Főoldal / Albumok / Brainman magazin /

Hogyan gondozzuk a kancsókákat?

Kancsóka Nepenthes villosa  Jeremiah Harris 3.jpg Koffein, a kávé legismertebb alkaloidjaBélyegképekOrchideafák


Hogyan gondozzuk a kancsókákat?



Kép: Nepenthes villosa, Fotó: Jeremiah Harris



A kancsókák nemzetségbe mintegy 120 faj tartozik és több természetes és mesterséges hibridet is ismerünk. A Nepenthes fajok többnyire kúszónövényként élnek Dél-Kína, Indonézia, Malajzia, Fülöp-szigetek, Madagaszkár, Seychelle-szigetek, Ausztrália és Új-Kaledónia trópusi erdőiben. A legnagyobb sokféleség Borneó és Szumátra szigetein található. Sok faj a meleg, párás, alföldi területeken él, de a többségük trópusi hegyi telepeken, ahol a meleg nappalokat hideg, nedves éjszakák váltják.



Az ültetőközeg



Mint a legtöbb rovaremésztő növénynek, a kancsóka fajoknak is savanyú, tápanyagmentes ültetőközegre van szüksége. Csak annyiban tér el az ültetőközeg ebben az esetben, hogy nagyon jó vízáteresztésűnek kell lenni, ami azt jelenti, hogy a víz szinte azonnal át kell, hogy folyjon az ültetőközegen. Ebből a szempontból leginkább az orchideáknál használatos közegre hasonlít (de nem jó az orchideaföld!!!). Az ültetőközeg alapja most is a Novobalt tőzeg, amelyek különféle kiszerelésekben (2 litertől felfelé) lehet kapni minden jobb kertészetben, de nagyobb áruházakban is. Ezt kell kiegészíteni kisállat-kereskedésekben vagy kertészetekben kapható vörösfenyőkéreg darabokkal. Erre a legjobb a 0,5-2 cm nagyságú darabok. Tehetünk még égetett agyaggolyót, perlitet vagy más, nagyobb méretű lazító anyagot az ültetőközegbe, a lényeg, hogy ne legyen tömör. Ezt úgy érhetjük el, ha minden alkotóból kb. 1:1 arányt használunk. A virágföld, orchideaföld vagy tápoldattal-, műtrágyával kezelt ültetőközegek nem felel meg, ezekben a növény rövid idő alatt nem fog csapdákat nevelni és egy idő után el is pusztul.



A víz megválasztása



Eső-, desztillál- vagy minden nagyobb áruházban, barkácsboltban kapható, illat- és egyéb adalékanyagtól mentes ioncserélt víz a legjobb. A növények tápanyagmentes élőhelyeken élnek, ezért szükséges, hogy se az ültetőközeg, se a víz ne tartalmazzon semmit. A forralt víz csak végszükség esetén használható, ugyanis a benne oldott sóknak csak egy része távolítható el forralással. Ugyan így a kútvíz sem megfelelő, mivel abban is sok oldott lehet. A fentieken kívül használható még reverz ozmózissal előállított víz, amelyet sokszor akvarisztikai üzletekből lehet beszerezni. A cserepek alatt folyamatosan állhat 1-2 ujjnyi víz, de arra figyeljünk, hogy a kancsókák gyökérzete gyorsan elpusztul, ha víz alatt tartjuk, ezért csak annyi víz legyen alattuk, amennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az ültetőközeg nedves legyen. A közeget ne hagyjuk soha kiszáradni.



A megfelelő cserép



A felnőtt növények meglehetősen nagyra nőnek, sokszor oldal irányba is terebélyesednek. Ezért legalább 10 cm átmérőjű cserepet érdemes kezdésnek használni és később, ahogy fejlődik a növény folyamatosan növelni a cserép méretét. A kancsókák gyökere elég mélyre nyúlik, ezért a cserép magassága is legalább 10 cm legyen kezdetben. A cserép anyaga legyen műanyag, az égetett cserép lassan átengedi a vizet ezért idővel csúnya lesz, továbbá különféle anyagok oldódhatnak ki belőle, ami káros lehet a növényre (különösen, ha már korábban használt cserépről van szó). A fém edények ugyancsak nem jöhetnek szóba, mert a fémek lassan kioldódnak az edényből.



Elhelyezés



A rovaremésztő növények alapvetően nem szobanövények, így a kancsókák sem. A legjobb, ha a szabadban tudjuk nevelni, ahol a növények erősek, betegségekkel szemben ellenállóak lesznek és nem utolsó sorban, maguk intézhetik a rovarok elfogását. Amennyiben erre nincs lehetőség, akkor keressünk egy keleti vagy nyugati fekvésű ablakot és egy felfüggeszthető kaspó segítségével ott neveljük. A kancsókák párás, ködös hegyek között élnek, ezért kedvelik, ha magas a páratartalom körülöttük. Ezt úgy is megoldhatjuk, ha naponta egyszer-kétszer egy spiccflaskából jól megpermetezzük a növényt. Ilyenkor is eső-, desztillált- vagy ionmentes vizet használjunk. A kancsókák nagy része árnyas esőerdőkben él, néhány fajuk viszont nyitott területeken. A fényigényük ennek megfelelően nem olyan magas, mint a legtöbb rovaremésztő növény esetében. A növények inkább világos, félárnyékos, árnyékos helyen érzik jól magukat, ahol a nap legfeljebb a kora reggeli vagy esti órákban éri őket. A nappali fény könnyen megperzselheti a leveleket és az ültetőközeget is gyorsan kiszártja.



Etetés



A növényeket nem szabad tápoldatozni, lombtrágyázni stb., ez a pusztulásukat okozza. Alapvetően etetni sem javasoljuk a növényeket, de a kizárólag szobában nevelt növényeknek alkalmanként (1-2 havonta) adhatunk kisebb méretű elfogott rovart vagy néhány milliméteres lemezes haltápot. Mindig csak 1-2 csapdába tegyünk zsákmányt, a hirtelen kapott sok tápanyag miatt a növény elpusztulhat. Embereknek szánt élelmiszert ne adjunk a növényeknek.



Teleltetés és szaporítas



A kancsóka fajokat nem kell teleltetni. Télen a növényeknek több fényre van szüksége, mint amit a rövid nappalok alatt még egy nyugati vagy déli fekvésű ablakban is biztosítani lehet a számukra. Ezért, ha csak lehet, alkalmazzunk mesterséges megvilágítást a részükre. Amennyiben erre nincs lehetőségünk, tegyük a legtöbb fényt beengedő ablakba a növényt. Télen ne etessük a növényeket, de a locsolásukról, állandóan nedvesen tartott ültetőközegükről ne feledkezzünk meg. A kancsókák (Nepenthes sp.) szaporítása mind generatív, mind pedig vegetatív módon megvalósítható, azonban a magról történő szaporításuk, a sok esetben öreg magok miatt, gyakran sikertelen. Magról abban az esetben lesz sikeres a csíráztatás, ha a magok begyűjtését követően a leghamarabb sikerül elvetni azokat. A vegetatív szaporítás ezzel szemben sokkal egyszerűbb és sokkal gyorsabban hoz eredményt is.



Generatív szaporítás



A kancsóka fajok (Nepenthes sp.) trópusi élőhelyeken őshonos növények, ezért a csíráztatáshoz nincs szükség különösebb előkészületre. Ültetőközegnek megfelelő a sima tőzeg, de sokkal jobb a jó vízáteresztésű tőzeg-perlit vagy tőzeg-szárított Sphagnum keveréke is, amibe vörösfenyő kérget is keverünk. De, ha nincs más, egyszerűen a szárított Sphagnum is megfelelő. Egy cserepet töltsünk meg az ültetőközeggel, majd állítsuk 1-2 ujjnyi eső-, desztillált- vagy ioncserélt vízbe. A magokat csak egyszerűen szórjuk az ültetőközeg tetejére. Ügyeljünk rá, hogy ne egy csomóba szórjuk a magokat, mert később gondot fog okozni a szétültetésnél. A vetést nem kell letakarni ültetőközeggel. A cserepet tegyük világos, de nem napsütötte helyre, és fedjük le egy átlátszó üveglappal vagy tegyük egy zacskóba. A kancsókák magas páratartalmú helyeken élnek, ezt kell biztosítani számukra a csíráztatás során is. A letakart vetést ne tegyük közvetlen napfényre, mert a magok, növények nagyon gyorsan megfőnek! Fontos, hogy a letakart vetést napi rendszerességgel szellőztessük, mert különben bepenészedik! A 20-30 °C-on tartott magok rendszerint 2-6 hét után kezdenek csírázni. Egyes fajok csírázása extrém hosszú időt vesz igénybe (akár hónapokat is!), de más esetben is előfordul, hogy vannak későn csírázó magok. A kikelt kancsókák eleinte gyorsan fejlődnek, de az első valódi levelek megjelenését követően a növekedésük lelassul, a felnőtt növények ütemét követik. A csírázást, főként idősebb magok esetében, elősegítheti a gibberellin sav (GA3) használata.



Vegetatív szaporítás



A kancsóka (Nepenthes) fajok leggyakoribb szaporítási módja a szárdugványozás. Az eljárás során a hosszúra nőtt, megnyúlt szárakat daraboljuk fel, és ezeket használjuk dugványként. A kancsóka szárakat nem feltétlenül szükséges Sphagnumba vagy perlitbe ledugni. Jó eredményeket értek el akkor is, ha csak egyszerűen egy vízzel teli üvegbe állították a szárdarabokat. A leveleket ebben az esetben is érdemes megfelezni, hogy csökkenjen a növény párologtatása, de egy átlátszó zacskót is húzhatunk az egész vízben álló dugványra.



Szöveg és további hasznos tippek: husevoinfo.pe.hu


Képméret
926*628
Fájlméret
653 Kbájt
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás