Főoldal / Albumok / Brainman magazin /

Vérszívó ingolák

ingola 2 origo.jpg Vérszegénység és vashiány természetes kezeléseBélyegképekVilágító élőlények


Vérszívó ingolák



Nem lehet róluk tudni, hogy ritka állatok, vagy sem: néha százával látni őket, máskor ugyanazon a helyen hetekig egyet sem találnak. Alakjuk kígyószerű és kifejlett állapotukban vérrel táplálkoznak. Ez az állat az ingola, melynek hazánkban két alfaja él, két nagy folyónk vízgyűjtő területén. Így megkülönböztetünk tiszai és dunai ingolákat. Az ingolafélék a gerincesek első osztályát képező körszájúak (Cyclostomata) közé tartoznak, tehát annak ellenére, hogy vízben élnek, nem halak. Rejtett életmódjuk és szokatlan testfelépítésük miatt sok fejtörést okoztak már rendszertannal foglalkozó zoológusoknak. Rejtekhelyük megtalálása is szinte lehetetlen, lárváik egész idejüket a folyómedrek iszapos, szerves tápanyagokban gazdag aljában töltik. A lárvák szemét ilyenkor még bőrréteg takarja, innen származik a vakcsík kifejezés, ám a csíkokhoz, alakjukat nem számítva, nem sok közük van.



A tiszai ingola és a dunai ingola



Hazánkban két alfaja található meg, két legnagyobb folyónkról elnevezve: a tiszai ingola (Eudontomyzon danfordi) és a dunai ingola (Eudontomyzon mariae). Most elsősorban a Tiszában és vízgyűjtőrendszerében élő fajról lesz szó, melyet neveznek erdélyi vagy kárpáti ingolának is. Az ingolák szinte soha nem akadnak horgász horgára, vagy halász hálójába. Ennek elkerülésében segítik gyors mozgásuk és síkos testük, alakjuk a kígyókéra emlékeztet. Testüket nem pikkelyek fedik, egy osztott hátúszójuk és egy kisebb farok alatti úszójuk van, ami inkább csak a nőstényeken látható. Nagyjából 20-30 centiméteresre nőnek meg. Ezen kívül rendelkeznek még farokúszóval. Páratlan orrnyílásuk a fejtetőn található, amely nem tűnik többnek egy parányi lyuknál. Az orrnyílás fölött található még egy szemhez hasonlatos világos folt, ami bizonyítottan érzékeli a fényt. Ennek nagy hasznát veszi felülről jövő támadás esetén.



A nyelv



Az ingolák kifejlett állapotban parazita, vérszívó állatok. A lárvaállapot végén alakul át körszájuk valódi szívószájjá. Ennek porckorongján apró, tűhegyes fogak segítik a rátapadást az áldozat testére. A szájüreg legvégén hátrafordított helyzetben várakozik a nyelv, ami csak akkor aktiválódik, ha a rátapadás megtörtént. Meglehetősen bizarr táplálkozásuk van az ingolnáknak: a gazdaállat testére történő rátapadás után a nyelv a szájnyíláson át befurakodik az áldozat testébe, és addig kutakodik, amíg kedvére való testnedveket nem talál. Ez lehet a hasüreg, egy vastagabb ércsatorna vagy akár az állat szíve is. A tápláló vér a nyelven át jut az ingola testébe. A táplálkozásról még annyit, hogy a dunai változat bélcsatornája fejletlenebb a Tisza vízgyűjtőjében élőnél. Régen azt hitték, hogy még a kiszívott vért sem képes megemészteni, idővel bebizonyították, hogy a dunai ingola csak teljesen kifejlődve és csupán egy hónapig él véren. Nem így a tiszai, amely felnőtt korában is kihasználja különleges szájszervét és a közelében élő állatok vérét szívja. De nem csak ebben különbözik a két faj.



Párzás barackvirágzás idején



Eltérnek egymástól abban is, hogy a szaporodás után a hímek nem egyformán folytatják pályafutásukat. A párzásra nagyon romantikus időszakot választott magának a faj, a barackvirágzás idejét. Ilyenkor a nőstények lapos kövekhez tapadnak az erős sodrású szakaszokon, egy kissé távolabb tőlük várakoznak a hímek. Amikor egymás mellé sodródnak, a hím rátekeredik választottjára és belőle az ikrát, magából a spermiumát préseli ki. A kifacsarodott hímek a víz sodrásával hátrébb kerülnek, és, ha nősténynek van még ikrája, akkor fogadja a következő udvarlót is. A dunai ingola hímjeinek ez a nász életük befejezését jelenti, annyira legyengülnek, hogy a telet egyikük sem éri meg. A tiszai faj viszont tovább éli a vérszívók megszokott életét.



Fokozottan védett



Magyarországon mindkét faj fokozottan védett, bár egyes vélekedések szerint nem ritka fajokról van szó, csupán ritkán lehet őket látni. Azonban előfordul, hogy egy számukra megfelelő patakkanyarulatban több százat is látni belőlük. De van úgy, hogy hetekig hiába kutatnak utánuk ugyanazon a helyen. Ezért az állomány felmérését a szakemberek lehetetlennek tartják. A dunai ingola természetvédelmi értéke 100 000 Ft, a tiszai ingoláé pedig 250 000 Ft.



Fotó forrása: origo.hu, Szöveg: sulinet.hu


Képméret
1000*729
Fájlméret
153 Kbájt
Címkék
Állatok világa
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás