Borostyánkövek a Baltikumból
A szukcinit (vagy balti borostyán) a Pinus succinifer nevű fenyőfa megkövesedett, megszilárdult gyantájából keletkezett. Ez a fenyőfaj a ma élőkhöz hasonló tulajdonságokkal rendelkezett, de gyanta termelése nagyon bőséges volt. A kutatások szerint ez a fenyőféle az alsó oligocén földtörténeti korban nagy területen borította erdőkkel a mai Botteni-öböl, Nyugat-Finnország és közép Svédország területét. A szukcinit a borostyán legismertebb és egyik leggyakoribb változata. Főleg a Baltikumból ismert. Legjelentősebb előfordulása Lengyelországban a Balti-tenger partvidékén, mintegy 300 km²-es területen van. Itt találták 1803-ban az eddigi legnagyobb példányt, ami 7,5 kg tömegű és a berlini múzeum gyűjteményében van. Az Északi-tenger és a Balti-tenger partvidékéről a Magyarország mai területét is érintő borostyánúton szállították ezt az értékes ásványt a Római Birodalom központi területeire. Könnyű megmunkálhatósága és változatossága miatt a kézművesek, szobrászok kedvelt anyaga volt: domborműveket, tálakat, szelencéket, apró figurákat készítettek borostyánból.
Fotó: Michal Kosior, Forrás: Dr. Oberfrank Ferenc – Rékai Jenő: Drágakövek, Bogár László: Ásványhatározó, Réthy Károly: Drágakövek és gyöngyök
- Képméret
- 702*489
- Fájlméret
- 146 Kbájt
- Címkék
- Borostyán, Európa, Természet világa
- Albumok
- Átlagos pontszám
- 4.39 (1 értékelé)
- Értékelje a képet
0 hozzászólás