Főoldal / Albumok / Brainman magazin /

Tűzhalak, a mélység díszes ragadozói

Pterois volitans Michael Gäbler.jpg A maja civilizáció és a legnagyobb víz alatti barlangrendszerBélyegképekArches Nemzeti Park - A kőhidak országa


Tűzhalak, a mélység díszes ragadozói



Kép: Vörös tűzhal (Pterois volitans), Fotó: Michael Gäbler



A tűzhal eredetileg az Indo-pacifikus térségben őshonos, de mára a Földközi-tengerben, a Vörös-tengerben, az Atlanti-óceánban, a Karib-térségben és a Mexikói-öbölben is stabil állományai alakultak ki. A legtöbb faj jellegzetes, piros-fehér csíkozású, de ismertek fekete-fehér csíkozású tűzhalak is. Az angol nyelvterületen számos elnevezésük ismert, a tűzhal név mellett használatos még az oroszlánhal, a pulykahal és a zebrahal elnevezés is. A testéből kiálló antennaszerű tüskéinek a szúrása mérgező. A méreg az érintett területen ödémát és gyulladást okoz. A mérgezés tünetei között felléphet szédülés, hányinger, légzési nehézség és az érintett terület átmeneti bénulása. A mérgezés emberre csak ritkán halálos.



Fogyasztásra is alkalmas



A tűzhal átlagosan 30 cm-re nő, de fogtak már, közel 50 cm-s egyedet is. A faj egyedei akár 15 évig is élhetnek. Ragadozó, és éjszakai életmódot folytat. Táplálkozását tekintve viszonylag igénytelen faj, ugyanis minden nála kisebb méretű halat, rákot, gerinctelent behabzsol. Széleskörű, invazív elterjedésével és igénytelen táplálkozásmódjával nagy károkat tud okozni a helyi, őshonos halpopulációknak, valamint a halászoknak. A tűzhalnak természetes ellensége nincs, de megfigyeltek már egyes cápafajokat, hogy zsákmányul ejtik. Egyes ázsiai országokban gyakran fogyasztják. A legtöbb tengerben és óceánban, ahol nem őshonos halászata engedélyezett, akár szigonypuskával is. A halászaton kívül, egzotikus akváriumokban közkedvelt fajnak számítanak.



Terjeszkedése a Földközi-tengerben



Az első példányt 1991-ben Izraelből jelentették, majd a libanoni vizeken is megjelent - írja a Guardian.  Az eredeti élőhelyétől ennyire távoli egyedek aggodalomra adnak okot, mivel azt mutatják, hogy a faj igen gyorsan terjed, mondja Maria del Mar Otero, a Természetvédelmi Világszervezet (UICN) munkatársa. Természetes ellenség hiányában a tűzhalak szabadon garázdálkodhatnak a Földközi-tengerben, megtizedelve az algán élő fajokat, ezzel hozzájárulva az algásodáshoz is. Dr Carlos Jimenez, a ciprusi intézet tengerbiológusa arra hívja fel a figyelmet, hogy "az ökoszisztémára és a helyi gazdasági viszonyokra is kihathatnak a tűzhalak". A környezetvédők attól tartanak, hogy a tűzhal megjelenésével kiszorítja a Földközi-tengerben honos többi fajt, illetve lehetőséget teremt más invazív fajok megjelenésének. Arról, hogy a halak hogy jutottak ilyen messzire eredeti otthonuktól nincsenek pontos adatok. Mivel az akvaristák kedvelt faja, valószínűleg a lelkes haltartók közül akadt, aki szabadon engedett néhányat, de az is elképzelhető, hogy a Vörös-tengerből úsztak fel a Szuezi-csatornán. Ezen kívül a teherhajók ballasztvize is remek hely a világutazó halaknak.



Vörös tűzhal, egy széles körben elterjedt faj



A vörös tűzhal (Pterois volitans) jó alkalmazkodóképességének köszönhetően a világ több más pontjára is betelepítették,  az Atlanti-Óceán nyugati részén, a Karib-tengerben és Mexikó partjai mentén gyakori, invazív fajnak számít. Nagyméretű tűzhal, kifejletten akár a 47 cm-es hosszúságot is elérheti. Elsősorban éjszaka aktív hal, de a nappali órákban is mutathat aktivitást. Gyakorlatilag bármilyen élőlényt elfogyaszt, mely befér a száján. Áldozatát lassan közelíti meg vagy mozdulatlanul várja, majd egy hirtelen mozdulattal beszippantja.



Díszes tűzhal, egy kevésbé ismert faj



díszes tűzhal (Pterois radiata) wiki.JPG



A díszes tűzhal (Pterois radiata) az Indiai-óceánban, a Vörös-tengerben és a Csendes-óceán nyugati részén őshonos. Előfordulhat 1-30 méteres mélységben a 24-27 Celsius-fokos tengervízben. A kifejlett halak 20 centiméter körüliek 24 centiméteresnél nagyobbra nem nő meg. A faj abban egyedüli a nemébe tartozó halak között, hogy tüskéin nincsenek mintázatok. Inkább éjszaka aktív, nappal elrejtőzik a lagúnák szirtjeinek rejtekében, a korallokat kerüli. Táplálékát garnélarákok és sziklarákok adják. Minden nálánál kisebb állatot megtámadhat és a nagyobb ragadozókkal szemben elég jó védelmet biztosítanak szúrós és mérgező tüskéi.



Fotó: commons.wikimedia, Forrás: pecszoo.hu, greenfo.hu, www.diveworld.hu, fishbase.org


Képméret
766*513
Fájlméret
227 Kbájt
Átlagos pontszám
3.98 (1 értékelé)
Értékelje a képet

0 hozzászólás