Főoldal / Albumok / Címke Európa /

Szikes puszták

Szikes pusztak, tankonyvtar.hu.jpg SzurdokerdőkBélyegképekGubacsok a pusztai tölgyesekben


Szikes puszták



Kialakulásuk fő tényezője a nagyrészt alulról felfelé történő vízmozgás. A talaj felületéről a víz elpárolog, az oldható sók pedig visszamaradnak. Legtöbbször a nátrium sói szerepelnek, amelyek lúgos kémhatást okoznak. A humuszanyagok nátriummal vízoldékonnyá válnak, így kimosódhatnak. Eső után a barnás víz agyaggal együtt filmszerű réteget képez a felszínen, kiszáradva pedig ez felcserepesedik. A vízgazdálkodás azért is rossz, mert a vízben feldúsult réteg elfolyósodik, nem ereszti át a levegőt, tehát előfordulhat, hogy alatta porszáraz marad a mélyebb rész. Nagyobb agyagtartalom esetén a vízellátás váltakozása erős duzzadással-zsugorodással jár. Ez a mozgás oszlopos szerkezetet alakít ki, az oszlopok belseje tömör, levegőtlen.



Sótűrő fajok



A szikesek növényei gyakran azonosak a tengerpartok sótűrő fajaival. Sok esetben az oldott sók a felszínen kikristályosodnak, ennek legsúlyosabb formája a vakszik. Szikes területek jellemző fajai: bárányparéj (Camphorosma annua), magyar sóballa (Suaeda pannonica), seprőparéj (Bassia sedoides), sziki ballagófű (Salsola soda), sziki őszirózsa (Aster tripolium subsp. pannonicus), sziki útifű (Plantago maritima), sziki sóballa (Suaeda maritima), sziki zsázsa (Lepidium crassifolium), sziksófű (Salicornia prostrata).



Fotó: tankonyvtar.hu, Forrás: Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár, Turcsányi Gábor, Növénytan, terra.hu


Képméret
570*379
Fájlméret
48 Kbájt
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás