Főoldal / Albumok / Brainman magazin /

Nyuszt vagy nyest?

Nyuszt (Martes martes).jpg Nyílt csillaghalmazokBélyegképekOaxaca - Történet egy lányról és a sajtról


Nyuszt vagy nyest?



Fotón: Nyuszt (Martes martes)



A nyusztot csak testméretbeli különbségekben megnyilvánuló ivari dimorfizmus jellemzi: a hím nagyobb, mint a nőstény. Bundájának alapszíne fényes gesztenyebarna, rajta a fedőszőrök tömött szőrzetet alkotnak. Bozontos farka fele olyan hosszú, mint a teste, a végén sötéttel színezett. A nyuszt rendszerint lekerekített, sárgás, vagy vöröses színű torokfoltot visel, amelynek alakja az egyedekre jellemző. A folt színe és formája különbözteti meg a nyesttől. A torokfolt színe az év folyamán változik, kialakulásában a hasi mirigyből származó rozsdabarna színű váladék játszik szerepet. A váladékkal tárgyakat, vagy fajtársait „jelöli” meg, majd odadörzsöli hozzá nyakát, s így kap eltérő tónusú színt a torka.



nyest martes foina.jpg



Fotón: Nyest (Martes foina)



A színbeli elváltozásra sem ivart, sem időszakot illetően nem találtak törvényszerűséget. Szutyakja sötétszürke, vagy fekete, bajuszszőrei puhák, finomak. Feje hegyes, megnyúlt, oldalról kissé lapított, fülei viszonylag nagyok, háromszög alakúak, a végükön lekerekítettek. A fülek közel (47 mm) állnak egymáshoz. Mellső és hátsó lábain egyaránt 5–5 ujj van. Az ujjpárnák mentén hosszú szőrszálakat lehet találni, emiatt nyoma különösen télen, még puha aljzaton sem rajzolódik ki határozottan. A nyom hossza több 30 mm-nél, a hüvelykujj kisebb, a köröm hegye épp hogy eléri a következő ujj párnájának magasságát. Lassú haladáskor lomha ugrásokkal jut előre, nyomképletük ilyenkor ferde páros lépés. Gyorsabb ugrásoknál kieső hármas lépésre, futás közben hamis Y, ugyancsak kieső hármas lépésre váltanak át. Nyoma gyakran megszakad, ilyenkor fán folytatja útját (59. ábra) (Náhlik, 1990a). A nősténynek 2(–3) pár csecsbimbója van.



Ábra - A nyuszt (a) és a nyest (b) torokfoltja (Gaffrey, 1961)





kepek/58-abra.png




Ábra - A nyest és a nyuszt lába, nyoma és nyomképletei (Náhlik, 1990a)







kepek/59-abra.png




A nyuszt elterjedés



A nyuszt palearktikus elterjedésű faj, amely Európában, Szibéria legnyugatibb részén, a Kaukázusban, Kis-Ázsiában, valamint É-Irakban és É-Iránban fordul elő. Európában Nagy-Britannia, Izland, Spanyolország és Portugália D-i részei, illetve Görögország kivételével mindenütt előfordul. Korábban elterjedt volt az egész Brit-szigeten, mára annak É-i területére húzódott vissza. Megtalálható Korzikán, Szardínián, Szicílián és a Baleár-szigeteken is (Mitchell–Jones et al., 1999) Az elterjedési területén belül több elfogadott és több kétséges alfaját írták le: (1) M. m. martes – É-, Ny-, Közép- és K-Európában fordul elő, (2) M. m. ruthena – Oroszország európai területeinek középső részén, K-Finnországig található – újabban a törzsalakhoz sorolják, (3) M. m. latinorum – É-Olaszország (az Abruzzoktól É-ra), Szardínia, Korzika, Baleárok, (4) M. m. notialis – D-Olaszország (az Abruzzoktól D-re), Szicília. Az area K-i részéről még 3 alfajt leírtak: (5) M. m. lorenzi, (6) M. m. uralensis, (7) M. m. sabaneevi, É-i részéről további egyet (8) M. m. borealis. Ez utóbbi 2 alfaj érvényessége kétséges (Széky, 1972; Stubbe, 1993b). Magyarországon a törzsalak – Martes martes martes – megtelepülése és előfordulása elsősorban erdőterületekkel függ össze, települések környékén ritkán fordul elő. Az Északi-középhegységben és a Dunántúlon szinte mindenütt megtalálható, az Alföldön különösen a Tisza és mellékfolyói árterein közönséges (Szemethy–Heltai, 1996).



A nyuszt élőhelyei



Mind a lombos, mind a fenyves, mind a lomb-fenyő elegyes erdőkben előfordul (ezért hívják fanyestnek is). Inkább a középkorú és idősebb faállományokat kedveli, a nem erdős-fás élőhelyeket kerüli. Az állomány kora és az odúképződés közötti összefüggés meghatározó az élőhely-választásban, ugyanis kizárólag fákon, odúban tartózkodik, bár olykor nagyobb ragadozómadár, varjú vagy mókus fészkében is felveri tanyáját. Megtelepedéséhez egyaránt fontos a faállományok gazdag belső szerkezete (szintezettsége), valamint a talajszint gazdag kisemlősfaunája. A nagy zárt erdőségek mellett előfordul viszonylag kis – mezőgazdasági területekkel körülzárt – erdőfoltokban, amelyek 100 ha-nál kisebbek is lehetnek (Nesvadboza–Zejda, 1984). Studinka szerint (in Gautschi, 1981) Magyarországon kerüli a lápterületek puhafás állományait és az elegyetlen akácosokat. Megerősíti a kisebb erdőkben való előfordulását, ha az idős faállomány és újulata kellő szintezettséget mutat. Megtelepülését elősegíti a nyugalom és az extenzív erdőgazdálkodás. Megfigyelhető lakott területekre való előrenyomulása is ott, ahol a települések benyúlnak az erdő szegélyébe, vagy a hagyományos (évszázados) üdülőövezeteknél, ahol a kertek faállománya erdő jellegű élőhelyet (köztük odvakat) jelent számukra (pl. Sopron, Lövérek). Az erdő közelségének, illetve az odvas fák hiánya kényszerítheti ( a nyest mellett) e fajnak is padláson való megtelepedését. Thóbiás (1917) Abaúj-Torna vármegyében mutatta ki több településre való beköltözését. (Forrás: Faragó Sándor)


Képméret
1144*804
Fájlméret
77 Kbájt
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás