Főoldal / Albumok / Brainman magazin /

A gombákon élősködő madárfészek kosbor

madárfészek kosbor  (Neottia nidus-avis) Orchi.jpg A gólyatöcs lett az év madaraBélyegképekA gránátalma gyógyító hatásai


A gombákon élősködő madárfészek kosbor



A madárfészek kosbor (Neottia nidus-avis) a kosborfélék családjába tartozó, klorofill nélküli, gombákon élősködő növényfaj. Szinte minden erdőtípusban megtalálható: bükkösökben, tölgyesekben, törmeléklejtő- és szurdokerdőkben, mészkerülő-, liget- és karsztbokorerdőkben, fenyvesekben, nyíresekben, nyárasokban. Elsősorban a Dunántúlon és az Északi-középhegységben jellemző, néhány helyen megtalálták a Duna-Tisza-közén, a Nyírségben és a Beregi-síkon is. Mivel napfényre nincs szüksége, a teljes árnyékolást is jól bírja. A talaj kémhatása élőhelyein pH 5,2-8,0 közöttinek bizonyult (átlagosan pH 6,8). Magja tavasszal vagy kora nyáron csírázik, amihez feltétlenül szüksége van valamilyen, a Sebacinaceae családba tartozó gomba fonalaival való kapcsolódásra (mikorrhiza). A felnőtt növény is gyakorlatilag kizárólag a gombától szerzi be víz- és tápanyagszükségletét, amiért semmit sem ad cserébe, vagyis a gombán élősködik. Egy növény mérések szerint 1-9 különböző gombával tart fenn kapcsolatot, amelyek között mindig van olyan, amely egyúttal fák gyökereivel létesít mikorrhiza-kapcsolatot; így a madárfészek fejlődéséhez szükséges szénhidrát végső soron részben a fáktól származik. A beporzó rovarokat nektárral csalogatja, amit a mézajak termel. Főleg legyek és egyéb kétszárnyúak porozzák be. Ha a beporzás elmarad, egy idő múltán az összetöredező pollencsomag (pollínium) a bibére hullik, vagyis önmegporzás történik. Előfordul, hogy a hajtás ki sem bújik a föld alól, a talajban virágzik és porozza be önmagát.



Virágzás



Május-júniusban nyílik. Talajban lévő, vízszintesen növekedő gyöktörzséből (rizómájából), számos rövid, vaskos gyökér nő ki, amitől az madárfészekre hasonlít; innen kapta a növény a nevét. Virágzata tömött, hengeres fürt, 15–30 virággal; egy-egy virág 9–15 mm hosszú. A szárhoz hasonló színű virágok az 5–20(–30) cm hosszú fürt tetején sűrűbben, az alján ritkábban ülnek. Sokszor a szár közepe alatt, elszórtan is fejlődik néhány virág. Hosszúkás-tojásdad, 4–6 mm hosszú lepellevelei sisakszerűen összeborulnak; a külső és a belső lepellevelek igen hasonlóak. A mélyen két karéjú, 9–13 mm hosszú mézajak kétszer nagyobb a lepelleveleknél; a karéjok szétállók, a mézajak alapja kiöblösödik. A virágnak nincs sarkantyúja. A murvalevél jóval kisebb a magháznál. A magház 8–10 mm hosszú, a kocsánya csavarodott. Termése toktermés, amelynek hossza a virágzatban alulról felfelé haladva nagy mértékben csökken; 8-11 mm hosszúak és 3,5-5,5 mm vastagok. Bennük igen sok (420-3000) apró, lisztfinomságú mag érlelődik.



Fotó: Orchi, Forrás: terra.hu, D. Nagy Éva: Vadvirágok 2., termeszetvedelem.hu


Képméret
730*510
Fájlméret
357 Kbájt
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás