Főoldal / Albumok / Brainman magazin /

Rovarcsalogató gombák

Piros kosárgomba (Clathrus ruber) Alan Rockefeller.jpg Romániai iszapvulkánokBélyegképekRovarfogó és rovaremésztő növények


Rovarcsalogató gombák



Kép: Piros kosárgomba (Clathrus ruber). Fotó: Alan Rockefeller



Régóta ismert, hogy a gombák terjedésében, így például a vörös festékanyagokat tartalmazó Clathrus ruber (piros kosárgomba) és Anthurus archeri (tintahalgomba) esetében, fontos szerepet játszanak a gombák élénk színe, valamint szaga által odavonzott legyek. A Phallus impudicus (erdei szömörcsög) nem tartalmaz vörös pigmenteket, de ezt "pótolja" sokkal erősebb "dögszagával", amely már messziről jelzi jelenlétét az erdőben. Ezeknek a gombáknak szag- és festékanyagairól alapos összefoglaló olvasható STIJVE (1999) munkájában. Az erdei szömörcsög szaga egyes fejlődési szakaszaiban különböző (pl. a boszorkánytojás torma/retek szagú), ami a szerzőt többek közt arra a feltételezésre vezette, hogy a szaganyagok a glebában jelenlévő glükozidok folyamatos, enzimatikus felhasadása révén keletkeznek. Ezt alátámasztja az a megfigyelés, hogy alacsony hőmérsékleteken (0 – 5 oC) gyakran lehet találni szagtalan szömörcsögöt. Ezeken a hőmérsékleteken ugyanis a szagképző vegyületek keletkezése jelentősen lelassul, mivel az enzimatikus folyamatok optimális hőmérséklete jóval 10 oC fölött van.



Az enzimek újraaktiválása



További bizonyíték erre a hipotézisre az a megfigyelés (KLAASSEN, 1964), hogy a megszárított erdei szömörcsög szaga regenerálható benedvesítéssel, ami az enzimek újraaktiválásával magyarázható. Sajnos mind a mai napig nem történt kísérlet a gombában található enzimek izolálására. A kilencvenes években újra foglalkozni kezdtek az erdei szömörcsög szaganyagaival, ugyanis három svéd kutató észrevette, hogy a trópusokon élő gyíkfarokfű (Sauromatum guttatum) virágzatának szaga nagyon hasonlít az erdei szömörcsögéhez (BORG-KARLSON et al., 1994). Megállapították, hogy a növény, hasonlóan az erdei szömörcsöghöz, dögszagkomponensekként túlnyomórészt metilszulfidokat (melyek közül a dimetiltriszulfid a legfontosabb) tartalmaz. Természetesen a két organizmus által termelt szaganyagok nem mindenben egyeznek meg, például a gyíkfarokfű szaganyagai között megtalálható az ürülékszagú indol és szkatol, míg az erdei szömörcsög legnagyobb mennyiségben termelt szaganyaga a transz-ocimén nem található meg a virágban. Mind a virág, mind a gomba ugyanabba a nemzetségbe tartozó döglegyeket vonzza, amiben feltehetőleg a metilezett szulfidok játsszák a fő szerepet, hiszen ezek a vegyületek az állati fehérjék bomlása során is képződnek. Az erdei szömörcsög szaganyag-összetételére vonatkozó eredmények jelentős mértékben eltérnek az 1968-ban végzett korábbi vizsgálatétól (LIST és FREUND, 1968). Valószínűnek tűnik, hogy a svéd kutatók eredményei megbízhatóbbak, az általuk alkalmazott modern technika sokkal nagyobb teljesítőképessége következtében. A Clathrus ruber (piros kosárgomba) főzőpohár alatt tartásával, majd az üveg falán adszorbeált szaganyagok leoldásával és analízisével dimetildiszulfidot, dimetiltriszulfidot,transz-ocimént, linaloolt és ecetsavat mutattak ki (STIJVE, 1999). A kéntartalmú vegyületek mennyisége lényegesen kisebb a többi szagkomponensénél, ami érthetővé teszi, hogy a piros kosárgomba szaga miért kevésbé penetráns mint az erdei szömörcsögé.



Szöveg: Jancsó Gábor


Képméret
737*539
Fájlméret
396 Kbájt
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás