Főoldal / Albumok / Címke Világűr /

Arcturus, a nyári éjszakák vörös óriása

arcturus 2 AlexbroPA.jpg Seyfert-galaxisokBélyegképekSzíriusz, a Földről megfigyelhető legfényesebb csillag


Arcturus, a nyári éjszakák vörös óriása



Kép: Az Arcturus és a Nap összehasonlítása, Forrás: AlexbroPA



Az Arcturus vörös óriás, az Ökörhajcsár csillagkép legfényesebb és az éjszakai égbolt negyedik legfényesebb csillaga a Szíriusz, a Canopus, és az Alfa Centauri után. A Földhöz viszonylag közel, 36,7 fényévre található, a Szíriusz és a Vega mellett a Nap szomszédságában lévő legfényesebb csillagok egyike. Az Arcturus egy K0 III típusú narancssárga óriáscsillag, magjában valószínűleg már minden hidrogén héliummá alakult, így vörös óriás stádiumban van.



Megfigyelései



Mint az égbolt egyik legfényesebb csillaga, az Arcturus már az ókor óta megfigyelés tárgya volt. Polinéziai navigátorok Hōkūleʻa-nak, "az öröm csillagának" nevezték. Hawaii szigetén az Arcturus a zenitcsillag, így amikor a hajóikkal a nyílt tengerre merészkedtek, és átszelték az Egyenlítőt, úgy találták meg a szigeteket, hogy az Arcturus pont a fejük felett volt. A visszaút se volt sokkal nehezebb, lévén Tahiti szigete felett a Szíriusz a zenitcsillag. A francia matematikus és csillagász, Jean-Baptiste Morin, 1635-ben elsőként figyelte meg távcsővel, ezzel ez lett az első csillag, amelyet nappal távcsővel figyeltek. Mínusz 0,04-es magnitúdója miatt az égi egyenlítőtől északra a legfényesebb csillag, az éjszakai égbolton pedig a negyedik legfényesebb. Mivel azonban az Alfa Centauri egy kettőscsillag, így az Arcturus valójában a harmadik legfényesebb önálló csillag. Mindkét földtekén látható, május elején delel az égbolton. Könnyen meg lehet találni és fel lehet ismerni jellegzetes színe miatt, a Spica és a Göncölszekér nyomát követve. Az Arcturus egy K0 III típusú csillag, 110-szer erősebb a fénye, mint a Napé, de ennek jelentős része az infravörös tartományban marad. Méretét és tömegét nehéz megbecsülni, de a jelek szerint valamikor éppen akkora lehetett, mint a mi Napunk. Ma 6-8,5 milliárd év közé teszik a korát, magjában pedig valószínűleg már a hélium fúziója is beindulhatott oxigénné és szénné. Ez a folyamat addig tart majd, míg a hélium el nem fogy, ekkor a külső rétegei leválnak, planetáris köddé alakulnak, és csak egy fehér törpe marad utána. A csillag sajátmozgása gyors, jelenleg már majdnem a legközelebbi távolságra van a Naprendszertől, amelyet kb. 4000 év múlva fog elérni. Az Arcturus és 52 másik közeli társa hasonlóan mozognak, amely egy esetleges asszimilálódott törpegalaxist feltételez.



Forrás: wikisky.org


Képméret
804*536
Fájlméret
120 Kbájt
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás