Főoldal / Albumok / Brainman magazin /

Lénai oszlopok

Lenai oszlopok ZankaM.JPG Élet a fában - A xilofág élőlények világaBélyegképekA boglárka esete a hangyával


Lénai oszlopok



A lénai oszlopok Oroszországban, Jakutföldön, a Léna középső szakasza mentén található sziklaoszlopok és a körülöttük kialakított natúrpark – Lénai Oszlopok Természeti Park – közös neve. Eredetileg csak a folyam partján több tíz kilométeren át húzódó sziklaoszlopok összefoglaló neve volt. A látványos, változatos formájú sziklák magassága helyenként a száz métert is eléri. A térség egy jóval nagyobb területét Jakutföld vezetése 1995-ben nyilvánította természeti parkká és azt a lénai oszlopokról nevezte el. A park egyik célja az ökoturizmus fejlesztése, és fő vonzerejét jelentik a Léna fölött emelkedő különleges természeti képződmények. A Lénai Oszlopok Természeti Parkot 2012. július 2-án fölvették az UNESCO Világörökség listájára. Ez Oroszország tizedikként fölvett természeti világörökségi helyszíne.



A natúrpark



A natúrpark két részből áll: legnagyobb része a Léna és jobb oldali mellékfolyója, a Buotama közén terül el, másik része a bal parton, a Lénába északnyugat felől torkolló Szinyaja folyó alsó szakaszának völgyét foglalja magában. A Lénáéhoz hasonló sziklaoszlopok sorakoznak a Szinyaja mentén is. A natúrpark területe 485 000 ha. 2006-ban ugyanezt a területet készültek jelölni világörökségi helyszínnek.  A világörökségi helyszín a Léna jobb partján terül el, közigazgatásilag Jakutföld Hangalasszi- és Oljokmai járásához (uluszához) tartozik. A világörökségi nevezési lap szövegében és térképein a bal parti rész (a Szinyaja völgye) nem szerepel. A park az alacsony Közép-jakut-alföld délnyugati peremén fekszik, mely fokozatosan a csak kissé magasabb, felszabdalt Léna-fennsíkba megy át. Közöttük a határt képező vízválasztók is csak 300 m tengerszint feletti magasságig emelkednek. A területet az állandóan fagyott talaj, permafroszt uralja; a fagyott talaj mélysége 100 és 500 méter között változik. A felszínt fagykarsztos mélyedések, fagy-töbrök, illetve különböző méretű jéglencsék: kisebb fagypúpok (tufurok, helyi nevük: bajdzsarak) és nagyobb jégdombok (helyi nevük: bulgunyak) borítják. A Buotama torkolata közelében félig megkötött- vagy futóhomok kisebb szigetei, úgynevezett tukulanok találhatók. A dűnéket csak ritkás növényzet borítja, hideg északi homoksivatagra emlékeztetnek a park fenyvesei között.



35 km-en át



A lénai oszlopok a jobb parton, a Szinyaja torkolatától a folyón lefelé kisebb megszakításokkal 35 km-en át húzódnak. Ám még a park határain jóval túl is találhatók elszigelten álló sziklaszirtek. Közép-Szibéria mai területének nagy részén a paleozoikum elején, a kora-kambriumban viszonylag sekély, meleg tenger hullámzott. Alján nagy mennyiségű üledék rakódott le, melyből karbonátos kőzetek keletkeztek. A kéregmozgások következtében a terület megemelkedett, és az így kialakult hatalmas törésekbe folyók vágódtak be. A kiemelkedés és a folyóvölgyek, köztük a Léna mély bevágódása karsztos folyamatokat indított el: a csapadék feloldotta és kimosta a karbonátos kőzeteket; a felszínt a mállás, a szél és a fagy együttes munkája is alakította. A park több pontján is felszínre bukkanó alsó-kambriumi üledékes kőzetek gyakran fosszíliákat, köztük trilobita és archaeocyatha maradványokat, lenyomatokat tartalmaznak. Az archaeocyathák kezdetleges szervezetek, a Föld ősi zátonyépítő élőlényei voltak. Kambriumi mészkőben jó állapotban megmaradt egyes algafajták (epiphyton) lenyomatait is megtalálták.



Növények és állatok



A park a közép-jakutföldi középső tajga övben fekszik, területét világos-tajga uralja. Ennek jellemzője a szibériai vörösfenyő és a dauriai vörösfenyő, mely gyakran erdeifenyővel keveredik. A vízválasztókat sással benőtt vagy árvalányhajas rétek borítják. Foltokban megtalálhatók még a késő pleisztocén sztyepp maradványai, köztük olyan reliktum növényekkel, mint a káposztafélék egyik nemzetségébe tartozó Redowskia sophiifolia, mely kizárólag a Léna középső szakaszának völgyében fordul elő. A natúrparkban a szövetes növények 81 családjába tartozó 464 faj fordul elő, közülük 21 ritka és veszélyeztetett növényfaj az oroszországi Vörös Könyvben is szerepel.  A területen 42 féle emlősállat-faj él. A park tipikus ragadozója a barna medve, a kisragadozók közül a hermelin és a coboly. Egyaránt előfordul itt a középső tajga öv tipikus patásállata: a jávorszarvas; a hegyi tajgára jellemző hegyi- vagy vad rénszarvas és szibériai pézsmaszarvas; a Buotama torkolatvidékén pedig a sztyeppen élő szibériai őz. A déli tajga néhány faja, mint az iszubraszarvas vagy a csalitjáró pocok is megtalálható a parkban, itt húzódik elterjedtségük északi határa. Gyakori a havasi nyúl vagy a vízi denevér. A tavakban és más nedves élőhelyeken különféle pockok – pézsmapocok, közönséges kószapocok vagy vízipocok, északi pocok – és cickányfélék sokasága él. A kétéltűeket és a hüllőket szibériai szögletesfogú gőte (Salamandrella keyserlingii), amuri béka (Rana amurensis), elevenszülő gyík és keresztes vipera képviseli. A park területén 99 fészkelő madárfajt tartanak nyilván. Köztük van többek között a vándorsólyom, az északi sólyom, a fehérfarkú rétisas, a szirti sas, a halászsas, a hódaru ésa kis hattyú (Cygnus bewickii).



Fotó: Zanka M., Forrás: whc.unesco.org, www.nhpfund.ru


Képméret
800*483
Fájlméret
212 Kbájt
Címkék
Ázsia
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás