Gekkótalp és az öntapadó textília
A gekkók a függőleges falakon, sőt a mennyezeten, akár üvegfelületeken is könnyedén közlekednek, amit annak köszönhetnek, hogy talpukat sok millió apró, nano méretű keratinsörte borítja. A sörték és a falfelület érintkezési helyén ún. van der Waals-kötés alakul ki, ami ugyan az egyes sörteszálak esetében nagyon kis erejű, de a szálak rendkívül nagy száma miatt összességében igen nagy. Ez tartja meg a gekkót minden testhelyzetben. A Manchesteri Egyetemen szilikongumiból és poliészterből ehhez hasonló szerkezetű és tulajdonságú anyagot fejlesztettek ki, amivel igen nagy tapadóerővel rendelkező „ragasztót” hoztak létre, ami azonban – ellentétben a hagyományos ragasztóanyagokkal – bármikor sérülésmentesen megbontható és megint teljes értékű tapadást létrehozva újra használható. Bár ennek az anyagnak a kifejlesztését – mint oly sok más műszaki fejlesztés esetében – elsősorban az űrkutatás ösztönözte (az űrhajók külső felületén ugyanis a hagyományos ragasztási technikák és a vákuumos tapadókorongok nem használhatók), a termék – több más szakterület mellett – falfelületre, üvegre tapasztható, nemszőtt kelme alapú faldíszek formájában ma már a textiliparban is alkalmazásra talált.
Fotó: David Clements, Forrás: origo.hu, inventorspot.com
- Képméret
- 636*430
- Fájlméret
- 135 Kbájt
- Címkék
- Állatok világa
- Albumok
- Átlagos pontszám
- még nincs értékelve
- Értékelje a képet
0 hozzászólás