[ Vetítés megállítása ]

Bókoló disznóparéj (Amaranthus caudatus)

Wildfeuer - Bókoló disznóparéj (Amaranthus caudatus).jpg Zöld disznóparéj (Amaranthus  blitum)BélyegképekPiros disznóparéj (Amaranthus hypochondriacus)


Bókoló disznóparéj (Amaranthus caudatus)



A disznóparéj vagy amaránt (Amaranthus) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe tartozó disznóparéjfélék (Amaranthaceae) családjának névadó nemzetsége. A világ számos részén elterjedt. Körülbelül 100 faj tartozik ide. Ezek a fajok sok szempontból hasonlítanak a celózia (Celosia) nemzetség fajaira. A legtöbb disznóparéj egyéves növény.



A növény tudományos neve a görög amarantos (Αμάρανθος vagy Αμάραντος) szóból származik, melyek jelentése: ami sose hervad, vagy a nem hervadó (virág). A legtöbb faj Amerikában honos; zömmel a 18. században hurcolták be őket Európába, ahol őshonosnak mindössze két alfaj, illetve változat tekinthető:



Virágai sokféle színárnyalatúak lehetnek. A Magyarországon élő fajták legkönnyebben nővirágjaik alaktani jegyei alapján különböztethetők meg. Mivel a szél porozza be őket és gyakran kereszteződnek, az egyes fajok nagyon változékonyak, nehéz őket megkülönböztetni. Omega-3 zsírsavakban a leggazdagabb növény. C-vitamin, E-vitamin, glutation, oxálsav, alkaloidák, zsírsavak, kumarinok, flavonidok, szívglikozidok, glikozidok vannak benne.



Sok faját gyomnövénynek tekintik, mások azonban értékes zöldség-, gabona- vagy dísznövények. Számos faját a magok miatt termesztik, főleg Ázsiában és Amerikában. Fontos tápláléknövénye volt az inkáknak és az Andokban ma kiwicha néven említik. A régi aztékok is ismerték, ők huautli-nak nevezték a növényt. Más mexikói bennszülött népek rituális italokat és táplálékokat készítettek belőle. Sokan a mai napig megpirítják az amaránt magokat pattogatott kukoricához hasonlóan és mézzel vagy melasszal keverik; ezt a keveréket alegría-nak nevezik (spanyolul „vidámságot” jelent). Az amarántmag teljes értékű fehérjét és növényi rostokat tartalmaz, ásványi anyagokban gazdag (vas, magnézium, réz és mangán). (Forrás: Lenz, Botanik der alt. Griech. und Rom. - Botany of old Greece and Rome (1859), J. Murr, Die Pflanzenwelt in der griech. Mythol. - Plants in Greek Mythology)