Főoldal / Albumok / Brainman magazin /

Tetrakromázia - Színlátás magasfokon

galamb Toby Humby.jpg Királynévíz, a gyógyhatású illatszerBélyegképekGyüjtögető állatok, zsákmányoló emberek


Tetrakromázia - Színlátás magasfokon



A tetrakromázia egy olyan állapot, amiben az élőlénynek négy különböző csatornája van a színlátáshoz. Ez azt jelenti, hogy csapjaik négyféle látópigmentet tartalmaznak. Félhomályban a pálcikák is részt vesznek a színlátásban. A négy alapszín négydimenziós színteret hoz létre. A legtöbb madár tetrakromát, továbbá elterjedt a halak, hüllők, kétéltűek, pókok és rovarok között is, habár a legtöbb ízeltlábúfaj trikromát, és piros helyett az ultraibolya fényt látja.



Alapjai



A legtöbb ember szemében háromféle csap van, így az ember trikromát fajnak tekinthető. A tetrakromát állatoknak a kék, zöld, piros csapjai mellett ultraibolya vagy sárga fényre különösen érzékeny csapjaik is vannak. Még ha az agy nem különíti el információikat a többitől, akkor is gazdagabb színlátást tesznek lehetővé; de ha elkülönítve használja fel ezeket az információkat, akkor újabb színekkel terjeszti ki a látható spektrumot. Így a tetrakromát faj előnyre tehet szert a rivális trikromát fajokkal szemben, és olyan színeket is megkülönböztethet, amiket a legtöbb ember ugyanolyannak lát.



Elsődleges tetrakromázia



Sok gerinces tetrakromát. Például az aranyhal (Carassius auratus auratus) és a zebradánió negyedik alapszíne az ultraibolya a piros, zöld és kék mellett.(Danio rerio) A tetrakromázia a gerinces szem gyakori tulajdonsága. Sok madár ultraibolya mintázatot visel tollazatán. Néhány rovarfaj szintén tetrakromát, és látja a virágok által visszavert teljes spektrumot (300 nm - 700 nm), ami előny a trikromát fajokkal szemben. Így hamarabb tudják összegyűjteni a táplálékukat, és bizonyos virágokhoz előbb érhetnek oda, mint például a házi méh, aki nem látja a piros színt. 



A madarak és az ultraibolya fény



Egyes madarakról szintén bebizonyosodott, hogy látják a közeli ultraibolya fényt. Közéjük tartozik a zebrapinty és a galambfélék. Ez segíti őket a táplálékszerzésben és a párválasztásban. A legtöbb madár szeme a 300 és 700 nm közötti hullámhosszú fényt látja, aminek rezgésszáma 430–1000 THz. A madarak csapjai összetettebbek, mint az emberi csapsejtek. Mielőtt a fény elérne a pigmentekhez, olajcseppen szűrődik át. A madarak, halak, kétéltűek és hüllők szemében minden csapsejt négyféle, néhány fajé ötféle pigmentet tartalmaz. Egy további különbség, hogy a sárgafolt széles vízszintes csíkként húzódik végig a retinán. Egyes madárfajoknak két vagy akár három sárgafoltja is van, ami tovább segíti őket a színlátásban. Ezzel szemben sok emlősfaj dikromát, mivel az ősi emlősök éjszakai életmódjuk miatt elvesztettek két csaptípust. Az erszényesek csak egy csaptípust vesztettek el, így elsődleges trikromátok. Az óvilági majmok, köztük az ember másodlagos trikromátok, akik a pirosat mutációval és génduplikációval nyerték vissza.



Másodlagos tetrakromázia az embernél



A legtöbb ember trikromát. Szürkületben a pálcikák is működni kezdenek, így bizonyos fényviszonyok között egy korlátozott tetrakromázia jön létre. Az X-kromoszómán kétféle csap látópigmentje öröklődik: a piros és a zöld. A proto- és a deuteranópia (a színtévesztés gyakoribb fajtái) öröklődése lehetővé teszi, hogy néhány nő retinális tetrakromát legyen, ugyanis a nők testi sejtjeiben az egyik X-kromoszóma véletlenszerűen inaktiválódik. Ugyanez a mechenizmus teszi lehetővé, hogy az újvilági majmok nőstényeinek többsége trikromát legyen. A negyedik fajta csaptípus érzékenységének maximuma a zöld és a piros közé esik, ezért sárgának nevezik. A különböző becslések szerint a nők 2-3%-a,  12% vagy 50%-a retinális tetrakromát. Továbbá a férfiak körülbelül 8%-a szintén retinális tetrakromát lehet. Ők a többségnél jobban látják a színeket. Jelenleg még nem ismert, hogy az idegrendszer hogyan dolgozza fel a negyedik csaptípus információit. A teljes tetrakromázia idegrendszeri folyamatai is ismeretlenek. Genetikailag kezelt trikromát egerekkel tesztelik az idegrendszer plaszticitását, de az eredmények vitatottak.



100 millió szín



A teljes tetrakromázia ritkább, mivel az idegrendszernek elkülönítve kell feldolgoznia a sárga csapsejtek információit. Ezen már azelőtt sokan gondolkodtak, mielőtt megtalálták volna az első teljes tetrakromát nőt 2012-ben. Az általa látott színek számát 100 millióra teszik. Az ember nem láthatja az ultraibolya fényt, mivel a lencse kiszűri a 300-400 nm-es ultraibolya sugárzást, és az ennél rövidebbeket a szaruhártya a retina védelmében elnyeli. A lencse nélküli szemben a csapok képesek látni a közeli ultraibolyát, és világoskéknek vagy világoslilának látják, mivel minden csaptípus érzékeny rá, de leginkább a kék.



Fotó: Toby Humby, Forrás: W. Backhaus, R. Kliegl, J. S. Werner: Color vision: perspective from different disciplines, Gerhard Neuweiler, Gerhard Heldmaier: Vergleichende Tierphysiologie. Band 1: Neuro- und Sinnesphysiologie. Springer, De.Wiki org, T. Okano, Y. Fukada, T. Yoshizawa: Molecular basis for tetrachromatic color vision


Képméret
667*470
Fájlméret
84 Kbájt
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás