagok

Pulzár a Rák-ködben (Chandra-űrtávcső) hubblesite.org.jpg Prozopagnózia, az arcfelismerés képességének hiányaBélyegképekRagadós galaj - Nem csak kávépótlónak jó


Pulzárok - Gyorsan forgó neutroncsillagok



Kép: Pulzár a Rák-ködben, Fotó: hubblesite.org



A pulzár gyorsan forgó neutroncsillag, mely erős mágneses térrel rendelkezik (kb. 1011– 1012 Gauss, ami valamivel kisebb, mint a magnetárok esetében). Főleg szupernóva robbanások után jön létre, de olyan fehér törpe csillagokból is kialakulhat, amelyek elég sok anyagot gyűjtenek össze környezetükből, hogy bekövetkezzen a gravitációs összeomlás. A pulzálás olyan neutroncsillagoknál lép fel, amelyeknél a mágneses tengely nem esik egybe a forgási tengellyel. Ahogy a környezetükből (gyakran egy ritkább légkörű kísérő csillagról) befogott anyag a mágneses pólusoknál zuhan a csillag felé, röntgensugarak formájában nagy mennyiségű energia szabadul fel egy kúp alakú térrészben. A mágneses pólusokról érkező röntgensugarak a tengelyforgás miatt egy távoli megfigyelő számára periodikus pulzálásként látszanak. Az egyik legismertebb ilyen égitest az 1968-ban felfedezett Rák-pulzár, az égbolt legerősebb gamma-sugárzás forrása. Periódusa 33 ezredmásodperc, és forgása folyamatosan lassul.



Másodpercenként több száz fordulat



A pulzárok egy osztálya a milliszekundumos pulzárok, melyek másodpercenként több száz fordulatot tesznek. Nagy forgási sebességüket az őket tápláló kísérőcsillagról eredő akkréciós korong perdülete adja, a korong pulzárra zuhanó anyaga a pulzárhoz közeledve ugyanis egyre gyorsabban forog. Az akkréciós korong a pulzár rádiósugárzását leárnyékolja, emiatt a pulzár az anyagátadás közben még nem látszik. (Ekkor például röntgenkettősként látszik az objektum.) Amikor az anyagátadás befejeződik, az akkréciós korong elfogy, és feltűnik a gyorsan, de fokozatosan lassulva forgó pulzár



A pulzárok felfedezése



A Cavendish rádióobszervatórium munkatársai 1967-ben egy új berendezést építettek. A csoport tagja volt Jocelyn Bell Burnell, egy kutatással foglalkozó doktorandusz diáklány. Amikor a rádiótávcső júliusban működni kezdett, Burnell volt a felelős a működtetéséért és az adatok elemzéséért. Az adatok 4 darab 3 sávos mechanikus kiírószerkezeten jelentek meg, amik egyenként napi 30 méteres papírszalagot használtak el. Ezeket a rajzokat Bell Burnell vizuálisan elemezte, és hamar felismerte rajtuk a gyakran előforduló mintázatokat. Két hónapos megfigyelés után Bell észrevett egy szokatlan „satírozást” a papíron, ami nem hasonlított a korábbi mintázatokra. A korábbi feljegyzéseket visszanézve kiderült, hogy a jelenség már korábban is előfordult, és mindig az égbolt egy bizonyos irányából érkezett. A furcsa jel alaposabb vizsgálatot igényelt, ezért október végén Bell Burnell felgyorsította a papírtekercs mozgását, amikor az égbolt adott területéről jöttek a jelek. Hetekig semmi eredmény nem volt, majd november végén a jelforrás újból megjelent. A jelsorozat rövid impulzusokból állt, amik periodikusan, 1,3 másodpercenként követték egymást.



Bolygók a pulzárok körül



Aleksander Wolszczan lengyel csillagász 1982-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahol pulzárok keresésével foglalkozott a 300-méteres Arecibo rádiótávcsővel Puerto Ricóban. 1990 februárjában körülbelül 1500 fényévnyire felfedezett egy pulzárt a Szűz csillagképben, ami másodpercenként 161 forgást végzett. Wolszczan és Dale Frail csillagász felfedezte, hogy a „PSR 1257 + 12” azonosítójú pulzár körül legalább két bolygó kering, keringési periódusuk 66,5 és 98,2 nap, valamint 54, illetve 69 millió km-re keringenek a pulzártól. A bolygók tömege többszöröse a Földének. A felfedezést az tette lehetővé, hogy a bolygók a pulzár jelének beérkezési idejében apró, periodikus változásokat produkáltak. 1991-re Wolszczan és Frail bizonyos volt benne, hogy pulzár körüli bolygókat fedeztek fel. Meglepetésként érte őket a hír, hogy Andrew Lyne brit csillagász a Nature tudományos folyóiratban 1991. július 25-én arról számolt be, hogy a PSR 1829–10 pulzár körül keringő bolygót fedezett fel. Lyne azonban fél év múlva visszavonta a bejelentést. Ekkor Wolszczan és Frail megjelentették az eredményeiket, ugyancsak a Nature-ben, 1992. január 9-én.



Forrás: csillagaszat.hu, origo.hu, Kovács, József: Megoldódott a milliszekundumos pulzárok rejtélye,Kereszturi, Ákos: Hiányzó láncszemre akadtak a pulzároknál


Képméret
1024*733
Fájlméret
84 Kbájt
Címkék
Pulzár, Világűr
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás