Főoldal / Albumok / Brainman magazin /

A légyölő pókszázlábú

légyölő pókszázlábú (Scutigera coleoptrata) Kevincollins123.jpg A légykapófélék népes családjaBélyegképekA len nemzetsége


A légyölő pókszázlábú



A légyölő pókszázlábú (Scutigera coleoptrata) rendszertanilag az ízeltlábúak közül a soklábúak altörzsének százlábúak osztályába tartozik. Az egész család névadója. Éppúgy tizenöt pár járólába van, mint a barna százlábúnak, színe sárgásszürke. Eredetileg a Földközi-tenger mediterrán vidékén honos, de a világ számos részén elterjedt, ahová az emberek magukkal hurcolták. Rovarevő, más ízeltlábúakkal táplálkozik általában, például a rovarokkal és pókokkal, de elkapja a legyet is. Nagyon gyors mozgású, dinamikus ragadozó. Sokszor összetévesztik az ezüstös pikkelykével, pedig a két faj nagyon különböző.



Éjszakai állat



Éjszakai állat, nappal az avarban vagy kövek alatt, illetve lakásban a bútorok mögött rejtőzik. Aktív ragadozó, gyorsaságát a zsákmányszerzés közben teljes mértékben kihasználja. Lerohanja a legyeket, pókokat – illetve bármilyen ízeltlábút, sőt csigákat és férgeket, ami az útjába akad –, állkapcsilábaival megragadja és megmérgezi a zsákmányt. Fejlett szeme ellenére vadászat közben általában a hosszú csápok tapintó- és szaglóérzékére, valamint a szőrös lábak tapintására hagyatkozik. A számára veszélyt jelentő állatokat (darazsak, méhek) messzire elkerüli, képes különbséget tenni a lehetséges préda és fenyegetés között. A hűvös és nedves helyeket kedvelik. Tracheáik nyílásai nem zárhatóak, így a kiszáradást és a túlzott hideget egyaránt igyekeznek elkerülni. Szabadban a nagyobb sziklák alatt, avarban vagy fakorhadékban, növényi törmelék között találhatók. Az emberi lakásokban leggyakrabban a pincékben, fürdőszobában és WC-ben tűnik fel, mert itt általában elég magas a páratartalom. De megtalálható a szárazabb helyeken is, a lakás bármely részén. Tavasszal általában kiköltöznek a szabadba, ősszel vissza a lakásba. Amikor nem vadászik, lábait és csápjait gyakran tisztogatja szájával.



Mérge az emberre is veszélyes



Mérete általában 20–25 milliméter. A százlábúak többi fajához hasonlóan a testük szelvényezett. Tizennyolc testszelvénye van, mindegyik lábakat hordoz. Ebből tizenöt pár hosszú, pókszerű járóláb, egy pár láb módosult, állkapcsiláb lett belőle, amelyen hatalmas méregkarmok vannak. Méregmirigye a tőízben helyezkedik el. A hátsó lábpárok közül a tizenhatodik szelvényen lévő tizenötödik pár láb a fejen lévő csápokra hasonlít, így a mozdulatlan állaton nehéz megmondani, melyik az eleje, és melyik a vége. A tizenhetedik és tizennyolcadik szelvényen lévő lábak nem vesznek részt a mozgásban. A fejen látható a Tömösváry Ödönről elnevezett Tömösváry-szerv, amely egyfajta érzékszerv kémiai és/vagy hőmérsékleti változások észlelésére. A többi százlábúval ellentétben mérge az emberre is veszélyes lehet, méhcsípéshez hasonló tüneteket okoz, erős fájdalommal járhat. A trópusi nagyobb példányok mérge ödémás duzzanatot, nyirokmirigy-daganatot, akár időleges helyi bénulást okozhat. Egy rokona, az óriás pókszázlábú (Thereuopoda longicornis) 25 cm-es testhosszt és 30 cm-es lábfesztávolságot is elérhet. A méreg hatása nagyjából 36 óra. A járólábak hosszúak és rendkívül gyorsak. A test mozgás közben sem kígyózik, mint a többi százlábúé, hanem mindig egyenes. A merev testhez kapcsolódó finom lábak teszik lehetővé a meglepő 0,4 m/s sebességet. Ez azt jelenti, hogy másodpercenként testhosszának hússzorosát teszi meg. Mindezt bármilyen felületen, nemcsak a függőleges falakon, hanem a mennyezeten is. Ilyen sebességre – testméretéhez képest – még az abszolút sebességi rekorder gepárd sem képes. A test sárgásszürke, hátán három sötét színű csík fut végig hosszirányban, a lábak is sötéten csíkozottak. Ellentétben a legtöbb más százlábúval, jól fejlett, képlátó összetett szeme van, ami egyébként sem általános jellemzője az éjszakai állatoknak.



Európában gyakori



A Földközi-tenger térségében őshonos. Európa nagy részén, Ázsiában és Észak-Amerikában gyakori. Amerikába valószínűleg először Mexikóba és Guatemalába hurcolták be, mára már Kanadába is megérkezett. Az Amerikai Egyesült Államokban Pennsylvania területén 1849-ben regisztrálták először, New Yorkban 1885-ben, Massachusetts és Connecticut államokban körülbelül 1890-ben. 2009-ben Virginiában és Kaliforniában is megjelent. Dél-Afrikában, Kelet- és Délkelet-Ausztráliában, Tasmaniában, Új-Zélandon és Dél-Koreában is feltűnt.



Petéit tavasszal rakja



Környezettől függően 3–7 évig élnek. Csak a harmadik évtől szaporodnak. Párzáskor a hím és a nőstény egymás körül köröznek, csápjaikkal tapogatva egymást. A hím a spermatokot a talajra helyezi, a nőstény felveszi és ivarnyílásába teszi. Beszámoltak a faj kapcsán szülői gondoskodásról is, a nőstény a petéket és a lárvákat őrzi akár hetekig is. Petéit tavasszal, egyesével rakja le, néhány napos időközökben. Laboratóriumi körülmények között 24 vizsgált példány átlagosan 63 darab, legfeljebb 151 petét rakott. A lárvák kifejletten hagyják el a petét, nincs átalakulás. A különbség annyi, hogy kevesebb testszelvénnyel – ezzel együtt lábpárral – rendelkeznek, mindössze néggyel. A 15 pár láb a hatodik vedlés utáni állapot. A lábpárok számának növekedése: 4–5–7–9–11–13–15–15–15–15 pár a vedlések sorrendjében.



Forrás: enfo.agt.bme.hu, R. Wicks: 'Scutigera coleoptrata'. Animal Diversity Web. University of Michigan, eletestudomany.hu


Szerző
Kevincollins123
Képméret
800*513
Fájlméret
67 Kbájt
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás