Főoldal / Albumok / Brainman magazin /

Növekszik a Kepler-exobolygók száma

kepler01.jpg Nória - A vízemelő kerék történeteBélyegképekNövények a falon


Növekszik a Kepler-exobolygók száma



1284 új exobolygót talált a Kepler-űrteleszkóp, hála egy újfajta megfigyelési módszernek, ami inkább a statisztikai megfigyelésekre, mint a részletes átvizsgálásra helyezi a hangsúlyt. Így már nem lesz szükség hosszú évekig tartó megerősítésre, amelyet eddig a földi teleszkópok végeztek.



Sokkal könnyebb és gyorsabb lesz az exobolygók azonosítása a NASA Kepler-csapata által kifejlesztett új statisztikai módszer segítségével – a kutatóknak  e módszer segítségével már sikerült is 1284 új planétát felfedezniük, amelyekről a bizonyosság erejével kijelenthető: tényleg nem csak adathibák, és nem imposztorok, hanem valódi, csillagok körül keringő bolygók.



Tudományos seprű gyűjti a bolygókat



„Korábban sokkal nehezebb és körülményesebb volt egy exobolygó azonosítása, mert gyakran évekig tartott, hogy a földi teleszkópok megfigyelései alapján biztosra mondhattuk: tényleg bolygót találtunk” – mondta el a NASA sajtótájékoztatóján Timothy Morton, a Princeton Egyetem kutatója. Amikor a Kepler felfedezett egy potenciális bolygót, nagy volt az esély, hogy "imposztort" talált – egy olyan objektumot, ami ugyanúgy elhalványítja a megfigyelt csillagot mint az exobolygó, de valójában mégsem bolygó. „Képzeljék el az exobolygókat kenyérmorzsákként. Ha néhányat ledobnak a földre, könnyű őket egyesével felvenni. De ha egy egész vödörrel öntünk ki, már szükségünk lesz egy seprűre, hogy összeszedhessük őket. Az új módszer egyfajta tudományos seprűként működik, ami képes nagy mennyiségben detektálni a bolygókat” – magyarázta Morton.



Kihullanak az imposztorok



Az új planétákat a Kepler 2009 és 2013 között gyűjtött adatai között találták, tehát olyan potenciális bolygók létezését bizonyították be, amit az űrtávcső korábban már észrevett, mint lehetséges célpont. Egészen eddig a Kepler több mint 4500 potenciális exobolygót fedezett fel. A most beazonosított bolygók közül kilenc a lakhatósági zónán belül esik, azaz a csillagától olyan messze kering, hogy elképzelhető lehet rajta a víz jelenléte. A kutatók azt is megállapították, hogy a Kepler által talált objektumok közül 428 több mint valószínű, hogy nem exobolygó.



"A Kepler pályára helyezése előtt a megfigyelt exobolygók 60-70 százaléka imposztornak minősült" – mondta el Natalie Batalha, a Kepler-csapat tagja, a NASA Ames Kutatóközpont tudósa. „Amikor a Kepler missziója elindult, nagyon óvatosak voltunk, és ugyanennyi hibahatárral számoltunk. Az űrtávcső statisztikákban is gondolkodik – arra kíváncsi, hogy milyen messze kell elmennünk a galaxisunkban, hogy egy földszerű bolygóra leljünk.” A most felfedezett bolygók mellett a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy még így is rengeteg olyan exobolygó lehet a galaxisban, amelyet nem látunk, mert úgy kering a Földhöz képest, hogy nem tudjuk megfigyelni, ahogy áthalad a csillaga előtt.



„Amikor elindítottuk a Keplert, még nem tudtuk, hogy az exobolygók mennyire gyakoriak” – mondta Paul Hertz, a NASA washingtoni központjának kutatója, az asztrofizikai divízió elnöke. „Ma már tudjuk, hogy rengeteg csillag körül kering bolygó, ezek közül nagyon sok a lakhatósági zónában. A jövőbeli exobolygó-kutatások további ilyen planétákat fognak keresni.” A ma bejelentett exobolygók közül egyébként 550 lehet szilárd, köves felszínű.



Hogyan vizsgál a Kepler?



A Kepler-űrtávcső 2009. március 7-én indult el a világűrbe, és rögtön Nap körüli, a Földet követő pályára állt, hogy a Föld ne zavarhassa a megfigyeléseiben. Mintegy kéthónapnyi tesztidő után április 8-án ledobták a távcső nyílását lezáró védőfelületet, majd másnap elkészítették az első képeket is. A szerkezet exobolygók után kutat egy előre meghatározott területen, méghozzá a Cygnus (Hattyú) és a Lyra (Lant) csillagképek határán. A távcső úgynevezett fedési módszerrel dolgozik, amely azt figyeli meg, ahogy a sötét, saját fény nélküli bolygó átvonul a csillaga előtt, így egy részét kitakarja, és lecsökkenti a fényességét. Ez a fénycsökkenés árulja el, hogy a csillag körül bolygó kering. A módszer segítségével az exobolygó méreteit is meg tudjuk állapítani, hiszen egy nagyobb objektum jobban elsötétíti a csillagát, mint egy kisebb – mindez azonban csak akkor működik, ha meg tudjuk figyelni, ahogy a planéta elhalad a csillag előtt. Ez a becslések szerint minden ezredik bolygórendszer esetében áll fent. Például a Naprendszerben a bolygók pályasíkja kb. 66 fokos szöget zár be a Galaxis síkjával. Ahhoz, hogy az elhalványodást bolygónak tudjuk be, az kell, hogy periodikusan megismétlődjön. A fényességcsökkenés függ a bolygó és a csillag sugarának hányadosától, valamint a csillag hőmérsékletétől, vagyis minél hidegebb a csillag, annál kisebb az intenzitás csökkenése.



A csillag nélküli planéták



A Kepler fő feladata annak megállapítása, hogy a Tejútrendszeren belül a földszerű bolygók mennyire gyakran mozognak a lakhatósági zónán belül, ahol a földihez hasonló élet elképzelhető lehet. Az elmúlt közel 20 évben a technológiai lehetőségek bővülésével közel 5000 exobolygót (a Naprendszerünkön kívüli bolygót) sikerült felfedezni, ami igen jelentős szám. A legtöbbjük a csillagához igen közeli pályán keringő égitest. Vannak azonban olyan exobolygók is, amelyek csillag nélkül vándorolnak az univerzumban. Az ilyen planéták észlelése nagyon nehézkes, mivel szinte semmi fény sem származik tőlük, illetve központi csillag híján annak vizsgálatával sem találhatjuk meg őket. Egy tanulmány szerint az ilyen jellegű exobolygók száma jóval nagyobb lehet, mint korábban hittük, mennyiségük még a látható csillagok számát is felülmúlhatja. (Forrás: Nagy Nikoletta, www.origo.hu)


Képméret
740*400
Fájlméret
69 Kbájt
Címkék
Világűr
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás