Főoldal / Albumok / Állatfajok (A-Z) /

Fekete rigó (Turdus merula)

Fekete rigó (Turdus merula) - Andreas Trepte.jpg Fekete pattanóbogár (Ampedus nigerrimus)BélyegképekFekete sas (Aquila clanga)


Fekete rigó (Turdus merula)



A fekete rigó (Turdus merula) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a rigófélék (Turdidae) családjába tartozó faj. Szép énekével kellemes hangulatot teremt erdeinkben, sőt ma már akár a városokban is. Másik nevén eurázsiai fekete rigó néven is szokták emlegetni (külünösen Észak-Amerikában, azért, hogy megkülönböztessék az amerikai fekete rigó]tól, vagy csak egyszerűen fekete rigó néven hívják, mert ez nem vezet a hasonló küllemű helyi madárfajokkal való összekeveréshez.



Őshonos Európában



A fekete rigó őshonos költőhelye Európa, Ázsia és Észak-Amerika, valamint behurcolt madárfaj Ausztráliában, ahol kártevőként tekintenek rá, valamint Új-Zélandra is betelepítették. Számos alfaja létezik, amelyek széles körben elterjedtek, melyek közül néhány ázsiai alfaját időnként önálló madárfajként emlegetik. Szélességi körtől függően a közönséges fekete rigó bizonyos területeken áttelel, míg más élőhelyeiről telente melegebb tájakra vonul. Elterjedtsége, emberközeli életmódja és lágyan csengő éneke miatt számos dalban, énekben szerepel a fekete rigó, elsősorban trillázó éneke miatt. A fekete rigó Svédország nemzeti madara.



Mindenevő



A hím fekete rigó tollazata fekete, szemei körül sárga csík fut, valamint csőre is sárga színű, éneke dallamos. A nőstények és fiatalok tollazata sötétbarna színezetű. A fekete rigó kertekben és erdőségekben költ. Fészke csésze formájú, sárral bélelt. E madárfaj mindenevő, táplálékai között szerepelnek többek közt különféle rovarok, giliszták, valamint bogyókat és gyümölcsöket is fogyaszt. Mindkét nem védelmezi a fészkelő- és táplálkozóhely környéki territóriumot, jellegzetes fenyegető viselkedésmód kifejezésével, ugyanakkor a telelési időszakban gyakorta verődik kisebb csapatokba. Azokon a vidékeken, ahol enyhébb az éghajlat, ott a párok egész évben megmaradnak az adott területen.



Élőhelyei



Európa és Ázsia nagy részén megtalálható. Eurázsián kívül Makaronézia szigetein és Északnyugat-Afrikában is fészkel. Betelepítették Ausztráliába, Tasmániába és Új-Zélandra. Sikertelenül próbálták meghonosítani az Egyesült Államokban, a Fidzsi-szigeteken, a Dél-afrikai Köztársaságban és Szent Ilona szigetén. Sík-, domb- és hegyvidékeken egyaránt gyakori faj. Nagyobb városokban is megtelepszik. A közönséges fekete rigó Eurázsiában, Észak-Amerikában, a Kanári-szigeteken és Dél-Ázsiában fészkel. Ausztráliába és Új-Zélandra az ember közreműködésével jutott el. A madárpopulációk a déli és a nyugati területeken letelepedtek, míg az északabbi, valamint a magasabb hegyvidéki területeken élő populációk költöző madarak. Vándorló egyedei a teleket Észak-Afrikában és Ázsia trópusi vidékein tölti. A városokban élő példányok többnyire a városokban töltik a telet a hidegebb éghajlati övben, mindeközben a vidéki fajtársaiknál több táplálékmennyiséghez jutnak és ezen kedvező körülmények miatt korábban jelölik ki területeiket és korábban is kezdenek párosodni. Elterjedési területein belül főleg a sűrű aljnövényzettel bíró erdőségekben fészkel. Ugyanakkor a kertek alkotják a legideálisabb fészkelőhelyet e madárfaj számára, ahol hektáronként akár 7,3 pár egyed is lehet, miközben az erdőségekben ez a sűrűségi arány ennek csak mintegy tizede. Beépített, vagy nyílt térségekben ennél jóval kevesebb az egyedszám.



4000 méter felett



Az örvös rigó a magasabb, hegyvidéki térségekben fokozatosan veszi át a fekete rigó életterét. A fekete rigó Európában 1000 méterig, Észak-Afrikában 2300 méterig, míg az indiai szubkontinensen és Sri Lankán 900 és 1820 méterig, ugyanakkor a Himalája hegyláncai közt élő egyedek (T. m. maximus) 3200-4800 méteres tengerszint feletti magasságig bukkannak fel. Ez utóbbiak a telet 2100 méteres magasság környékén töltik. Két ázsiai Turdus fajt is a rigófélék közé sorolnak, melyek a galléros rigó (T. albocinctus) és a szürkeörvös rigó (T. boulboul), melyeket szintén feketerigónak hívnak, valamint Afrikában a szomáliai rigó (T. (olivaceus) ludoviciae), köznyelvi nevén a „szomáliai feketerigó”.



Az icterid család



Az új-világbeli icterid család tagjait időnként a fekete rigók közé sorolják, mert néhány fajuk magas fokú hasonlóságot mutat a közönséges fekete rigóval és más óvilágbeli madárfajokkal, ugyanakkor nincs köztük közeli evolúciós kapcsolat, inkább az újvilági poszátafélék és a tangarafélék állank hozzájuk közel. A kifejezést gyakran a kisebb termetű fajokra alkalmazzák, melyeknek részben, vagy teljes egészében fekete tollazatuk van, legalább párzási időszakban a hímeknek, leghíresebbek ezek közül a Molothrus nembe tartozó madárfajok, a gracklék, valamint találtak további húsz madárfajt, melyeket még feketerigónak hívnak, mint például a vörösszárnyú feketerigó és a dallamos feketerigó. Ez a kiterjedt élőhellyel rendelkező madárfaj Eurázsia számos pontján felbukkanhat, de Észak-Amerikában feljegyeztek olyan esetet 1971-ben, mikor Québecben bukkant fel fekete rigó. 1994-ből van olyan feljegyzés, mely szerint Új-Fundland és Labrador területén, Bonavista településnél élt vadon élő fekete rigó, és ezen fajok szerepelnek az amerikai madárfajok listáján.



A csőr



A hím fekete rigó védelmezi a fészkelőhelyet, elkergetve a többi hímet a környékről a meghajlás és futás fenyegetés mutatásának alkalmazásával. Ez egy rövidebb futást takar, ahol a fej fel van emelve, majd a farkával tompítja meghajlását. Ha párharcra kerül sor a hímek között, akkor az általában csak rövid ideig tart és többnyire a támadó gyors elkergetésével jár. Tavasszal a tojók is igen agresszív viselkedésűek, amikor a többi tojóval az értékesebb fészkelőhelyekért folyik a verseny. A tojók közt is előfordul párharc, amely kevésbé gyakori, ám annál hevesebb. A csőr külleme fontos a fekete rigók közti párbeszédek során. A területét védelmező hím egyed jóval agresszívebb viselkedést mutat élénk narancssárga csőrével, míg egy első éves hím csőre sárgás, amely a fiatalok egyik jellemzője. A tojó nem mutat különbséget csőr tekintetében a hímtől, ám fényesebb csőre van, Ameddig megfelelő mennyiségű téli eledelhez van hozzáférése a madaraknak, addig mind a hím, mind pedig a tojó a területükön maradnak akár egész évben is, ahelyett, hogy más területeket vennének birtokba. A költöző egyedek társaságkedvelők és kisebb csapatokban vonulnak és kisebb, laza csoportokban vándorolnak a telelőterületeken. Vándorlás közben a költöző egyedek előbb gyors szárnycsapásokkal haladnak előre, majd vitorlázva csökkentik a repülési magasságot, ami eltér e faj gyors repülési módjától, és a többi nagyobb testű rigóféléétől.



A fészek



A csésze formájú fészek fűszálakból, levelekből, vagy egyéb növényi részekből áll, melyet sárral tapasztanak össze. A fészek építésében kizárólag a nőstény vesz részt. A tojó 3-5, (általában négy) kékeszöld, barnáspiros pettyekkel díszített tojást tojást rak , amely a tojásdad alakjának kiszélesedő részén nehezebb. A tojás 7,2 gramm súlyú, melynek mintegy 6 százalékát teszi ki a héj. Az európai és az északabbi fajok tojásainál az indiai szubkontinensen élő egyedek tojásai halványabb árnyalatúak. A tojó 12-14 napig kotlik, mielőtt a fiókák vakon és csupaszan kikelnek. A fiókák kirepüléséhez további 10-19 napnak kell eltelnie (átlagosan 13,6 nap), miközben mindkét szülő táplálja a kicsinyeket és eltávolítják az ürüléket a fészekből. A fészkek gyakran rosszul rejtettek más madárfajokhoz viszonyítva, ezért számos alkalommal (89 %-ban) a fészekrakás eredményét a ragadozók teszik tönkre. A fiatalokat a szülők még további három hétig etetik, miután elhagyták a fészket és elkezdik a fiókák a szülőket követni az élelem után való kutatásban. Ha a tojó új fészekaljat hoz létre, akkor a hím folytatja a kerepült fiókák etetését és a táplálékszerzésre való tanítását.



Másodszori költés



A másodszori költés elég gyakori és gyakran a korábban már használt fészekben költi ki új fészekalját. A harmadszori költés gyakorisága annál nagyobb, minél délebbi területen vizsgáljuk a fekete rigók életterét. Egy átlagos feketerigó mintegy 2,4 év várható élettartammal bír és a madarak gyűrűzéséből tudjuk, hogy a legidősebb eddig élt példány 21 évet és 10 hónapot élt meg.



Tavaszi futkározások



A hím fekete rigó fejét le-fel hajtva futkározva jelzi a tojónak párosodási szándékát nyitott csőrrel és fojtott énekkel. A tojó mindaddig mozdulatlan marad, amíg fel nem szegi fejét és meg nem emeli farktollait, jelezvén, hogy készen áll a párosodásra. Ezen madárfaj monogám tipus, ezért párjuk mellett általában életük végéig kitartanak. A párok különválási aránya húsz százalék fölötti, mely a gyenge megtermékenyítés után szokott bekövetkezni. Jóllehet monogám párkapcsolatban él a legtöbb fekete rigó, ugyanakkor kutatások bebizonyították, hogy 17 százalékra tehető az extra apaság, azaz a hím egyedek, mintegy 17 százalékban sikerrel párosodnak más nőstényekkel is párjukon kívül. A fekete rigó márciusban kezd el szaporodni, ám a keletebbi és az indiai szubkontinensen élő fajtársai ennél akár egy, vagy több hónappal is később kezdenek el párosodni. Új-Zélandon a fekete rigók augusztusban kezdenek el költeni. A fekete rigó pár a megfelelő fészekrakóhelyet bokrok, kúszónövények szövevényében találja meg, előnyben részesítve a tüskés, vagy örökzöld bokrokat, mint például a borostyán, a magyal, a lonc és a galagonya. A rigók időnként fészerekben, csűrökben, vagy egyéb ember által épített melléképületekben fészkelnek.



Forrás: Complete Birds of North America. Washington, D.C.: National Geographic Society, Csodálatos állatvilág, berze-nagy.sulinet.hu, en.wikipedia.org, MacKinnon, J., & Phillipps, K.,A Field Guide to the Birds of China. Oxford University Press



Link:



Fotók a fekete rigóról


Szerző
Andreas Trepte
Képméret
1280*853
Fájlméret
191 Kbájt
Átlagos pontszám
még nincs értékelve
Értékelje a képet

0 hozzászólás