Főoldal / Albumok / Brainman magazin /

A fájdalmas afta

Afta Pfiffner Pascal.jpg A Duna-Ipoly Nemzeti Park barlangvilágaBélyegképekA fák gyantái


A fájdalmas afta



Az afta egy fájdalmas, gyulladásos udvarral körülvett felületes hámhiány, mely nyálkahártyákon jelentkezik. Elsősorban a szájüregben figyelhető meg a pofa, az ajkak, a szájpad, a nyelv és a garat nyálkahártyáján. Kialakulásának okai még nem teljesen tisztázottak, de kapcsolatban állnak a különböző faktorokra adott T-limfocita mediált immunválasszal. Más-más embernél különböző kiváltó okokra vezethető vissza, ezek lehetnek vitaminhiány, trauma, stressz, hormonális hatások, allergia, gasztro-intesztinális zavarok, vérképzőrendszeri elváltozások, vírusok, baktériumok, autoimmunitás és pszichés stressz. Mérete legtöbbször a 2-3 mm-től 2-3 cm-ig terjed, de ez függ a típusától és ettől eltérő is lehet. Az aftákat lekaparható fibrines álhártya fedi. Spontán jelenik meg és spontán tűnik el.



A fekélyek kialakulása időszakos és két fellángolás között teljesen meggyógyulnak. Az esetek többségében a fekélyek 7-10 napig tartanak és a fekélyes epizódok 3-6 alkalommal fordulnak elő évente. Legtöbbször a szájban, a szájnyálkahártya nem keratinizált felszínén jelentkezik (bárhol, kivéve rögzített fogíny, kemény szájpad és a nyelvhát), azonban jóval súlyosabb, ritkábban előforduló formájában érintheti a keratinizált szájnyálkahártya felszínét is. A tünetek az apró kellemetlenségtől egészen az evést és ivást is befolyásoló tünetekig terjedhetnek. Súlyos formájában a tápanyaghiánynak köszönhető súlyvesztést és általános gyengeséget is okozhat. Az afta meglehetősen elterjedt, körülbelül a népesség 20%-át érinti. Előfordulása gyakori gyerekkorban vagy ifjúkorban és az állapot általában évekig fennáll, mielőtt fokozatosan eltűnne. Közvetlen gyógymód nincs rá, kezelése elsősorban a fájdalom csökkentésére, a gyógyulási idő lerövidítésére és a fekélyes epizódok gyakoriságának a csökkentésére irányul.



Tünetek



Az aftával rendelkező személynek nincsenek észrevehető szervi tünetei (a szájon kívül). Általánosan elmondható, hogy a betegség kórtünetének előjele lehet az égő, szúró érzés vagy viszketés, amelyek néhány órával megelőzik a fekély (lézió) megjelenését, illetve a fájdalom sokszor nincs arányban a fekély kiterjedtségével és fizikai érintést követően rosszabbodik, különösen igaz ez bizonyos ételek és italok fogyasztását követően (pl. savas italok). A fájdalom a fekély kialakulását követő néhány napos időszakban a legrosszabb és a gyógyulás előrehaladtával együtt javul. Amennyiben a nyelven vannak ezek a fekélyek, akkor a beszéd és a rágás kényelmetlen lehet, ugyanakkor a lágy szájpadon, garaton, nyelőcsőn megjelenő fekélyek fájdalmas nyelést (odinofágia) is okozhatnak. A tünetek magukra a léziókra korlátozódnak. Fekélyes epizódok általában évente 3-6 alkalommal alakulnak ki, azonban súlyos betegség esetén a léziók jelenléte szinte állandósultnak mondható (újak alakulnak ki, mielőtt a régiek teljesen meggyógyulnának), ez gyengeséget, krónikus fájdalmat okozhat és az evést is nehézkessé teheti. Súlyos esetben ez meggátolja a szükséges tápanyagbevitelt, amely így alultápláltsághoz és súlyvesztéshez vezet. Az aftás fekélyek jellemzően eritémás (gyulladásos bőrvörösség) elváltozásként indulnak, amelyek aztán fekélyekké fejlődnek, amiket sárgás-szürkés lekaparható fibrines álhártya fed. A fekélyt egy eritémás udvar veszi körül. Az afta mérete, száma, elhelyezkedése, gyógyulása és egy-egy epizód között eltelt idő a fekély altípusától függ.



Okok



Az okok nem teljesen tisztázottak, de úgy gondolják, hogy több okra vezethető vissza. Elképzelésként az is felmerült, hogy az afta nem önállóan létezik, hanem betegségek egy csoportja, amelynek különböző kiváltó okai lehetnek. Számos kutatási tanulmány próbált már azonosítani egy kiváltó organizmust, azonban úgy tűnik, hogy az afta nem fertőző és szexuálisan nem terjed. Úgy gondolják, hogy a nyálkahártya pusztulását a T-limfocita mediált immunválasza okozza, amely magában foglalja a sejtfehérje és a tumor nekrózis faktor alfa képződést (TNF-α). A masztocita sejtek és a makrofágok szintén szerepet játszanak TNF-α-t és T-limfocitákat kiválasztva. A korai stádiumban lévő afták biopsziáját követő szövettani vizsgálat teljes gyulladásos beszűrődést mutatott, amelynek 80%-át T-limfociták alkották. Aftával rendelkező személyek keringési rendszerében olyan limfociták találhatóak, amelyek reakcióba lépnek a hősokkfehérje (HSP), azaz a Hsp65 és Hsp6091-105 peptidjeivel, illetve a CD4+ T-limfocita sejtek aránya a CD8+ T-limfocita sejtekhez képest az egyének perifériás vérében lecsökkent.



Annak ellenére a legtöbb kutató a rosszul szabályozott immunválasz elméletet részesíti előnyben, a visszatérő aftás szájnyálkahártya-gyulladás sok szempontból máshogy viselkedik, mint egy autoimmun betegség. Nincs összefüggés az afta és más autoimmun betegségek között, amelyeket gyakran társítanak egymáshoz; közös autoantitestet nem találtak, a betegség hajlamos magától meggyógyulni ráadásul a kor előrehaladtával egyre inkább, mintsem hogy rosszabbodna és általában a vérsavó immunglobulinszintje normális.



A T-limfocita mediált szájnyálkahártya pusztulására mutató bizonyítékok erősek, azonban e folyamat közvetlen kiváltó okai ismeretlenek és úgy gondolják, hogy amellett, hogy több ilyen is lehet, azok emberről emberre változnak. Ez azt feltételezi, hogy több lehetséges kiváltó oka is lehet és mindegyik képes kiváltani a betegséget saját maga különböző altípusok formájában. Más szóvbetegség al, a különböző altípusainak különböző kiváltó okai lehetnek. Ezek tekinthetőek három csoportnak, név szerint: elsődleges rosszul szabályozott immunválasz, szájnyálkahártya-gát csökkenése és a fokozott antigenikus érzékenység állapotai (lásd lentebb). Etiológiai faktorokat, mint gazdaszervezettel kapcsolatos vagy környezeti szintén számításba vesznek.



Kezelése



Csak tüneti kezelése lehetséges, ami leginkább a fájdalom és a gyulladás csökkentésére korlátozódik. Gyermekkorban gyakran előforduló betegség, mely ekkor még gyorsan múló, néhány napig tartó gyulladásként jelentkezik. Felnőtteknél 5-14 nap között tart, azután magától meggyógyul. Az aftával rendelkező emberek jelentős többségének csak kisebb tünetei vannak, amelyek nem indokolnak semmilyen specifikus terápiát. A fájdalom legtöbbször elviselhető könnyen kezelhető egyszerű diétával, mint például a fekélyképződéses időszak alatt a fűszeres és savas ételek és italok kerülésével. Számos különböző hely és szisztémás gyógyszer javasolt (lásd a táblázatot), azonban néha kevés vagy egyáltalán nincs bizonyíték ezek hatásosságára, amikor hivatalosan is vizsgálják. Az eredmények közül néhány inkább a placebo hatás jelenlétét erősíti. Egyik kezelés sem gyógyító hatású, hanem a fájdalom enyhítése a cél, illetve elősegíti a gyógyulást és csökkenti a fekélyképződéses időszakok előfordulását.



Az afta kezelésének első vonala helyi kezelést jelent, nem pedig az egész szervezetre kiterjedőt, ami elsősorban a helyi kortikoszteroidok alkalmazást jelenti. A szisztémás kezelést általában fenntartják a súlyosabb esetekre az ezen hatóanyagok okozta mellékhatások kockázatai miatt. Egy módszeres felülvizsgálat nem talált egyetlen szisztémás kezelést sem hatékonynak. A jó szájhigiénia fontos a fekélyek másodlagos fertőzésének megelőzésében.



Alkalmanként nőknél, ahol a fekélyképződés korrelál a menstruációs ciklussal vagy a szájon át szedhető fogamzásgátlóval, sárgatesthormon vagy a szájon át szedhető fogamzásgátló jótékony hatású lehet. Azoknál az embereknél, akik abbahagyták a dohányzást és akiknél emiatt a szájban fekélyek jöttek létre, a nikotin helyettesítő kezelés jótékonyságáról számoltak be. Dohányzás újbóli elkezdése általában nem enyhítette a betegséget. A sérülések csökkenthetőek a durva, éles élelmiszerek mellőzésével és az óvatos fogmosással. Amennyiben nátrium lauril-szulfát a feltételezhető kiváltó ok, az ilyen anyagot tartalmazó termékek használatának mellőzése néhány embernél megelőzte az afták kiújulását. Hasonlóan a rátevéses bőrteszt jelezheti, hogy valamilyen ételallergia a felelős és ennek megfelelően módosítani kell az étkezést. Amennyiben a vizsgálatok során valamilyen tápanyaghiányos állapotra derül fény, ezeknek a hiányoknak a pótlásával megszüntethető a fekélyképződés. Például vannak bizonyítékok arra, hogy a B12-vitamin pótlás néhány embernél képes meggátolni a kiújulást.



Az afták műtéti kimetszéséről van leírás, azonban ez nem hatékony és megfelelő kezelés. Ezüst-nitrátot szintén használtak mint kémiai maró anyagot. Fősodorbeli megközelítésektől eltekintve (lásd fentebb) számos, hatásosságát nem bizonyított kezelés létezik a növényi orvosságtól kezdve az egyéb alternatív kezelésig, mint az aloe vera, mirtusz, Damaszkuszi rózsa, cink-szulfát, nikotin, poliovírus oltás és a prosztaglandin E2. Kifejezett „aftagyógyszer” nincs, de egyre több készítményt ajánlanak többek között az afta kezelésére is. Például az antibakteriális, antivirális, fertőtlenítő és gombaölő tulajdonságokkal rendelkező propolisztinktúra felgyorsíthatja az afta gyógyulását. (Fotó: Pfiffner Pascal, Forrás: M.Monica: Parázs a szájban: az afta, David R. McBride: Management of Aphthous Ulcers, szajuregibetegseg.uhh.hu.)


Képméret
580*430
Fájlméret
127 Kbájt
Átlagos pontszám
4.62 (2 értékelés)
Értékelje a képet

0 hozzászólás