Főoldal / Albumok / Brainman magazin /

Az intergalaktikus tér végtelen világa

Abell 1689 galaxishalmaz hubblesite.org.jpg Az ijesztően hatásos alvási bénulásBélyegképekAz obstruktív alvási apnoé szindróma


Az intergalaktikus tér végtelen világa



Kép: Az Abell 1689 galaxishalmaz, Fotó: hubblesite.org



Az intergalaktikus térrész a galaxisok közötti űrt foglalja magában. Általában, ahogy a világűr többi részét, ezt is gázmolekulák és porszemcsék töltik be, ám ez áll a legközelebb a tökéletes vákuumhoz, itt a legritkább az anyag sűrűsége. Az Univerzum átlagsűrűségére a jelenleg elfogadott teóriák szerint 1 atom adódik köbcentiméterenként (amelybe a köbcentiméterenként is kifejezhetetlen mennyiségű atomból álló csillagok, bolygók stb. is beleszámítanak), tehát az űrobjektumoktól mentes „semmi” rendkívül ritka. Az intergalaktikus teret is kitölti a kozmikus háttérsugárzás, amely az ősrobbanásból maradt vissza, és a várakozásokkal ellentétben nem teljesen homogén. Emiatt a jelenség miatt a világűr egyetlen zugában sincs abszolút zéró hőmérséklet.



Galaxisok alkotta szuperhalmazok



A tér legtágabb kitekintésében a galaxisok, az esetenként több százmilliárd csillagból, csillagrendszerből, és csillagközi porból, gázból és sötét anyagból álló képződmények jelentik a „jellemző” objektumtípust. A galaxisok hatalmas csoportokba, galaxishalmazokba, sőt szuperhalmazokba csoportosulnak, és még ezek a galaxisokból álló csoportosulások is egy még nagyobb rendszerbe állnak össze, ha univerzum-méretekben szemléljük. Ez a rendszer filamentekbe és falakba rendeződik. A galaxisok is többféle típusba sorolhatók: a legáltalánosabb típus az elliptikus galaxis, és nagy számban léteznek a mi Tejútrendszerünkhöz hasonló spirálgalaxisok, valamint lentikuláris galaxisok, kis méretű törpegalaxisok, míg a felsorolást a szabálytalan (irreguláris) galaxisok zárják. Az intergalaktikus tér is nagyon mozgalmasnak számít: galaxisok ütköznek benne, a gravitációs erők csillagokat löknek ki a galaxisok közötti űrbe.



Gömbhalmazok



A galaxisok mellett azok kísérői, a gömbhalmazok számítanak még számottevő objektumnak az intergalaktikus térben. Ezek a képződmények százezernyi idős csillagból álló, általában gömbformába rendeződött rendszerként keringenek a galaxisok körül, legtöbbször azonban halo-szerűen, azaz nem a gazdagalaxis saját tengelye körüli forgásának síkjában. A galaxisok színképének megfigyelésével jutott Edwin Hubble csillagász a kozmológia legfontosabb felfedezésére, miszerint a Világegyetem folyamatosan tágul. A tágulás mértékét az asztrofizika a Hubble-állandóval fejezi ki. A ma érvényes kozmológiai teóriák szerint a tágulás állandó, sosem áll meg.



Forrás: Singh, Simon. A nagy bumm, Rees, Martin. A kezdetek kezdete.


Képméret
919*644
Fájlméret
630 Kbájt
Címkék
Galaxis, Világűr
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás