Főoldal / Albumok / Brainman magazin /

A hasznos parafa

Parafa Carsten Niehaus.JPG A hasznos fülzsírBélyegképekA háziasított selyemlepke


A hasznos parafa



Kép: Lefejtett parakérgek



A paratölgy (Quercus suber) a Mediterráneum egyik legfontosabb gazdasági növénye. A Mediterráneumban sokfelé termesztik – Európában főleg Spanyolországban, Portugáliában és Dél-Franciaországban. Parkokba, kertekbe díszfának ültetik végig az Atlanti-óceán partvidékén egészen Angliáig. Egyike az Észak-Afrikában is növő tölgy fajoknak. A legterjedelmesebb, a természeteshez közeli állapotú paraerdők Algériában nőnek, de előfordul Marokkóban is. Kínában a Jangce partvidékén találhatjuk ültetvényeit.



Örökzöld fa



Kedvező körülmények között mintegy 20 m magasra növő (de többnyire csak feleekkora), örökzöld fa. Koronája ágas-bogas, szabálytalan vagy lapított gömb alakú, a kérge szürke. Hosszúkás, csaknem szív alakú, fényes sötétzöld levelei a lombhullató tölgyekéitől eltérően nem karéjosak, csak a szélük fűrészes. A fűrészfogak szúrós levéltövisben végződnek. A levelek középere hullámos, zegzugos. Feltűnő porzós barkái tömegesen nyílnak, a termős virágok pedig 1–3 virágból álló kis csoportokban vannak. Makkjai félig vagy hosszabban is kiállnak a kis, apró pikkelyű kupacsból. Eredetileg elsősorban a dombvidéki erdőségekben nőtt. Kora tavasszal virágzik. Makkjai még a virágzás évében beérnek. Főleg fiatal korában fagyérzékeny, ezért Közép-Európában és északabbra többnyire nem marad meg; a Kárpát-medence egyes nyugati-délnyugati részein, fagyvédett zugokban néhány példányát kerti díszként sikerült felnevelni. Budapesten a Vajdahunyad-várnál áll két példánya.



Felhasználási lehetőségek



Kérgét az ókorban halászhálókra kötötték úszónak, mentőövet készítettek belőle, és hajnövesztő szernek is tartották. A 18. század óta ez a parafa leggyakoribb nyersanyaga. A paratölgy finom és jó parát csak viszonylag fiatalon ad. Dél felé haladva ahogy egyre melegebb lesz, úgy javul a parafa minősége. A világ legnagyobb parafatermelője Portugália. A parafatermelést általában környezetbarát iparágnak nevezik, és nem csak azért, mert a termék könnyen újrafeldolgozható. Spanyolország és Portugália paratölgy erdei (dehesa, illetve montado), amelyek a világ parafadugó szükségletének 80%-át biztosítják, 42 madárfaj és sok pillangófaj létfontosságú élettere. A Guinness Könyvben szereplő Whistler Tree („Fütyülő fa”), amely nevét a koronájában éneklő madarak tömegéről kapta, 212 éves, és 2000-ig számítások szerint ez az egyetlen fa mintegy egymillió dugót produkált. Olaszországban parafadugó újrahasznosító kampány indult, a begyűjtött dugókból bioépítkezésben, bútorgyártásban hasznosítható újra.



8-10 évenként fejtik



A paratölgy törzsét és vastagabb ágait vastag, rugalmas, puha, szivacsos, könnyű, a vizet át nem eresztő parafa réteg fejlődik. A mintegy 3 cm vastag lemezek-táblák a fáról magától leválnak, majd a para újra képződik. A termesztett parafa kérgének ennél vastagabb lemezeit a fa 15–25 éves korától mintegy 100–150 éven át 8–10 évenként lefejtik. Az először hántolt, úgynevezett szűzkéreg feldolgozásra még nem alkalmas. A para külső rétege az úgynevezett hím para csak tüzelőnek vagy zsindelynek jó. A tényleges parafa az ez alatti réteg, a nőstény para. Ezt mintegy 5 cm vastag, 1,3 méter hosszú csíkokra vagdalják, forró vízben áztatják, majd simára lapítják: ennek eredménye a fehér parafa, ami könnyebb és rugalmasabb alapanyagánál, a nőstény paránál. E tulajdonságait megszáradva sem veszti el. Spanyolországban a paradeszkát időnként meg is pörkölik, így kapják a fekete parafát. A paraszén (nigrum Hispanicum) fekete festéknek és fogpornak jó; a fiatal kéregből cserzőanyagot főznek.



Dugónak kitűnő



A parafa különösen dugónak alkalmas, mert rugalmas, ugyanakkor a nedvességet nem engedi át. A világban termelt parafa mintegy 60%-ából dugókat készítenek. Mivel nagyon könnyű, halászúszókhoz és bójákhoz is jó, de használják padlónak, sőt, tűzállósága miatt legújabban a rakétatechnológiában is. Házak külső téglájának is használták már. Egyéb kedvező tulajdonságai (rugalmasság, hőszigetelés, hangszigetelés, rezgéscsillapítás) a légbuborékszerű sejtecskék rugalmas összekapcsolódásának köszönhetők. A parafa 1 cm³-ében körülbelül 40 millió ilyen sejt van. A burkolóanyagnak használt, hántolt kérget megőrlik. A megőrölt szemcséket a parafában lévő gyanta mindenféle adalékanyag hozzáadása nélkül is rögzíti egymáshoz, de ragasztókkal ez a kötés még jelentősen szilárdítható. Ezenkívül olajban úszó kuplungok lamellájaként használták motorkerékpárokban a hetvenes évekig. A parafa iránti igény a palackos borokkal nőtt, de a parafaellátás hullámzó, mert bár a paratölgyek több évszázadig élnek, egy-egy fa kérge egy évtizedben csak egyszer takarítható be. A minőségi dugók drágák, ezért az olcsóbb borokhoz rosszabb vagy műanyag dugót használnak. A műanyagdugók nem száradnak ki és nem zsugorodnak össze, ezért az ilyen üvegeket nem kell oldalt fektetve tárolni, mint a parafadugós palackokat. A szintetikus dugók eltérő sajátosságai miatt az ilyen üvegbe töltött borokat készíteni is máshogy kell, mert például a kén-dioxid szintjük eltér a parafadugós borokétól.



A parafadugók kezdete



A francia borkészítők egészen a 17. század közepéig nem használtak parafadugót, inkább olajos rongyot tömtek az üveg nyakába. Állítólag a XVIII. század végén Dom Perignon, egy francia bencés apátság pincemestere zárta le először parafadugóval habzóboros palackjait. Az ilyen dugók tömegtermelése az ezernyolcszázas években kezdődött.  Az eredeti parafadugót egy darabban vágják ki a paratölgy kérgéből ezért a legdrágább dugófajta. Szorosan feszül a palackba, semleges ízű és természetes anyag. A dugók mintegy felét Portugáliában gyártják. A parafa dugót az ital tálalása után kis ezüsttányéron illik az asztalra helyezni. A préselt dugókhoz a kéreg maradványait használják fel: ezeket megőrlik, majd összeragasztják. Bár a préselt dugók gyakran doh- vagy dugóízűek, termelésük az utóbbi tíz évben csaknem megkétszereződött. A korongdugó úgy készült, hogy a préselt dugó aljára parafa korongot ragasztanak.



Fotó: Carsten Niehaus, Forrás: A Pallas nagy lexikona, D. More – A. Fitter: Fák. Fürkész Könyvek, corkfacts.com, laurum.hu


Képméret
774*537
Fájlméret
472 Kbájt
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás