Főoldal / Albumok / Címke Állatok világa /

Afrikanizált méhek

afrikanizalt mehek Scott Bauer, USDA Agricultural Research Service.jpg A zajszennyezés és az élővilágBélyegképekAkiknek bejött Csernobil


Afrikanizált méhek



Kép: Egy afrikanizált családtól évente átlag 100 kg méz is elvehető, Fotó: Scott Bauer, USDA Agricultural Research Service



Jelenleg a mézelő méhnek 28 alfaja ismert, amelyek nagyrészt helyi változatok. Minden alfaj képes keveredni a többivel. Mindegyik a helyi környezetéhez alkalmazkodott, így életciklusuk összehangolódott a helyi éghajlattal. Így a mérsékelt égövön a hideg közeledtével telelőfürtbe húzódnak; a trópusokon, ahol egész évben nyílnak virágok, vándorolnak; a sivatagokban távolabbra is elrepülnek gyűjteni.



Európai és dél-afrikai méhek keresztezése



Az afrikanizált méhek a Warwick E. Kerr által tenyésztett családoktól származnak, aki európai és dél-afrikai méheket keresztezett. Célja egy olyan méhfajta volt, ami jól alkalmazkodik a trópusi környezethez, és jobban gyűjt, mint az akkoriban egész Amerikában elterjedt európai méhek. Ezeket a családokat São Paulóban, egy Rio Claróhoz közeli méhészetben helyezte el Délkelet-Brazíliában. Már ekkor észlelték vadságukat, így elrekesztették az anyákat és a heréket, hogy ne keveredjenek az európai fajtájú helyi méhekkel. Azonban 1957-ben egy látogatóba érkező méhész eltávolította ezeket az eszközöket, mert úgy találta, hogy a dolgozók mozgását is akadályozzák. Így kiszabadult 26 Tanganyikából származó A. m. scutellata raj, és ezután már semmi sem akadályozta keveredésüket az Európából származó méhekkel. Emberi segítség nélkül gyorsan elterjedtek Dél- és Közép-Amerikában, sőt, Észak-Amerika déli részeit is meghódították; ezzel a leggyorsabban terjedő invazív fajjá váltak. Az Amerikai Egyesült Államokban először 1985-ben tűntek fel Kaliforniában, a San Joaquin völgyben. Valószínűleg egy Venezuelából jövő tankhajóval érkeztek. Az első állandó telepesek Mexikó felől érkezve 1990-ben telepedtek meg Texasban. Arizona Tucson területén 1994-ben a csapdázások szerint a családok 15%-a volt afrikanizált; ez 1997-re 90%-ra nőtt. Az afrikanizált méh ma Közép- és Dél-Amerika uralkodó méhfajtája a méhészetekben érős védőösztöne és nomád természete ellenére, genetikai dominanciájuk, egészségük és európai rokonaik legyőzése miatt, de főként azért, mert azoknál jobb beporzók és méztermelők. Összehasonlítva európai rokonaikkal: Gyakoribb rajzás. Távolabb is elrepülnek. A csökkenő tápláléklehetőségre vándorlással reagál. Vad, nagyon erős a védőösztöne. Gyakrabban telepednek meg földbe vájt üregekben. Az őrök nagyobb területen és agresszívabban védik a családot. Nagyobb számban támadnak, és messzebbre űzik támadójukat (képesek több percen keresztül a vízbe menekült áldozat fölött körözni, arra várva, hogy az felbukkanjon és így újra lecsaphassanak). Nem képesek túlélni, ha sokáig nem találnak táplálékot. Még sötétben elkezdik a gyűjtést, és sötétedés után fejezik be. Sokkal több mézet termelnek. Immunis a nyúlós költésrothadásra, a nozémára és a varroa atkára.



Terjeszkedés



2002-ben megjelentek Argentínában és Közép-Amerika északi részén is. Elérték Trinidadot, Mexikót, Texast, Arizonát, Nevadát, Új-Mexikót, Floridát és Észak-Kaliforniát. Texas északi részén egy időre megállt a terjeszkedésük, az ottani európai fajtákat használó méhészetek miatt. Azonban azóta már Dél-Louisianában is felbukkantak, vagyis vagy sikerült átlépniük ezt a határt, vagy hajóval érkeztek. 2005 júniusában már biztosan átlépték ezt a határt, és Délnyugat-Arkansast is meghódították. 2007. szeptember 11-én jelentették őket New Orleans területéről. 2009-ben Dél-Utahban találtuk őket, majd 2010 októberében megöltek egy 73 éves férfit, amint éppen a sövényét nyírta Georgiában. 2012-ben jelentették, hogy megtalálták őket egy méhészetben Kelet-Tennessee Monroe megyéjében. 2013 júniusában megölték a 62 éves Larry Goodwint a texasi Moodyban. A trópusi vidékeken könnyűszerrel legyőzik európai rokonaikat. Terjedésük csúcsán naponta majdnem két kilométert tettek meg észak felé. Szó volt arról, hogy európai méhészetekkel lassítják terjeszkedésüket a stratégiai fontosságú területeken, de a mezőgazdasági hatóságoknak nem sikerült ezt megvalósítaniuk. Jelen ismereteink szerint ez a módszer elegendő pénz hiányában fenntarthatatlan lett volna.



A sivatagokban is megélnek



Ahogy az afrikanizált méhek továbbterjednek, kereszteződnek az európai méhekkel. Arizonában 2004-ben megfigyelték, hogy a rajok képesek elfoglalni a gyengébb családok kaptárait. Behatolnak a kaptárba, megölik az anyát, és a saját anyjuk veszi át a helyét. Kiderült, hogy nemcsak az esőerdőkben, hanem sivatagokban is megélnek. Jelenleg stabilnak látszódnak azok a zónák, ahol az afrikanizált méhek dominálnak, ahol az európai és az afrikanizált méhek együtt élnek, vagy ahol nincsenek afrikanizált méhek. Nomád természetük miatt az afrikanizált méhek terjeszkedésének gátat szab a hideg tél. Míg a trópusokon egész évben nyílnak virágok, a mérsékelt égövön a tél túléléséhez a méheknek méz- és virágporkészleteket kell felhalmozniuk. A vándorlással a régi otthonban gyűjtött készletek elvesznek, így az afrikanizált méheknek nincs elég mézük és virágporuk a tél túléléséhez. Ez arra késztetett sok dél-kaliforniai méhészt, hogy a keményebb telű Sierra Nevadába vagy a Cascade-hegység déli részére költözzön. Itt azonban nehezebb felkészíteni a méheket a korai megporzásra, amit a mandula igényel. Mivel ezeken a helyeken később kezdenek virágozni a növények, ezért etetni kell őket, hogy lehessen mandulamegporzást vállalni. Az afrikanizált méhek kialakulása és terjeszkedése az őshonos fullánktalan méheket is veszélyezteti, annak ellenére, hogy nem keveredik velük, vagy nem verseng vele közvetlenül. Egy afrikanizált családtól évente átlag 100 kg méz is elvehető, míg a fullánktalan Melipona méhek egy családja csak 3 – 5 kg fölösleget ad. Ez arra készteti a termelő méhészeteket, hogy a hagyományos fajok helyett afrikanizált méheket tartsanak. Ez azonban nem biztos, hogy a fullánktalan méhek eltűnéséhez vezet, mivel vadon is megélnek, és sok olyan őshonos növény nyújt számukra táplálékot, amit az afrikanizált méhek nem látogatnak.



Kitartó üldözők



Az afrikanizált méhekre jellemző, hogy védőösztönük sokkal erősebb, mint az európai fajtáké. Ha veszélyt észlelnek, akkor nagyobb valószínűséggel támadnak, és ha valamelyikük támad, akkor nagyobb számban csatlakoznak hozzá. A támadót képesek több, mint 500 méteren át üldözni. Ezzel az erős védekezéssel kiérdemelték a gyilkos méh elnevezést. Ez félrevezeti a nagyközönséget, mivel azt sugallja, hogy minden ok nélkül keresik és megölik áldozatukat. Észak-Amerikában eltekintve az allergiás reakcióktól kevesebben halnak meg a méhek támadása miatt, mint például villámcsapás következtében.



A méhek mérge



Az afrikanizált méh mérge nem különbözik az európai méhekétől, de mivel nagyobb számban támadnak, valószínűbb, hogy halálos adag méreg kerül az áldozat szervezetébe, mint európai fajták esetén. Azonban a méhméregre adott allergiás reakció már egyetlen méhcsípést is halálossá tesz, emiatt nehéz meghatározni, hogy hány haláleset tulajdonítható az afrikanizált méheknek. A legtöbb támadást az emberek közelében, de vadon élő családok követik el, amelyekre véletlenül bukkannak rá. A helyi méhészek csökkenthetik ezt a problémát a környező méhcsaládok begyűjtésével, ám ezt azok vándortermészete megnehezíti. Az afrikanizált méhcsaládokban nehéz anyát cserélni, mivel megölik azt az anyát, ami nem náluk kelt ki. Az emberi településekhez közeli családokat inkább elpusztítják, hogy megelőzzék a további támadásokat. Az amerikai méhészeknek vigyázniuk kell arra is, hogy ne afrikanizálódjanak a meglevő családjaik. Ez akkor következhet be, ha egy fiatal anya afrikanizált herével párzik. Ezt a problémát anyacserével előzik meg; a fiatal anyát lecserélik egy már párzott másikra. Megelőzésként az Amerikai Egyesült Államokban évente cserélnek anyát, hogy megőrizzék a családok méretét és egészségét, és elkerüljék ezt a nemkívánatos kereszteződést.



A szelekció következményei



Az európai és az afrikai méhek viselkedése közötti különbség a szelekciós nyomásnak tulajdonítható. A méhészek évszázadok alatt a szelídebb családokból tenyésztettek, ezzel kiküszöbölték a vadabb, erősebb védőösztönű vonalakat. Az Európában és Amerikában is népszerű olasz méhet ( Apis mellifera ligustica) az ókori rómaiaknál régebb óta tenyésztik. Az indiánok az első méheket a fehér ember legyének nevezték, ami velük együtt terjedt nyugat felé. Közép- és Dél-Afrikában nem volt hagyománya a méhészkedésnek. A mézet, a virágport, a fiasítást és a viaszt mézvadászok szerezték meg, akik tevékenységükkel elpusztították a kirabolt családot. A méheknek több más állatfaj ellen is védekezniük kellett, mint darazsak, hangyák és méhészborzok. Amelyik család nem elég agresszív, azt elpusztítják. Ez a másik irányba vitte el a szelekciót, ami olyan alfajt hozott létre, ami minden számítás szerint alkalmatlan a méhészkedésre. Egy másik tényező az afrikai éghajlat, ahol tél helyett hosszú száraz időszakok vannak, néha több éven át; ezért amelyik család nem gyűjtött be minden táplálékforrást, vagy nem vándorolt, az kihalt.



Hatása a méhészetre



Enyhe telű vidékeken az afrikanizálódás segíti a méhek túlélését. Az afrikanizált méhek fiatalabb korukban kezdenek gyűjteni; hajnalhasadáskor már elhagyják a kaptárt, és egész napnyugtáig gyűjtenek. Még olyan időjárási körülmények között is gyűjtenek, amikor az európai rokonok otthon maradnak. Mindezek miatt híresek arról, hogy sok mézet termelnek, és akik megtanultak velük együtt dolgozni, azok őket részesítik előnyben a szelídebb európai méhekkel szemben. Még egy előnyük a jobb egészség. Gyors egyedfejlődésük miatt ellenállók a Varroa atkával szemben. Emellett jobban ellenállnak a kaptárelhagyásnak, a költésmeszesedésnek és költéskövesedésnek. Végül lehet, hogy az afrikanizált méh végül mégis előnnyé válik a méhészetben.



Szelídítésük



Nem minden afrikanizált méh ugyanolyan vad, ami lehetővé teszi, hogy szelekcióval kitenyésszenek belőlük egy kezelhetőbb vonalat. Brazíliában elkezdték a tenyésztést, de ahogy fent említettük, ez csak úgy őrizhető meg, ha sikerül kizárni a vad heréket az anyák párzásából, mivel akkor újra megjelennek a nemkívánatos vonások. Az első időknél ritkábbá váltak a támadások; ez annak is tulajdonítható, hogy javítottak a méhkezelés módszerein. Ezek közé tartozik, hogy méhlakásnak alkalmas helyeket alakítottak ki az emberi lakóhelyektől távol, folyosókat építettek a jószágoknak, és az emberek megtanulták, hogy hogy viselkedjenek, ha vad méhkolóniát találnak.



Forrás: drdiag.hu, en.wikipedia.org, Smith D.R., Taylor O.R., Brown W.M. (1989). „Neotropical African honey bees have African mitochondrial DNA”. Nature


Képméret
981*661
Fájlméret
546 Kbájt
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás