Főoldal / Albumok / Brainman magazin /

A Föld legnagyobb villámkoncentrációval rendelkező pontja

cata Forrás Oddviser.jpg A föld erdőiBélyegképekA föld legvastagabb törzsű fája


A Föld legnagyobb villámkoncentrációval rendelkező pontja



Kép: A Maracaibo-tó (Venezuela), ahol percenként átlagosan 27 villám sújt le, Fotó: Oddviser



A „legelektromosabb” és a villámcsapások szempontjából legveszélyesebb hely a Földön a dél-amerikai kontinensen, Venezuelában található. Itt fekszik az a különleges tó, ahol percenként átlagosan 27 villám sújt le. A Maracaibo-tó a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, mint a Föld legnagyobb villámkoncentrációval rendelkező pontja.



Percenként 28 villám csap le a „viharok fővárosában”



A Catacumbo-folyó és a Maracaivo-tó találkozása a földkerekség különösen veszélyes pontja, ugyanis itt nagy átlagban 28-szor villámlik percenként, az égbolt pedig végigdörgi szinte az egész évet. Egy-egy esztendő átlag 260 viharos napján villámok ezrei világítják be az éjszakát, hosszú órákon át. Mindaddig, amíg nem végezték el a földkerekség globális vihartérképének egy rendkívül nagy adatsoron alapuló aprólékos elemzését, úgy vélték, hogy a Föld „legelektromosabb helye” a világ „viharfővárosának” tekintett közép-afrikai Kongói Demokratikus Köztársaság területén fekvő Kifuka hegyi falu, ahol évente nagy átlagban 158 villám csap le négyzetkilométerenként. A részletes kutatás azonban megfosztotta Kifukát a viharok fővárosa címtől, mivel a venezuelai Catacumbo-folyó és a Maracaivo-tó találkozási pontjánál jóval intenzívebbnek bizonyult a villámok tombolása.



Mi a magyarázat?



A tudósok évtizedeken át keresték a magyarázatot erre a rendkívüli természeti jelenségre. Az 1960-as években úgy gondolták, hogy a terület fekükőzet-rétegében (felszíni talaj alatti kőzetsorban) található uránban dús réteg vonz a szokásosnál jóval több villámot. A legfrissebb kutatások alapján azonban a szakértők most már úgy vélik, hogy a felszíni rétegek alatt húzódó olajmezőkből feltörő metántól (CH4) a tó feletti levegőtömeg vezetőképessége jelentősen felerősödik, és ez lehet a magyarázat a villámlások rendkívüli intenzitására. Mindenesetre jelenleg még egyik teória sincs megnyugtatóan alátámasztva, ezért egyelőre a szokatlan jelenséget a terület geográfiai sajátosságai és az uralkodó szélirány, illetve az intenzív feláramlások erős kombinációjának tulajdonítják. Dr. Daniel Cecil a Global Hidrology and Climate Centre, a Globális Hidrológiai és Klíma Központ a villámlások természetét kutató csoportjának munkatársa szerint, a Földön ismert legtöbb ilyen sokvillámos helyszín a terep jellemzőihez köthető: például a hegyláncok meredek lejtői, az erősen tagolt partvonalak, valamint ezek geográfiai kombinációi, az extrém felszíni egyenetlenségek komolyan befolyásolják a levegő feláramlását, a meleg és párás, illetve hűvösebb légtömegek konvekcióját, és e tényezők együtt pedig jelentősen megnövelik a viharok valószínűségét.



Ártalmatlannak látszó felhőtorony mélyéről sül ki a halálos szikra



A Miracaibo városa mellett fekvő Miracaibo-tó (Dél-Amerika legnagyobb tava) a Karib-tengerhez csatlakozik, és az Andok hegyláncának szétágazásánál fekszik, három oldalról pedig magas hegygerincekkel van körbevéve. A forró trópusi napsütés miatt rendkívül intenzív itt a párolgás, a tónak és a környező mocsaras, nedves területeknek köszönhetően. A tenger felől fújó szelek a meleg és páradús levegőt nekinyomják a hegyláncnak, ami ettől felemelkedik és összekeveredik a magashegységi hűvösebb levegővel. E heves feláramlásokból alakulnak ki a zivatarfelhők (cumulonimbus), amelyek egészen a tropopauzáig, 12 kilométeres magasságig felnyúlhatnak. Ezek a légköri képződmények kívülről fodros, fehér és a tetejükön üllőszerűen kiszélesedő ártalmatlan felhőtoronynak néznek ki, de a belsejükben heves csata tombol. A vízcseppek az emelkedő párás levegőben összeütköznek a hideg légtömeg jégkristályaival, így statikus töltések jönnek létre, és kitör az elektromos vihar. Ez a fajta statikus elektromosság a cikcakkalakban a felhők közt haladó vagy bennük felvillanó, földbe csapó villámok formájában sül ki. A villámlást kísérő dörgés akkor keletkezik, amikor a villám hője hirtelen összenyomja a környező levegőt. Ez a hő a Nap felszíni hőmérsékletének közel háromszorosa. A dörgés és villámlás mentén alakul ki a felhőszakadás és a jégeső.



Egykor navigációs pontnak használták a távoli villámgócot



A Catacumbo villámai akár 400 km távolságból is láthatók. A szinte egész évben folyamatos villámlás miatt a gyarmatosító spanyol tengerészek egykor navigálásra, tájékozódásra használták a Catacumbo nyílt tengeren is messze ellátszó villámait. Sok szemtanú azt állítja, hogy az itteni heves viharok valójában csöndesek. A hang sebessége (330 m/s) a fényéhez (300.000 km/s) képest lassú, a hanghullámok egy bizonyos távolság után pedig elenyésznek a sűrű levegőtömegben, ezért a dörgés nem éri el a távoli nézőt. Erre vezethető vissza a Catacumbo villámorgiáját távolról szemlélők illúziója a vihar „csendességéről”. A villámokat a föld körüli pályára állított műholdakkal rögzítik: egy érzékeny optikai műszer felveszi a fényvillanásokat, az alacsony föld körüli pályán keringő műhold rövid pillanatfelvételek sorozatait készíti el így a trópusi viharokról . A NASA és a japán űrkutató ügynökség, a Japan Aerospace Exploration Agency egy közös projekt keretében 17 éven át a Tropical Rainfall Measuring Mission műhold fedélzetén lévő eszközökkel rengeteg meteorológiai adatot gyűjtött. A műhold fedélzetén elhelyezett Lightening Image Sensor nevű műszer rögzítette a trópusi öv viharzónáiban történt felvillanásokat. A tudósok a műhold által gyűjtött hatalmas felvételanyagból állították össze az eddigi legrészletesebb globális villámtérképet.



Szöveg: Szomor Anikó, www.origo.hu


Képméret
644*464
Fájlméret
76 Kbájt
Címkék
Amerika
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás