Főoldal / Albumok / Brainman magazin /

A borbolya nemzetsége

img00006.jpg A boglárka esete a hangyávalBélyegképekA borsmenta gyógyhatásai


A borbolya nemzetsége



Kép: Japán vérborbolya (Berberis thunbergii Atropurpurea), Fotó: Brindzák Attila



A borbolya (Berberis) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjének borbolyafélék (Berberidaceae) családjába tartozó növénynemzetség. 450-500 lombhullató és örökzöld, 1-5 méter magas, tövises cserjefaj tartozik ide, melyek Európa, Ázsia, Afrika, Észak- és Dél-Amerika mérsékelt és szubtrópusi éghajlatain őshonosak. Igen közeli rokonságban vannak a mahónia nemzetséggel, egyes botanikusok nem is tekintik külön génusznak, hanem a Berberis-hez sorolják a mahóniákat. Ennek oka a nyilvánvaló megkülönböztető bélyegek hiánya mellett az, hogy a két nemzetségbe tartozó számos faj képes egymással hibrideket alkotni. A két nemzetség hibrideinek jelzése: × Mahoberberis. A gyűjtők tevékenysége folytán díszcserjeként ültetve és elvadulva is elterjedtek, különböző változataik és természetes hibridjeik alakultak ki, és rengeteg fajtát nemesítettek tovább. A nemzetségre jellemzőek a kétalakú hajtások; a hosszúhajtások alakítják ki a növény formáját, a rövidhajtások mindössze 1–2 mm-esek. A hosszúhajtások levelei nem fotoszintetizálnak, hanem háromágú, 3–30 mm hosszú tövisekké módosultak; a tövissé módosult levelek hónaljában nőnek a fotoszintetizáló levelű rövidhajtások. Ezek a levelek 1–10 cm hosszúak, egyszerűek, tüskés vagy sima szélűek. Csak a fiatal borbolyák növesztenek leveleket a hosszúhajtásokon, 1-2 éves korukra beáll a nemzetségre jellemző rövidhajtásos-hosszúhajtásos lombrendszer. A lombhullató fajok (pl. Berberis thunbergii, B. vulgaris) szépségét főleg változatos, fényes sötétzöld, ősszel vöröses vagy akár bronzszínű leveleik adják. Egyes kínai örökzöld fajok (pl. B. candidula, B. verruculosa) leveleinek fonákja vakító fehér, ami szintén vonzó látványt nyújt.



Virágok és bogyók



A sárga vagy narancsszínű virágok magánosan, vagy legfeljebb 20 virágból álló fürtben nyílnak. 3–6 mm hosszúak, az általában azonos színű csésze- és pártalevelek száma 6, körönként hármasával állnak. Az apró bogyótermés 5–15 mm-es, megérve vöröses vagy sötétkék színű, gyakran hamvas rózsa- vagy ibolyaszín viaszos bevonattal; alakja hosszúkás vagy gömbölyded is lehet. Leveleinek, sárga virágainak, lombhullás után is sokáig díszlő vöröses terméseinek dekoratív hatása miatt díszcserjeként ültetik. Betörések elleni védelemként is felhasználják, sűrű növése, fájdalmas, nehezen gyógyuló sebet ejtő tövisei miatt sövényként, és ablakok alá is telepítik.



Felhasználása



Valaha sárga festékanyagot vontak ki szárából, gyökeréből és kérgéből. A sóskaborbolya (Berberis vulgaris) a búza súlyos gombafertőzésének, a feketerozsdának (Puccinia graminis) köztesgazdája, ezért több helyen tiltják telepítését. A borbolyák számos fajának C-vitaminban gazdag, fanyarkás ízű termése ehető, egyes országban (a fő termelő Irán) aszalt gyümölcsként árulják, vagy éppen lekvárt készítenek belőle.



Forrás: efloras.org, en.wikipedia.org



Link:



Darwin-borbolya (Berberis darwinii)



Ezüstös borbolya (Berberis candidula)



Japán borbolya (Berberis thunbergii)



Júlia-borbolya (Berberis julianae)



Közönséges borbolya (Berberis vulgaris)



Puszpánglevelű borbolya (Berberis microphylla)



 


Képméret
720*541
Fájlméret
341 Kbájt
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás