Főoldal / Albumok / Brainman magazin /

A Brit-szigetek élővilága

Dámvad Adrian Pingstone.jpg A Botrytis cinerea és az aszúsodásBélyegképekA brokkoli és fontosabb vitaminjai


A Brit-szigetek élővilága



Kép: Dámvadcsorda az Avon Valley Country Parkban (Keynsham), Fotó: Adrian Pingstone



A Brit-szigetek délről északra Pednathise Head szigettől a Shetland-szigetekhez tartozó Out Stack szigetekig terjed, nyugatról keletre az ír Tearaght-szigettől az Egyesült Királysághoz tartozó Lowestoft Ness fokig. Több, mint hatezer sziget tartozik hozzá, amelyek együttes területe 315 134 km² (121 674 négyzetmérföld). Éghajlata kiegyenlített óceáni éghajlat, melyet a nyugati fekvés, az óceán közelsége és az Észak-atlanti-áramlat hatása határoz meg. Jelentős területi különbségek azért kirajzolódhatnak, a legkiegyenlítettebb a délnyugat-írországi partvidék, itt az éves közepes hőingás 7-8 °C, a Londoni-medencében a hőingás mértéke már 13 °C. A hőmérséklet északról dél felé fokozatosan nő. A csapadék mértéke nyugatról keletre csökken. A legtöbb csapadék a Skót-felföld nyugati jeltőin esik, akár 3000-3500 mm/év mértékben is, Anglia középső és keleti területein a csapadék mértéke már 600-800 mm/év. A napsütéses órák száma alacsony, Nyugat-Skóciában a legalacsonyabb, évente átlagosan 900 órás, a legnaposabb az Angol-lépcsővidék, itt 1400 óra évente a mértéke. Jellemző még a levegő magas páratartalma, a gyakori ködképződés és a viharos szél.



Az élővilág



A Brit-szigetek területe jellemzően kopár, az erdők aránya területének 10%-át sem éri el. A 11. században a szigetek területének nagy részét még erdők borították, északon főként erdeifenyő és nyír, délen pedig gyertyán és tölgy volt a jellemző. A 14-15. században a legelők kiterjesztése miatt kezdődött meg az erdők kivágása, az ipari forradalom idején pedig végleg eltűntek a nagy, egybefüggő erdőfoltok. Napjainkra csak kisebb állományok maradtak meg, a kivágott erdők helyén pedig fenyérpuszták találhatóak. A visszaerdősülést a területre jellemző viharos szél is akadályozza. A nedves fennsíkokon leginkább lápok, láprétek és gyepek találhatóak. Az enyhe tél miatt a legelők egész évben zöldek. Állatvilága hasonló az európai kontinenséhez. A nagytestű emlősök nagy része kipusztult, pl: vaddisznó, barna medve, farkas. Jellemző fajok a sün, vakond, cickány, mezei nyúl, mókus, róka, borz, menyét, hermelin, vidra és nyuszt. A párosujjú patások közül pedig a európai dámvad és az európai őz található meg itt. A madárvilág gazdag, jellemző fajok a szula, kárókatona, bütykös hattyú, kanadai lúd, barátréce, vándorsólyom, vörös vércse, karvaly. Endemikus madár az ír hófajd. A parton élő madárfajok közül jellemző: parti lile, póling, háromujjú csüllő, lunda, lumma, alka.



Forrás: Probáld Ferenc, Szabó Pál, Gábris Gyula: Európa regionális földrajza 1-2



 

Képméret
800*540
Fájlméret
494 Kbájt
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás