Főoldal / Albumok / Címke Állatok világa /

Gubacsdarazsak a Kárpát-medencében

img00026.jpg GubacsdarazsakBélyegképekGubacsok


Gubacsdarazsak a Kárpát-medencében



Nagy magyar gubacsdarázs (Andricus hungaricus Hartig)



Csak az egyivarú nemzedéket ismerjük, ez kisebb-nagyobb nyúlványokkal borított egy-kamrás, gömbölyű gubacsot okoz Quercus robur rügyén. Az egyik legnagyobb gubacs, átmérője eléri a 40 mm-t is. Fala vastag, fás. Közepén üregben található a 4–5 mm-es, gömbölyű, enyhén lapított lárvakamra, melyben a fehér színű lárva található. A gubacsokozó fajon túl egy-egy gubacsban akár 40 inquiline egyed is kifejlődhet. A gubacsok ősszel lehullanak és belőlük gyakran csak 3–4 év után repülnek ki a darazsak. A hosszú átfekvési idő a „kockázat elosztása” elnevezésű túlélési stratégia része, melyről a levéldarazsaknál már szóltunk. Magas csersav-tartalma (ca. 20%) miatt a múlt században kiterjedten gyűjtötték.



Suska gubacsdarázs (Andricus quercuscalicis), Társnév: Zsírosgubacs, Syn: Andricus cerriBeijerinck



A faj kétivarú nemzedéke a cser hím virágján képez 1,5–2 mm hosszúságú gubacsot. Ebből májusban kirepülnek a darazsak és a nőstények párosodás után a kocsányos tölgy makk-kezdeményeire rakják tojásaikat. Itt fejlődik az ismert suskagubacs, mely szabálytalan alakú, enyves, ragadós felszínű. Egy makkon akár 3–4 gubacs is kifejlődhet, de a gubacsok mindig csak 1–1 lárvát tartalmaznak. Augusztusban, az egészséges makkok előtt a földre hullik. A gubacsban lévő egyivarú nőstények a talajon áttelelnek és tél végén, februárban repülnek ki, tojásaikat a cser virágrügyeire rakják. Gyakori a lárvák 2–3 éves diapuzája is. A gubacsot magas csersav-tartalma (20–33%) miatt a múlt század végén gyűjtötték. Gyakran a makktermés 90–95%-át is fertőzi különösen olyan állományokban, melyek közelében idősebb cseres található. Természetes elterjedési területe egybeesik azzal a területtel, ahol a cser és a kocsányos tölgy areája átfedi egymást. Mivel a csert az utóbbi 1–2 évszázadban előszeretettel ültették Nyugat-Európában parkokban és arborétumokban, megnyílt az út északnyugati irányú terjeszkedése előtt. Ma már Írországban is megtalálható.



Osztrák gubacsdarázs (Andricus kollari)



Nemzedék- és gazdaváltó faj. Kétivarú nemzedéke cser rügyben, egyivarú nemzedéke tölgyek (cser kivételével) rügyén okoz 10–30 mm átmérőjű, gömbölyű, sima felületű, egykamrás gubacsot. Általában fiatal csemetéken, sarjhajtásokon tömeges. Esetenként olyan tömegben van jelen, hogy a csemete növekedését észrevehetően visszafogja. Ez általában olyan helyeken fordul elő, ahol a csemetekert, illetve az erdősítés idős cseres közelében van. Bizonyos fenológiai eltérésektől és a gubacs megjelenésétől eltekintve hasonló, nemzedék- és gazdaváltó életmódot folytat az Andricus lignicola Hartig és az Andricus corruptrix Schldl. is.



Szivacs gubacsdarázs (Biorhiza pallida)



Nemzedékváltó faj, de mindkét nemzedéke előfordulhat egyazon tápnövényen (Quercus robur, Q. petraea, Q. pubescens). Az egyivarú nemzedék szabálytalan alakú, 1–2 cm nagyságú gubacsa a talajfelszínhez közeli gyökereken található. Az ebben fejlődő egyivarú nőstények szárnyatlanok. Ezek tél végén másznak fel a fára és a hajtásvégi rügyekre rakják le tojásaikat. Atavaszi, kétivarú gubacs szembetűnő, dió nagyságú, élénkpiros, sokkamrás, szivacsos szövetű. Egy-egy gubacsból általában vagy csak hím, vagy csak nőstény egyedek kelnek ki. Ez azért van, mert az egyivarú nőstények utódai egyneműek. Ha egy gubacsból hímek és nőstények is kelnek, akkor valószínű, hogy a rügybe kettő, vagy több nőstény is lerakta petéit. Egész Európában elterjedt.



Golyó gubacsdarázs (Cynips quercusfolii)



A kétivarú nemzedék idősebb fák kérgén, illetve az előző évi hajtások alvórügyein képez 2–4 mm hosszú, tojásdad, egykamrás gubacsokat. Az őszi egyivarú nemzedék a levelek fonákján 15–25 mm átmérőjű, gömbölyű, szivacsos gubacsot okoz. Színe a megvilágítási viszonyok függvényében a sárgászöldtől a sötétpirosig változhat. A gubacs közepén fejlődik a magányos lárva. A gubacs általában a levéllel együtt hullik le a talajra, benne már a kifejlett egyivarú nőstény telel át. Mindkét nemzedéke kifejlődhet a Quercus alnem fajain, főként a Q. robur-t és a Q. petraea-t kedveli. Egyivarú nemzedékének gubacsa az előbbin sima felületű, az utóbbin pedig rücskös. Egész Európában elterjedt.



Lencse gubacsdarázs (Neuroterus quercusbaccarum)



Kétivarú nemzedéke április–májusban a levelek fonákján, vagy a hím virágzat tengelyén fejleszt 4–8 mm átmérőjű, gömbölyű, egykamrás, áttetsző üvegszerű gubacsokat. Ezekből júniusban repülnek ki a darazsak. A nőstények a megtermékenyítés után a levelek fonákjára, az oldalerekre rakják tojásaikat. A kikelő lárvák 4–6 mm átmérőjű, 2 mm magas, lapos, kúpszerű gubacsot okoznak. Egy-egy levélen akár 50–60 gubacs is kifejlődhet. Augusztusban, szeptemberben a földre hullanak, az egyivarú nőstények a következő év tavaszán repülnek ki és levél, illetve virágrügyekbe rakják le tojásaikat. Tápnövényei a Quercus alnembe tartozó tölgyek, elsősorban a kocsányos és kocsánytalan tölgy. Egész Európában elterjedt. A Neuroterus nem másik gyakori képviselője a selyemgomb gubacsdarázs (Neuroterus numismalisOlivier). Tápnövényei és életciklusa hasonló az előző fajéhoz. Kétivarú nemzedéke apró levélgubacsokat okoz, egyivarú nemzedéke pedig aranysárga színű, selymes felületű, gombszerű gubacsban fejlődik a levelek fonákján.



Juhar gubacsdarázs (Pediaspis aceris)



A kétivarú nemzedék a levelek fonákján, az ereken képez 6–10 mm átmérőjű gömbölyű, vagy tojásdad egykamrás gubacsokat. Ritkábban levélnyélen, vagy a virág kocsányán is kifejlődhet. Frissen zöldesvörös, később megbarnul. A parazitált gubacsok alakja szabálytalan, felületük kitüremkedésekkel borított. A darazsak júniusban repülnek ki és a megtermékenyített nőstények a talajfelszíni vékony gyökerekre rakják le tojásaikat. Az egyivarú nemzedék 6–8 mm nagyságú, gömbölyű gubacsokat képez. Ezek többnyire csoportosan jelennek meg, általában össze is nőnek. Tápnövénye a hegyi juhar (Acer pseudoplatanus), ritkábban a korai juharon (Acer platanoides) is előfordul.



Rózsa gubacsdarázs (Diplolepis rosae)



Ágas-bogas, merev tüskeszerű szőrökkel fedett többkamrás gubacsot képez, melynek átmérője a 6–7 cm-t is elérheti. A gubacsban az esetek túlnyomó részében csak nőstények fejlődnek, a hímek aránya általában kevesebb, mint 4% (Askew 1960). A darazsak májustól júniusig repülnek és megtermékenyítés nélkül rakják le tojásaikat a bomló levélrügyekre. Egy rügybe akár 30 tojás is kerülhet. Októberre a lárvák teljesen kifejlődnek, a gubacsban telelnek át. Áprilisban bábozódnak be. A gubacsok általában az olyan Rosa egyedeken tömegesek, amelyek száraz termőhelyen, tápanyagokban szegény talajon tenyésznek. A Diplolepis nemnek számos további faja képez gubacsokat a Rosa fajok különböző részein.



Szeder gubacsdarázs (Diastrophus rubi)



Rubus fajok fiatal, zöld hajtásain képez hengeres, 5–12 mm átmérőjű, 10–60 mm hosszúságú gubacsot, melynek felületén a felszínhez közeli lárvakamrák kidudorodnak. A lárvák az ovális, 2–2,5 mm átmérőjű kamrában telelnek át, az imágók tavasszal repülnek ki.



Fotó: Brindzák Attila, Forrás: tankonyvtar.hu


Képméret
1200*914
Fájlméret
774 Kbájt
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás