Zivatarfelhők
Kép: Üllős zivatarfelhők (Cumulonimbus incus) Borneó fölött
A zivatarfelhő (Cumulonimbus, nemzetközi jele: Cb) függőleges felépítésű, sűrű felhő, melyből jelentős mennyiségű csapadék: záporeső, jégeső, télen hó eshet. Magassága elérheti a 12, kivételes esetben a 18 kilométert is, azaz felnyúlhat a sztratoszférába, míg alapja 2000 méter alatt található. Belsejében a függőleges áramlatok sebessége elérheti az óránkénti 100 kilométeres sebességet is. Alsóbb részein a légnedvességből kicsapódott vízcseppekből áll, de az igazán magas zivatarfelhők fölső részén ez megfagy, és jégszemcsék keletkeznek, ezek, ha csökken a föláramlás, csapadékként jégesőt, vagy ha esés közben megolvadnak, esőt hoznak létre. A zivatarfelhő elsősorban nyáron jön létre, helyi jelenségként a gomolyfelhők további növekedésével, de létrejöhet hidegfrontok előtt is (ritkán, amikor a markáns hidegfront enyhe időjárásra következik, télen is). Tetején gyakran jelenik meg egy többé-kevésbé kifejlett üllő, melyet a magassági szelek messze sodorhatnak.
Kép: Cumulonimbus capillatus incus, Fotó: Fir0002
Különleges változata a szupercella (cbpower) amely több órán át fennáll, heves jelenségeket okozva, esetenként tornádót is. Láncokba rendeződhet, ekkor zivatarláncról beszélünk. A zivatarfelhő létrejöttét elősegíti: A nagy mennyiségű légnedvesség. Meleg, instabil levegő. Energiaforrás, mely a nedves, meleg levegőt gyors feláramlásra készteti.
Zivatarláncok kialakulása és észlelése
Műholdképeken a kialakuláskor apró, füstszerű gomoly, majd a rendszer fejlődése közben eléri a tropopauzát, ekkor már horizontális, és nem vertikális irányban növekszik, a műholdképen tehát kör vagy ovális alakban jelenik meg. Legtöbbször akkor jön létre, amikor egy forró, meleg (kánikulai) időszakot szakít meg egy markáns hidegfront. Ilyenkor a hidegfront előterében és mögötte hatalmas (gyakran több mint 10-12 °C-os) hőmérséklet-különbségek alakulnak ki. Ekkor a CAPE nagyon magas és a napsugárzás hatására felhők keletkeznek és zivatarfelhőkké módosulnak. Ezek a front előtti hőzivatarok. Nem tartanak túl sokáig, mivel az 'átforduló szél (Magyarországon általában északi, északnyugati lesz a déli, délkeletiből) „lebontja” őket. Ezután alakul ki a frontvonalra illeszkedve a zivatarlánc (SL), amit a radaron piros jelzéssel láthatunk. Egyes láncokban szupercellák is előfordulnak, melyek károkat is okozhatnak. Gyakran létrejönnek olyan frontok, melyeken több zivatarlánc is előfordul (főleg nyáron). Az ilyen rendkívüli időjárási helyzetben az is bekövetkezik, hogy egyszerre több irányból látunk villámlást.
Szupercellák
A szupercella hevesebb, mint egy átlagos cella vagy zivatarfelhő, mert a szupercellából akár 2 cm-es vagy nagyobb jég is hullhat, akár 100 km/h széllökés is lehetséges, és a villámok száma percenként meghaladhatja a 80 000 kisülést. Az ilyen szupercellák kipattanásakor abban a régióban, amiben kipattant, előfordulhat a piros riasztás is, amely igen erős vihart jelent. Szupercella akkor alakul ki, amikor egy zivatarfelhő több légköri tényező okán ún. forgó feláramlással rendelkezik. A forgás oka leginkább a szélnyírás (a szél erejének- és irányának a magassággal történő változása). A szupercellák alapvető jellegzetességét, a forgó feláramlást szakmai nyelven mezociklonnak nevezik. A horizontális örvényeket a zivatarfelhő erős feláramlása vertikálissá alakítja, és abban az esetben, ha kellő egyensúly mutatkozik a szélnyírás és a feláramlás között, nagy az esély szupercellák kialakulására. Mezociklon előfordulhat nem-szupercellás zivatarokban is (pl. multicellás clusterek, zivatarláncok) - de ezek többnyire rövid életűek, és a komplett zivatarfelhő életciklusát tekintve kevésbé meghatározó jellegűek. A szupercellák szemmel is jól látható jellegzetességei közé tartozik egyrészt a csapadéktól jól elkülönülő feláramlás (csapadékmentes, lencseszerű, "kontrasztos" felhőalap), valamint az elő- és hátoldali leáramlás. Ez utóbbiak alapján három "alaptípust" különböztethetünk meg: LP (=low precipitation - kevés a hátoldali csapadék), Klasszikus: itt ez már jelentősebb, majd a HP (high precipitation - nagy csapadékú) típust. Magyarországon az utóbbi típus a leggyakoribb, ezekre jellemző, hogy jóval kisebb esély van bennük tornádóra, azonban felhőszakadások, villámárvizek és szélrohamok okozói. Sok esetben szinte a földön lóg a kifutófrontjuk felhőzete.
Forrás: www.met.hu, szupercella.hu
- Képméret
- 758*532
- Fájlméret
- 215 Kbájt
- Albumok
- Átlagos pontszám
- 4.39 (1 értékelé)
- Értékelje a képet
0 hozzászólás