Főoldal / Albumok / Állatfajok (A-Z) /

Mexikói vöröstérdű madárpók (Brachypelma smithi)

Mexikói vöröstérdű madárpók (Brachypelma smithi) George Chernilevsky.jpg Óriás tarantula (Theraphosa blondi)BélyegképekMexikói rózsaszín madárpók (Brachypelma klaasi)


Mexikói vöröstérdű madárpók (Brachypelma smithi)



A mexikói vöröstérdű tarantula vagy mexikói vöröstérdű madárpók (Brachypelma smithi) a pókok rendjébe, a madárpókfélék családjába tartozó pókfaj. Különös színezete miatt az egész világon az egyik legkedveltebb, hobbiállatként tartott madárpók. Őshazája a Nyugati-Sierra Madre és a Déli-Sierra Madre hegyei között Mexikóban van, lombhullató trópusi erdőkben, de Mexikó félsivatagos területein is előfordul a faj.



Megjelenése



A kifejlett Brachypelma smithi testének alapszíne sötét, általában fekete. Utótestén piros, narancssárga hosszabb szőrök találhatók, a fekete kisebb szőrök között. Lábainak ízületein narancssárga, piros, és fehér színek láthatóak. A vedlést követően színei sokkal élénkebbek. A felnőtt nőstény teste nagyjából 4 cm hosszú, súlya körülbelül 15 gramm. Mindkét nem egyedei hasonló megjelenésűek, de a hímeknek kisebb testük, viszont hosszabb lábaik vannak, így a méretük nagyjából megegyezik, de a nőstények tömege lényegesen nagyobb. Lábfesztávolsága 14–18 cm.



Életmódja



Talajlakó életmódot folytat. Búvóhelyeit a talajba készíti, amik megvédik az esetleges ragadozóktól, mint például a fehérorrú koati. Az odúk bejárata általában növények szárához közel található. A bejáratok alig nagyobbak, mint a pók teste, viszont az üregek, melyekből 1–2 található a járatok végén, elegendőek ahhoz, hogy az állat kényelmesen ki tudja elégíteni szükségleteit, mint például a vedlés, vagy peterakás. Ilyen „intim” helyzetekben a pók selyemmel lezárja az odú bejáratát, melyhez néha leveleket és talajt is felhasznál. A nőstények életük nagy részét az üregekben töltik, a hímek vándorolnak, nőstények után kutatva.



Viselkedése



Viszonylag nyugodt viselkedése is közrejátszik abban, hogy az egyik legkedveltebb madárpókfaj. Előszeretettel használják hollywoodi filmekhez is, de mint minden vadállatot, elővigyázatosan kell kezelni ezt is. Ez a faj okozza a legtöbb regisztrált pókmarást is, ami valószínűleg az elővigyázatlanságnak tudható be. Veszélyhelyzetben irritáló szőreivel védekezik támadója ellen, ritkább esetben mar.



Fejlődése



A Smithi igen lassan éri el az ivarérett kort, azonban ezzel együtt a leghosszabb életű madárpóknak tartják. A hímek akár 10-15 év közötti kort is megélhetnek, és a nőstények állítólag akár 20-40 évig is elélhetnek, ez azonban bizonytalan, mert még nem vizsgálták elég hosszú ideig. Talajlakó pók lévén vastag talajtakarót (legalább 5 cm) igényel, sokat tevékenykedik a talajban. Ideális terrárium méret a számára 20 cm × 30 cm × 25 cm. Kis edényben friss víz biztosítása nélkülözhetetlen. Szívesen igénybe veszi az általunk behelyezett bujkálókat. 26-29°C hőmérséklet között jól tartható, 60-70% páratartalommal társulva. (Forrás: Mexican redknee tarantula)


Szerző
George Chernilevsky
Képméret
686*494
Fájlméret
375 Kbájt
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás