Főoldal / Albumok / Brainman magazin /

Hogyan gondozzuk a Vénusz légycsapóját?

Vénusz légycsapója (Dionaea muscipula) w.jpg Készítsünk almavajat!BélyegképekHogyan gondozzuk a kobraliliomokat?


Hogyan gondozzuk a Vénusz légycsapóját?



A Vénusz légycsapója (Dionaea muscipula) kedveli a sok napsütést, ennek hatására csapói szép pirossá válnak, de félárnyékban is szépen fejlődik. Mivel mocsaras területen él, nyáron célszerű cserepestül 1-1,5 centiméter vízbe állítani. A csapvíz nem felel meg az öntözéshez, mert számos oldott ásványi anyagot tartalmaz. Csak a lágy víz (esővíz, desztillált víz) alkalmas öntözésére. A növény kedveli a magasabb páratartalmat, de ha cserepe alatt folyamatosan áll a víz, az is tökéletesen elegendő. Szobában is nevelhető például egy ablakpárkányon, de magas páratartalmú környezetet biztosító terráriumba, vagy floráriumba is helyezhető. Ilyenkor gondoskodni kell róla, hogy sok, mesterséges fényt kapjon. Télen a növény nyugalmi időszaka következik, ilyenkor fejlődése lelassul, levelei kissé visszapusztulnak. Ebben az időszakban a 3-15 °C körüli hőmérsékletet, és az állandóan, de épphogy nyirkos talajt igényli. Alkalmanként elviseli a -10 °C-ot is, de eredeti élőhelyén (Észak-Amerika keleti partvidéke, Észak- és Dél-Karolina, Wilmington város mintegy 80-100 mérföldes körzete) a téli időszakban sem esik tartósan a hőmérséklet fagypont alá. A légycsapó a legjobban tőzegben, esetleg szárított tőzegmohában nevelhető, amelybe kertészeti perlit vagy mészmentes homok is keverhető. Nem szabad tápoldatozni, hiszen eredeti élőhelyén a tápanyagszegény talaj miatt fejlődött így a növény, a tápoldat használata szinte biztosan kiöli.



Rovaradagok



Fennmaradása céljából „etetni” a növényt nem szükséges, mert valószínűleg megfogja magának azt a kis mennyiségű rovart, amire szüksége van. Esetleg a növekedési időszakokban lehet segíteni fejlődését havi 1-2 zsákmány adásával: csak megfelelő méretű és fajtájú rovarral vagy puhatestűvel etethető, mivel a túl erős préda kirághatja magát a csapda falán, károsítva a növényt. Egyes növénytartók szerint az „éheztetés” külön széppé teszi a Dionaea-t, ilyenkor a csapók belseje jobban bepirosodik. Az emészthetetlen kitinpáncélt és egyéb részeket a természetben a szél és az eső távolítja el a csapdákból, ami szobai körülmények között nem következik be, ezért csipesszel érdemes lehet kiszedni a maradványokat, mivel ha sokáig ott maradnak a növényhez tapadva, könnyen megjelenhetnek a baktériumok és a penészgombák, ami viszont a csapó elrohadását eredményezheti. Mivel a táplálékmaradék eltávolítása csipesszel igen nehézkes a csapó véletlen összecsukása nélkül, ezért inkább érdemes megfelelő zsákmányt adni a növénynek. Az emberi fogyasztásra való hús vagy felvágott nem alkalmas a növény táplálására, mert a bennük lévő só, savak és adalékanyagok végérvényesen elrohasztják a növényt. A csapdák néhány összezáródás után elöregednek és elhalnak; ez természetes jelenség, mint ahogy az is, hogy helyettük új csapókat növeszt a növény. A csapdák számára eleve megerőltető a mozgás és az emésztőnedv termelése, ezért fölösleges terhelni a légycsapót túlzásba vitt etetéssel, vagy a csapók piszkálásával. Mivel a Vénusz légycsapója természetes élőhelyén gyakran hetekig víz alá kerül, túlöntözni szinte lehetetlen. Hosszabb távollét esetén, vagy az esetleges kártevők eltávolítása céljából hasznos lehet a teljes elárasztás.



Fotó: commons.wikimedia.org, Forrás: bbc.co.uk, arkive.org, wikipedia.hu, sarracenia.com


Képméret
748*502
Fájlméret
225 Kbájt
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás