Főoldal / Albumok / Brainman magazin /

Miért vonyítanak a farkasok?

farkas colfelly p.jpg Miért olyan egészséges a gránátalma?BélyegképekMikor alakul ki torlóár?


Miért vonyítanak a farkasok?



Kép: Minden egyes farkasnak megvan a maga egyedien jellegzetes hangja, csakúgy, mint az embereknek, Fotó: colfelly



A zoológusok előtt közismert, hogy a kutyafélék (Canidae), mint például a prérifarkas, a sakál, a farkas, vagy a házi kutya egyaránt vonyítanak. A megfigyelések szerint a farkasok (Canis lupus sp.) egyik kedvelt vonyítási időszaka a csendes alkonyati, illetve esti órákban észlelhető, a jelenség rendszerint este hét óra és éjfél között tetőzik, a földrajzi szélességi fokoktól is függően. Azért gondoljuk úgy, hogy a farkasvonyítás éjszakai esemény, mert ilyenkor a csend miatt sokkal nagyobb valószínűséggel felfigyelünk erre a jellegzetes hangra. De mindezek ellenére a farkasok nemcsak éjjel, hanem bármikor vonyíthatnak. Az etológiai kutatások szerint a farkasok elsősorban azért vonyítanak, mert így küldenek üzenetet más, távolban lévő farkasoknak, de néha a falkatársaikkal is így „beszélgetnek". A vonyításnak többfajta jelentése lehet. Az egyik, hogy az állat így jelzi más farkasoknak, hogy az adott terület az ő territóriuma. A vonyítás másik oka, hogy az elkóborolt falkatagok ismét egymásra találjanak, a harmadik ok pedig szociális célú, ugyanis így tartják a kapcsolatot egymással a falkatársak. De ugyancsak vonyítással jelzi a falkavezér a többieknek a közös vadászat előtti gyülekezőt, vagy ha új társat keresnek.



Szezonális jellegű szokás 



Érdekes megfigyelés, hogy a vonyítás szezonális jellegű szokás. Ha a farkasnak kicsinyei vannak, szünetelteti a vonyítást, nehogy felhívja magára a figyelmet, illetve nehogy elárulja, hol van a kölykök rejtekhelye. A prérifarkas, a házi kutya, illetve a farkas rokon fajok, amelyek közös jellemzője, hogy falkában élnek, és szervezett szociális struktúrával rendelkeznek. Ezek a szociális közösségekben élő állatok szinte folyamatosan kommunikálnak egymással, és mivel e fajok rokonok, hasonlóképpen teszik ezt: vonyítanak, ugatnak vagy morognak.



A farkasok nyála



Az osztrák Austria's Wolf Science Centerben, azaz az Ausztriai Farkastudományi Központban az etológusok aprólékosan analizálták a farkasok vonyítását. A tudósok azt találták, hogy ha egy magasabb rangú falkatagot távolra vittek az erdőben, a hátramaradottak sokkal többet vonyítottak, mint amikor csak egy közeli területre vitték a farkast. Ha a falka láthatóságán kívül, ám a közelben volt a kísérleti egyed, a többiek nem vonyítottak. A kutatók a farkasok nyálából analizálták a kortizol szintet, hogy felderítsék az állatok stressz-szintjét. Stresszes állapotban a kortizol szint megnő, és ez történt, amikor egy farkast elvittek a falkától. Az egymástól eltérő és nagy számú vonyítási változatokra azonban úgy tűnik, ez még önmagában nem ad magyarázatot: a vonyítási változatok hátterében még nem kellően feltárt szociális faktorok állhatnak - a tudósok feltételezése szerint. A kutatási eredmények azt sugallják, hogy a vonyítás okainak sokkal inkább szociális, mint fiziológiai okai (például stresszes helyzet) lehetnek. Ami további érdekes felfedezés, valószínű hogy a farkasok nem is ösztönösen cselekednek, hanem számításba veszik a szociális együttműködést, és ennek függvényében tudatosan változtatják a viselkedésüket. Még nem tudni, hogy hány viselkedési információt hordozhat a vonyítás, csak annyi bizonyos, hogy valamit így közölnek a falkával, és minden egyes farkasnak megvan a maga egyedien jellegzetes hangja, csakúgy, mint az embereknek.



Több mint tíz kilométerre is elhallatszik a farkasok üvöltése



A vonyítás hangja nagyon messze, akár valamivel több, mint 10 kilométeres távolságra is elhallatszik a vonyító egyedtől, tehát, amikor az állatok vonyítanak, az üzenetüket igen nagy távolságra sugározzák. A vonyításnál relatíve alacsony frekvenciákat használnak, ami miatt a hang nem gyengül el jelentősen ekkora távon. A magas hangú sikítás ugyan nagyon hangos lehet, ám nem hallatszik el olyan messzire, mint a mély tónusú üvöltés, mivel a magas hang rövidebb hullámhosszú, és nem terjed akkora távolságra, mint az alacsony frekvenciájú hangok. A vonyítás tehát bizonyos, hogy a hosszú távolságú társalgás eszköze.



Házi kutyák



A kutyák hallása sokkal jobb, mint az emberé, magasabb és alacsonyabb tartományban is, és olyasmit is hallanak, amit mi nem, így például érzékelik az ultrahangokat. Igen érdekes megfigyelés, hogy a sziréna hangjára a kutyák vonyítani kezdenek. A tudósok úgy vélik, a kutyák azért vonyítanak fel a szirénahangra, mert azt gondolhatják, hogy az egy másik, „furcsa" kutya lehet, mivel a sziréna, ahogyan a vonyítás is, magas hangokat tartalmaz.



A vonyító kutya haza akarja vezetni távollévő gazdáját



Mint láttuk, a házi kutyák (Canis familiaris) őse, a farkas, a vonyítást nagy hatótávolságú kommunikációra használja. Valószínű, hogy amikor az eb gazdája elmegy otthonról, a kutya az ősi ösztönnek engedelmeskedve azért kezd el vonyítani, hogy a lármával választ váltson ki, mert valószínűleg így akarja haza vezetni a gazdáját, akire úgy tekint, mint a falkavezérre. A domesztikált kutyák vonyítása azonban a farkasokéhoz képest nem számít igazi vonyításnak. A valódi vonyítás ugyanis kitartó és nagy hatósugarú. De sok kutya produkál olyan figyelemkereső vokalizációt, ami fajtánként, sőt egyedenként változó. A kutyák nemcsak a sziréna hangjára, hanem más, számukra riasztó zajra is vonyítani kezdenek. Lehetséges, hogy az állat ezzel akarja  magára vonni a figyelmet, de az ASPCA (American Society for the Prevention of Cruelty to Animals) kutatói szerint a szeparációs szorongás váltja ki ezt a reakciót az állatból. A farkasvonyítás fantasztikus élményében egyébként idehaza, a Veresegyházi Medveotthonban is részünk lehet. Lenyűgöző hallani, amikor ezek a gyönyörű állatok rázendítenek, amelytől az ember csak áll, megbabonázva az élménytől.



Szöveg: Szomor Anikó, www.origo.hu, 01.2019


Képméret
806*537
Fájlméret
137 Kbájt
Címkék
Állatok világa
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás