Főoldal / Albumok / Brainman magazin /

Mimikri - Álcázás a természetben

Extatosoma tiaratum 2  Stephan M. Höhne.JPG Milyen zenével csökkenthető a magas vérnyomás?BélyegképekMimózaformák


Mimikri - Álcázás a természetben



Kép: Az Extatosoma tiaratum botsáska egy elszáradt levélhez hasonló, Fotó: Stephan M. Höhne



A mimikri az a megtévesztő alkalmazkodás, amikor egy élőlény felveszi vagy utánozza egy másik élőlény vagy a környezet mintáját, színét, külalakját, szagát, viselkedését. A megtévesztő alkalmazkodás célja lehet önvédelem, ilyen eset az álcázás, más néven kamuflázs, ami a környezetbe való beolvadást jelenti. Az önvédelem másik módja a Mertens-féle mimikri, amikor az élőlény egy másik, veszélyes élőlény külsejét ölti fel, elriasztva így a rá nézve fenyegető ellenfeleket. A megtévesztés másik lehetséges célja a zsákmány sikeres megközelítése, aminek egy válfaja a Peckham-féle vagy agresszív mimikri, ilyenkor a ragadozó a zsákmány fajtához vagy egy arra veszélytelen előlényfajtához válik hasonlóvá (farkas a báránybőrben). Az alkalmazkodás aktív formájának a sebessége változatos lehet. A polip egyetlen másodperc alatt képes a terep színéhez, mintázatához igazodni, más élőlények egy új terepen való huzamosabb tartózkodás esetén igazítják a külsejüket a környezethez.



Sokoldalú alkalmazkodás



Egyes csoportok, például a lábasfejűek és a kaméleonok aktív módon képesek alkalmazkodni környezetükhöz – felvéve annak aktuális színét, esetleg mintázatát. A polipok esetében bizonyították, hogy a környezet színét nem képesek helyesen érzékelni, de tónuskülönbségeit igen. A kaméleonok ellenben helyesen mérik fel a környezet háttérszínét és a világosbarnától, okkersárgától a haragos zöldig terjedő színskálán képesek reprodukálni a környezet háttérszínét, a mintázat utánzásában viszont elmaradnak a lábasfejűekhez képest. Vannak olyan fajok, amelyek nem képesek pillanatról pillanatra változtatni rejtőszínüket, de ha környezet hosszabb időn keresztül állandó marad, akkor felveszik annak színét. A zöld anolisz fogságban tartva aszerint változtatja rejtőszínét, hogy milyen az a környezet, ami általában körbeveszi. A sarkvidéki állatok, mint például a lemmingek, a sarki rókák, a hófajdok és mások ősszel levetik barna színezetű nyári bundázatukat és hófehérre váltanak. Ebből a példából látható, hogy a rejtőzködés indoka más és más ragadozók és prédák esetében, de az alkalmazkodás lényege ugyanaz. A sarki róka azért ölt télen fehér bundát, hogy prédája ne vegye észre; a hófajd pedig azért, hogy a sarki róka ne találja meg. A sargasso-hal egész testében alkalmazkodott a nagyméretű barnamoszatok közti életteréhez – olyan mellékképleteket fejlesztett, amelyek megszólalásig hasonlóvá teszik egy barnamoszat hajtásához. A rovarokvilágában rengeteg példát találhatunk a környezethez való alkalmazkodásra. A botsáskákfaágakra hasonlítanak, a trópusi imádkozó sáskák között akadnak olyanok, amelyek észrevétlenek maradnak a virágok szirmain, és megszámlálhatatlan azon fajok száma, amelyek levelekhez, fakéreghez, kövekhez, zuzmókhoz hasonlítanak. Ezen kívül még példákat tudnánk felsorolni a gyíkok, a madarak és az emlősök világából is.



Forrás: www.geographic.hu, www.origo.hu


Képméret
695*463
Fájlméret
57 Kbájt
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás